AZ ÉGHAJLATOT KIALAKÍTÓ TÉNYEZŐK IV. Földrajzi-, domborzati tényezők
A tengerszint feletti magasság hatása az éghajlatra Az éghajlati elemek változásai a tszf magassággal: Napsugárzás. A globálsugárzás a kisebb légköri gyengítés miatt nő (+12-15%/1000m). Az U.V. sugárzás szintén erősebb, nyáron +15%, télen +20%/1000m. A direkt sugárzás aránya is nő. A kisugárzás, különösen a domború felszíneken a gyengébb üvegházhatás miatt még erősebb→ a sugárzási egyenleg csökken. Figyelembe kell venni a domborzat árnyékoló hatását is.
Hőmérséklet. A magassággal átlag 0,5-0,7°C csökkenés (télen az inverziós helyzetek miatt 0,4°C, nyáron 0,6°C) jellemző. Légnedvesség. A páranyomás 1700 méterenként megfeleződik. A relatív nedvességtartam a hőmérséklet csökkenése miatt 1-2000 méterig növekszik, majd a minimális páranyomás miatt szintén csökken. Csapadék. Az orografikus csapadékképződés miatt a hegyvidékek átlagosan csapadékosabbak a síkságoknál. Mo-on átlag 35mm/100m a csapadéktöbblet. DE: nagy az eltérés a széliránnyal szemközti (luv) és azzal ellentétes oldal (lee) közt (pl.:a Börzsönyben ~200 mm. Légnyomás. A felszínre nehezedő légoszlop magasságának csökkeneével a légnyomás is csökken. Az átlagos csökkenés 12hPa/100m. Szél. A szél sebessége a magassággal növekszik. Mo-on 200m magasan 2-4 m/s; 500 m-en 6-7 m/s; a Kékesen 8 m/s az átlagos szélsebesség. A hegységek lee oldalán ugyanakkor a szélárnyék hatás figyelhető meg.
A domborzati formák éghajlatmódosító hatása A lejtős felszíneken sajátos szélrendszer, az ún. hegy- völgyi szél jön létre. Nappal a lejtő erősebben felmelegedő felső szakaszán alacsony légnyomás, ezért feláramlás alakul ki, ami a völgyből felfelé irányuló légmozgást hoz létre (völgyi szél). Éjjel a Lejtő felső domború részén az erős kisugárzás miatt erősebben hűl a levegő. A hideg levegő a lajtő mentén a völgy felé kezd „lefolyni” (hegyi szél). A völgytalpon „hideg légtó” alakulhat ki ilyenkor.
AZ ÉGHAJLATOT KIALAKÍTÓ TÉNYEZŐK V. Az emberi tevékenység éghajlatmódosító hatásai