„Az egészre kellene fordítaniuk a gondolkodásukat, mivel ott, ahol az egész gyengélkedik, lehetetlen, hogy a rész egészséges legyen”. (Platon)

A pszichoszomatikus szemlélet emberközpontú modelljei a múlt tükrében (1.) KÍNAI ORVOSLÁS: • ÖT ALAPELEM EGYENSÚLYA • KÉT SZEMBENÁLLÓ,DE EGYMÁST KIEGÉSZÍTŐ ERŐ HARMÓNIÁJA (jin és jang; sötét-nedves,fényes-száraz) Gyógyítás: túlsúlyba került elem eltávolítása, és az energia-áramlás útjába állt akadályok eltávolítása INDIAI ORVOSLÁS: • A NÉGY TESTNEDV ARÁNYÁNAK FELBOMLÁSA A BETEGSÉGEK OKA • A TERMÉSZET ÉS ESEMÉNYEK KONTEXTUSA A GYÓGYÍTÁS KÖZÉPPONTJÁBAN

ÓKORI GÖRÖGÖK: Irracionális orvoslás • Mágia, varázslat, szuggeszció, hipnotikus gyógymódok • Delphoi jósda Racionális orvoslás • Hippokratesz: Tudományos gyógyítás és kutatás „FELTALÁLÓJA” • Első nagyvonalú kórtani szintézis

A pszichoszomatikus szemlélet emberközpontú modelljei a múlt tükrében (2.) Középkori kolostori gyógyítás – Egyház szerepe a tanításban és gyógyításban Descartes dualista elmélete: A DUALISTA ÉS HOLISZTIKUS SZEMLÉLET HARCÁNAK KÖZEL 300 ÉVE !!! Mesmer (18. sz. második fele) - mesmerizálás Heorikus orvoslás (1750-1850) – az orvos, mint „mágikus” hatalom birtokosa Populáris egészségmozgalom 1840-től Amerikai Orvosi Társaság 1846 Lelki gyógymódok – MENTÁLHIGIÉNÉ mozgalom kezdete Orvostudomány fejlődése, betegségek csíraelmélete Pszichoszomatika 1920-as, 30-as évektől BIOPSZICHOSZOCIÁLIS szemlélet kialakulása

A PSZICHOSZOMATIKA TÖRTÉNETE: 1939-ben az Amerikai Pszichoszomatikus Társaság megalakulása, a Psychosomatic Medicine folyóirat indítása Pszichoszomatikus orvoslás terminus: 1922: Felix Deutsch írja le először 1940-es évek: Helen Dunbar tette általánosan elfogadottá munkássága révén Kezdeti probléma: a pszichoszomatikus orvostudomány, mint tudomány terület elismerése a pszichoszomatikus orvostudomány és pszichoszomatikus-holisztikus szemlélet elismertetése

A pszichoszomatikus orvoslás két fő irányzata Pszichodinamikai irányzat • Bizonyos testi betegségekben szenvedők orvosi és pszichológiai vizsgálata • A pszichológiai konfliktusok szerepének felderítése a betegség etiológiájában, patogenezisében és a betegség lefolyásában • Freud szemléletmódja inspirálta Pszichofiziológiai irányzat • Természettudományos vizsgálómódszerek • Pszichofiziológiai megfigyelések és kísérletezések • Pszichológiai történések és fiziológiai jelenségek közötti kódolás • A fiziológiai rendszerek nagy funkcionális variabilitása • Az egészséges és kóros fiziológiai működések feltételei

A pszichodinamikai irányzat fő képviselői 1, Analitikus hagyományok – Sigmund FREUD A testi tünetek a pszichés konfliktusok szimbolikus megnyilvánulásai: mechanizmusa a konverzió Freud nem foglalkozott közvetlenül a pszichoszomatikus betegségekkel, bár más irányból közelítve a neurózis-tan kapcsolható ide… Tanítványai, mint később látható, foglalkoztak a témával Freud munkásságának jelentősége: Új szemléletet nyitott meg a zavarok hátterének és okainak feltárásában

A pszichodinamikai irányzat fő képviselői 2, Ferenczi Sándor Az autonóm idegrendszer által beidegzett szervek a konverzió célpontjai, a cél nem véletlen: a konverzió eredményeképpen konfliktusok és problémák jelennek meg szimbólikusan 3, Felix Deutsch Szemléletében a konverziós folyamat természetes és szükséges velejárója a mindennapi életnek, sőt az egészség feltételei. „Bizton állítható, hogy az ember sokkal boldogtalanabb volna, és sokkal gyakrabban menekülne neurózisba, ha időről időre nem lehetne beteg. A betegség ugyanis módot ad arra, hogy a különben elrekesztett konverziós folyamat feltűnés nélkül kimenetet találjon.”

A pszichodinamikai irányzat fő képviselői 4, Dunbar (1940-es évek): Az első szerző, aki tudományos igénnyel rendszeres publikál a pszichoszomatikus betegségekről és képviseli a holisztikus szemléletet. Alapgondolatai: Testi változások mentális vagy emocionális hatásokra is kialakulhatnak; ha a kifejező viselkedés nem megfelelő, az emóció fiziológiai kísérői permanens feszültséget okozhatnak, ami pedig a szervek tartós vagy ismétlődő működés-zavarát eredményezi. Személyiség profilok szerepe – keresték a megfelelő személyiség hátteret: statisztika szerepe

Az emocionális termodinamika törvényei: Az energiamegmaradás törvénye: ha a pszichikus energia nem reprezentálódik magasabb szinten, akkor fizikai tünetekben jut kifejezésre Ha a tünetek permanens srukturális károsodás eredményei, akkor az energia szétszóródik, eloszlik és hozzáférhetetlenné válik. Szomatikus diszfunkció = az energia elpazarlása, elpocsékolása.

A pszichodinamikai irányzat kritikája Grinker (1953/61) és Weiner (1999) alapján: Tentatív hipotézisek széleskörű elfogadása, alkalmazása Elégtelen elemszámú vizsgálat, módszertanilag kétes értékűek, szelektív beszámolók Kontrollálatlan következtetések Kétséges terápiás ígéretek sugalmazása Belebeszélték a betegekbe a tünetek pszichés eredetét A pszichoszomatikus formulák sztereotípiákká válása Tanulmányok nagy részét pszichiáterek írták, erős pszichoanalitikus beállítottsággal

A pszichoszomatika irányvonala a 20. század második felétől 60-as évektől számos viselkedéskutató publikált Megfigyelések szisztematikusabbak, adatelemzés megbízhatóbb, de redukálódott az esettanulmányok szempontgazdagsága, színessége A klinikai orientációjú tanulmányok főként olyan betegségekre koncentráltak, amelyek specifikus anatómiai károsodással járnak együtt Számos modern, a biopszichoszociális szemlélet jegyében létrejött tudomány inspirálása Új folyóiratok

A pszichofiziológiai irányzat fő képviselő Pavlov (1928) Alapok lerakása Az affektusok feltétlen reflexekkel társulnak Fiziológiai folyamatok és a viselkedés korreláltatása Később az érzelmek szerepe Cannon (1932) Erős emocionális ingerek hatása a viszcerális reakciókra A homeosztázis fontosságának hangsúlyozása „Támadj-vagy menekülj” válasz leírása Selye János (1946) A HPA-tengely szerepe fizikai és emocionális stressz esetén Adaptációs szindróma (3 fázis) A szükségállapotok és a stressz szimbolikus reprezentációi is fontosak!

A pszichofiziológiai irányzat fő képviselői Harold Wolff (1950) Az élethelyzetek kapcsolata az érzelmekkel és testi változásokkal A stressz nemcsak biológiai vagy fizikai: a múltbeli veszélyek emlékéből, szimbólumaiból, kudarcokból, frusztrációkból, és a kulturális nyomásból fakadhat Legfontosabb a személy helyzettel kapcsolatos értékelése A specifikus diszfunkciók a védőreakciók fragmentációjából következnek, s a gazdaságosság elvét követik Stresszelő élethelyzetből tudatos emocionális válasz keletkezik, amely a reagáló szerv ismétlődő mintázata Nincs szervspecifitás: a domináns protektív válaszminták állandóak és örökletesen meghatározottak

A korai pszichofiziológiai vizsgálatok fő kérdései Specifitás: van-e specifikus viszony a pszichés konfliktus fajtája, jellege és a sérült szerv folyamatai között? (szemben a stressz aspecifikus hatása) Van-e betegségre hajlamos személyiség (rizikószemélyiség)?

A korai pszichofiziológiai irányzat kritikája Lineáris oksági modell Nem különítették el a betegség természetes fázisait Kevés figyelem a külső, szociális rendszereknek Kevés figyelem a központi idegrendszeri mechanizmusoknak Kevés figyelem a sejtes és molekuláris biológiai rendszereknek

A későbbi pszichofiziológiai irányzat érdemei Nyitás az interperszonális és szociális faktorok felé A központi idegrendszer közvetítő szerepe a kognitív, érzelmi és perifériás neurovegetatív mechanizmusok között (neurobiológiai tudományok fejlődése) Új kutatási területek, módszerek, értelmezési keretek (longitudinális előjelző tanulmányok, a korai hatások vizsgálata, cirkuláris okság) Új tudományterületek inspirálása: pszichoneuroendokrinológia, magatartás- orvoslás, egészségpszichológia, orvosi antropológia, orvosi szociológia

A pszichoszomatika két ellentétes koncepciója Holisztikus, globális, totális A test és a lélek egysége; a kettő ugyanazon folyamat két oldala Minden betegség pszichoszomatikus, nincs logikai különbség a test és lélek, a mentális és a fizikai között Funkciók kutatása, amelyek az Egészlegesség kialakításában védelmében helyreállításában játszanak szerepet Specificitás Tárgy: a vegetatív idegrendszer és az általa innervált szervek Az érzések, emóciók csak a vegetatív idegrendszer aktivitásának szubjektív kísérőjelenségei Specifikus érzések specifikus hatást gyakorolnak a belszervekre; tartós hatás szövetkárosodást okoz