Készítették: Varga Ivett Tandari Éva Vass Károly Sárközi Tamás Mi indokolja a deviza forgalmának korlátozását, illetve az arra vonatkozó törekvést, hogy a devizák konvertibilisek legyenek? Készítették: Varga Ivett Tandari Éva Vass Károly Sárközi Tamás

Devizapolitika, devizagazdálkodás A gazdaságpolitika részét alkotja egy állam általános politikájának. Felöleli a gazdaság működtetésével kapcsolatos, elsősorban a gazdaság fejlődési irányára, növekedési ütemére, egyensúlyi viszonyaira vonatkozó célokat, azok elérését szolgáló eszközöket és intézményeket. Az általános gazdaságpolitikai célok többféle részterületen konkretizálódnak. Ilyenek a szektorális (pl. ipar-, agrár- stb.) politikák és a funkcionális (pl. külgazdasági, pénzügyi) politikák. A külgazdaságpolitika a nemzetgazdaságnak a világgazdasági viszonyok alapján lehetséges és szükséges külpiaci kapcsolatrendszerével, annak feltételeivel és az ide kapcsolódó kockázatok felmérésével foglalkozik. A külgazdaságpolitika 3 összetevője: Külkereskedelem politika Devizapolitika Integrációs politika. A devizapolitika a pénzügypolitikának is fontos részterülete. A pénzügypolitika részterületei: Monetáris politika Fiskális politika

Devizapolitika A devizapolitika tartalmazza mindazon intézkedéseket, amelyek ugyan a monetáris vagy fiskális politika eszköztárába tartoznak, de általuk közvetlenül befolyásolható a külgazdasági kapcsolatok alakulása. A devizapolitika jelentőségét valamely ország számára a nemzetközi munkamegosztásban történő bekapcsolódás mértéke, a nemzetközi pénzügyi műveletekben való részvétel intenzitása és nem utolsó sorban az illető ország nemzetközi pénzügyi megítélése adja meg. A devizapolitika eszközei lehetnek: Adminisztratív jellegűek: Ennek alkalmazása esetén az államhatalom rendeletekkel, törvényekkel előírja a devizával való ténykedések körét és kihangsúlyozza annak tilalmi határait. Ezek az eszközök közvetlen beavatkozási formaként jelennek meg. Gazdasági jellegűek: Ebben az esetben az állam devizapiaci eszközökön keresztül a devizakereslet és kínálat befolyásolásával kívánja devizapolitikai célkitűzéseit megvalósítani. Ezek az eszközök hatásukat indirekt módon fejtik ki. Egymással párhuzamosan is lehet alkalmazni a két eszköztárat.

Devizapolitika A devizapolitika egyes részterületei: Nemzetközi pénzforgalmi politika Valutaárfolyam-politika Fizetésimérleg-politika Nemzetközi hitelpolitika Tartalékpolitika

1) Nemzetközi pénzforgalmi politika Érvényesítésekkor az állam meghatározza, hogy milyen mértékben engedélyezi a hazai pénz külföldi forgalmazását, és milyen feltételekkel váltja be a külföldi pénzeket. 4 alapvető típusát különböztetjük meg: - Liberalizált forma: az állam nem alkalmaz korlátozásokat, csak figyel és szükség esetén beavatkozik. - Kötött forma: ebben az esetben a valutával, devizával megvalósuló műveletek engedélyhez kötöttek, adminisztratív jellegű a szabályozás. - Vegyes forma: előre szabályozott, hogy mely területekre vonatkozik adminisztratív szabályozás és hol alkalmazzák a piaci eszközöket. - Összehangolt pénzforgalmi politika: nemzetközi/regionális integrációban résztvevők együttműködésének megfelelő szabályozása (pl.: EU)

2) Valutaárfolyam-politika Azt mutatja meg, hogy az állam milyen mértékben avatkozik be a piaci árfolyamok alakulásába. - Szabadon mozgó árfolyam – politika: a piaci mechanizmusok érvényesülnek. Az így kialakult árfolyamokat nevezzük lebegő árfolyamoknak, mivel a gazdasági élet változásaihoz igazodóan, igen gyakori változásokkal jellemezhetők. - Intervenciós pontok által szabályozott árfolyam – politika: az állam részéről akkor történne beavatkozás, ha az árfolyam a két meghatározott szélső érték közelébe kerül. A szélső értékek a pénz elméleti értékéről (ún. paritástól) való legnagyobb pozitív és negatív irányú megengedett eltérést jelentik, ezeket nevezzük intervenciós pontoknak. Az ekkor alkalmazott valutaárfolyam – politika a kijelölt ingadozási (intervenciós) sávon belül ad módot a valuták árfolyamainak mozgására. Amennyiben a valuta árfolyama megközelíti az intervenciós sáv szélét, az állam mesterséges módon pótlólagos keresletet, illetve kínálatot hoz létre, hogy az árfolyam a kívánt szinten tartható legyen. - Rögzített árfolyam – politika: az állami szervezet a hivatalosan meghatározott árfolyamtól nem enged eltéréseket, szigorú szabályozás jellemzi

3) Fizetésimérleg-politika A deviza belföldiek és deviza külföldiek között közötti pénzmozgásokat rögzíti, adott időszakra vonatkozóan, mérlegszerű kimutatás formájában, mely az adatokat lejárat és pénzmozgások szerint egyaránt csoportosítja. A devizapolitika a nemzetközi fizetések egyensúlyát, a mérleg szufficites voltát tartja kívánatosnak. Tartós szufficit esetén az a cél, hogy a többletként megtermelt GDP-t sikerüljön kedvező feltételek mellett befektetni, további jövedelmet szerezni, a tőkekivitelt ösztönözni. Tartós deficit hosszú távon az ország gazdasági feltételeinek ellehetetlenülését, az adósságcsapda kialakulását eredményezheti.

4) Nemzetközi hitelpolitika A fizetésimérleg – politikához kapcsolódik, és a mérleg egyenlegétől függően változik. A fizetési mérlegek egyenlege hitelek nyújtása, ill. felvétele útján alakítható. A nemzetközi hitelpolitika alapvetően kétféle lehet: ösztönző (expanzív) jellegű: a tőkebehozatalt kívánja ösztönözni, ill. hitelfelvételre van szükség. visszafogó (restriktív) jellegű: ha a hitelek felvételét korlátozza, ill. a tőkekivitelt ösztönzi.

5) Tartalékpolitika Arra ad lehetőséget, hogy az adott állam képes legyen megvédeni saját pénzének árfolyamát, ill. védelmet tudjon adni jelentős spekulációs nyomás esetében. Ilyenkor juthat fontos szerephez a jegybanknál, ill. kincstárnál felhalmozott devizatartalék.

Devizagazdálkodás Azon módszerek, intézkedések, rendeletek, előírások és tiltások összessége, melyek révén egy önálló nemzeti valutával rendelkező ország belső pénzrendszere (önálló nemzeti valutával) nemzetközi pénzügyi rendszerhez, illetve egy másik ország belső pénzrendszeréhez kapcsolódik. A devizagazdálkodás a devizapolitikában megfogalmazott célok megvalósítása piaci és adminisztratív eszközök alkalmazásával, meghatározott intézményi kör és gazdálkodó egységek együttműködésével történik.

Devizagazdálkodás Formái: Szabad devizagazdálkodás: a devizaműveletek szabad megvalósítását jelenti. (Nemzetközi Valutaalap liberalizált feltételrendszerének megfelelően, ahol a piaci feltételek alkalmazása kerül az előtérbe.) Gazdasági integrációk által meghatározott devizagazdálkodás: meghatározzák a belső tagok jogait és kötelezettségeit, rögzítik a harmadik országokkal szemben alkalmazott feltételeket. Duális devizagazdálkodás: a deviza belföldiek és deviza külföldiek esetében eltérő jogok és kötelezettségek érvényesülnek. Kötött devizagazdálkodás: a nemzetközi fizetési kapcsolatokat állami ellenőrzés alá vonják, szigorú előírások betartása mellett. (Mo-ra jellemző volt az 1980-as évekig.) A nem konvertibilis valutájú országokra jellemző. Elsősorban az ismétlődően passzív folyó fizetési mérlegű országokban találkozunk vele A fizetési megállapodások jellegzetes formája a klíring – megállapodások: Bilaterális (kétoldalú) klíring- megállapodás: két ország között keletkezett tartozásokat és követeléseket kölcsönösen beszámítják és csak az eltéréseket (klíringcsúcsokat –spicc-) kell egyenlíteni. Multilaterális (többoldalú) klíring – megállapodás: államközi fizetési megállapodás, de ez is zárt körben zajlik. (kedvezőbb a bilaterálisnál)

Az EGK pénzügyi együttműködésének kialakulása (1950-1978)

Az Európai Fizetési Unió 1950. július 1-jén kezdte meg működését az Európai Fizetési Unió (European Payments Union, EPU) Az Európai Gazdasági Együttműködési Szervezet keretei közti pénzügyi szervezet Célja: A tagállamok valutáris helyzetének javítása A kereskedelmi forgalom liberalizálásával párhuzamosan végrehajtott többoldalú fizetési rendszer bevezetésével

Az Európai Fizetési Unió A két-két ország közötti, bilaterális egyenleget nem egymással szemben számolták el, hanem az EPU-val szemben, mindegyik tagállam az EPU-nak volt hitelezője és adósa A havi elszámolás az egyes országok havonkénti egyenlegét mutatta ki, negatív egyenleget áruszállításokkal kellett kiegyenlíteni, az így nem kompenzált egyenlegeket pedig részben arany, vagy dollár fizetéssel rendezni kellett (maradék részre pedig kényszerhitelt nyújtottak a partner országok) Az aranyfizetés mértéke fokozatosan növekedett, amit keményítésnek nevezünk (Eredetileg az arány 40% arany és 60% hitel volt, majd 50-50%-ra keményedett, végül 75% lett az aranyfizetés és 25% a hitelnyújtás aránya)

Az Európai Fizetési Unió megszűnése 1955-ben az Európai Gazdasági Együttműködés Szervezete (OEEC) Tanácsa elfogadja az Európai Monetáris Egyezményt Az aláíró európai országok valutáik dollárkonvertibilissé tételéről döntenek Az Európai Fizetési Uniót új nemzetközi fizetési rendszerrel helyettesítik, ahol az ügyleteket aranyban vagy aranyra konvertálható valutákban végzik, ezzel egyidejűleg megszűnt az EPU

Az Európai Fizetési Unió megszűnése 1958 decemberében határozták el a tagországok a szervezet felszámolását Az EPU megszűnésekor végzett végső elszámolásnál kitűnt, hogy a legnagyobb adós Nagy-Britannia és Franciaország A végső egyenlegeket a tagállamok a külső konvertibilitás alapján kétoldalú megállapodások szerint számolták el Ezt követően az átmeneti fizetési mérleg hiányok rendezésére az IMF által kínált rövid lejáratú hiteleket használták

A valutáris együttműködés korai szakasza Az integrációs folyamat nyitánya: 1951. Párizsi Szerződés: ESZAK 1957. Római Szerződés: Európai Gazdasági Közösség, EURATOM A pénzügy-politikai együttműködés korai szakasza: A Római Szerződés által létrehozott pénzügy-politikai kooperációk: Monetáris Bizottság Európai Beruházási Bank Vámunió létrejötte

Európai Monetáris Együttműködési Alap Az Európai Gazdasági Közösség hozta létra 1973-ban, végrehatva az 1972-es Bázeli Egyezményt, amely kialakította az irányított valutaárfolyam-konstrukciót, nevezetesen az Európai Valutakígyót Az Alap, a BIS-n keresztül klíringügynökként tevékenykedik azoknak a hiteleknek és betéteknek a kezelésénél, amelyek a Közösség valutái érdekében történő devizapiaci intervenciókból fakadnak Ezenkívül az alap kezeli a Közösség rövid távú hitelrendszerét, amely a tagországok átmeneti fizetési mérleg problémáira is igénybe vehető

Az európai pénzügyi együttműködés fejlődése 1978-1990 között

Európai Monetáris Rendszer 1978. Európai Monetáris Rendszer – EMS létrehozása Kialakulásának oka: a 70-es években az EU tagállamok két csoportba tömörültek az árfolyam-politikát illetően: NSZK körül tömörülő kisebb gazdaságok (Hollandia, Belgium, Luxemburg, Dánia, Norvégia) valutáikat a DM-mel együtt lebegtették Franciaország, Nagy-Britannia, Olaszország az önálló lebegtetést választotta

Európai Monetáris Rendszer Kialakulásának oka: A német gazdaságpolitikának köszönhetően a DM rendkívül megerősödött, a dollár árfolyama viszont gyengült A DM további felértékelődése ellen szükség volt a DM és az önállóan lebegő EK valuták közötti szorosabb árfolyam-politikai együttműködésre Célja: a tagállamok árfolyam-stabilitásának megteremtése A rendszer központi eszköze az ECU, mely kollektív európai valutaegységet teremtett A monetáris hatóságok közti elszámolások ECU-ben történtek

Európai Valutaegység Történetileg 3 típusa alakult ki az európai valutaegységnek: Európai elszámolási egység: EUA 1969-1979 ECU 1979-1998 Euro 1999-

ECU Az Európai Monetáris Rendszer (EMS) bevezetésével, 1979-től vezették be az ECU-t, amit a résztvevő országok valutáival kapcsoltak össze és amelynek értéke megegyezett az Európai Elszámolási Egység értékével

ECU Az ECU használata az alábbi területekre terjed ki: Árfolyamrendszer Letérési indikátor-számítás Intervenciós és hiteleszköz Monetáris hatóságok közötti elszámolási egység

Egységes valutahasználat az euró bevezetése

A Delors terv 3 lépcsős elképzelést tartalmazott az EMU létrehozására, amelynek lényege: Tőkeforgalom teljeskörű liberalizálása Valuták korlátlan és visszavonhatatlan konvertibilitása Árfolyam ingadozási sávok megszüntetése Közös bank létrehozása

Források: Lőrinczné Istvánffy Hajna: Pénzügyi integráció Európában. KJK-Kerszöv, Bp., 2001. Lőrinczné Istvánffy Hajna: Nemzetközi pénzügyek. Aula Kiadó, Bp., 1999.

Az árfolyamok fajtái és a kötött devizagazdálkodás elméleti háttere Előnyök és hátrányok

Az árfolyam fajtái Az árfolyam a nemzeti pénz csereértéke 2 fajta kifejezése: Direkt árfolyamjegyzés: 100 forint = 0.37 euró (hazai pénz külföldi pénzben vett ára) Indirekt: 1 dollár = 186 forint Valutaárfolyam: jegybankpénz esetében Devizaárfolyam: számlapénz esetében Deviza = valutára szóló követelés, számlapénz Reláció: valuta vételi < deviza vétel < devizaközép < deviza eladási < valuta eladási árfolyama Ok: pénzváltás költsége valutánál nagyobb

Az árfolyamok fajtái Mikor melyiket használják? Valuta vételi: ha a bank valutát vesz Valuta eladási: ha mi veszünk a banktól Deviza vételi: bank valutára szóló követelést vesz Deviza eladási: vállalat külföldre utal át Deviza közép: nincs effektív átváltás, csak elszámolás! (+ csekk vételi-, eladási árfolyam) Fontos: spot/prompt vagy határidős árfolyam!

Az árfolyamok fajtái Határidős ügyletek: Forward vagy termin: jövőbeli árfolyam, de meg van határozva az összeg, és a teljesítési időpont – felek döntésén múlik Futures: ugyan ez, de tőzsdei termék, standardizált, szabványos futamidő és összeg Nyitott pozíció: olyan pénzügyi eszközöm van, amely az árfolyam változásának van kitéve Opció, swap: vételi, eladási jog illetve csereügylet Devizapiac: virtuális, jól elkülöníthető, bankok, mennyire likvid, kevés tranzakció mögött van reálügylet – inkább spekulációs célú vagy kockázatkezelés!

Egyes országok rendkívül sok fajta rendszert használnak! Az árfolyamok fajtái Ki vagy mi határozza meg az árfolyamot? Rögzített (fix) árfolyam: a jegybank Lebegő árfolyam: a piac Rugalmas árfolyam: van deklarált árfolyam, de egy sávban el lehet térni tőle Egyes országok rendkívül sok fajta rendszert használnak!

Kötött devizagazdálkodás Kötött devizagazdálkodás esetében egy szervezetet kizárólagos joggal felhatalmaznak az országban arra, hogy az ország rezidenseinek valutában és devizában felmerült tranzakcióit intézze. (rendkívüli gazdasági helyzetben, pl.: foly. fiz. mérleg) Három következménnyel jár: Devizamonopólium Rögzített árfolyamon igényelhetünk valutát Fel kell ajánlanunk a valutát megvételre Magyarország: 1929-33, majd 1946-1990, MNB

Kötött devizagazdálkodás DM/USD e hiány USD Kötött devizagazdálkodás = rögzített árfolyamrendszer Mindig van feketepiac! – nem lehet teljesen ellenőrizni a külföldi pénzek forgalmát! Barter (ellenüzlet) jelentős!

Kötött devizagazdálkodás Felértékelt árfolyam: rögzített árf. > piaci Alulértékelt: rögzített árf. < piaci – mindenki igyekszik a feketepiacon eladni a valutáját, és hivatalos forrásból megvenni! Rendszer előnyei: Az állam átlát minden devizaműveletet Csökkenti az árfolyamkockázatot Forró pénzek elkerülik az országot Külpiaci sokkok hatása elkerülhető Állam szabályozhatja az importot

Kötött devizagazdálkodás A rendszer hátrányai: Minél nyitottabb az ország, annál nehezebb kontrollálni a devizaműveleteket Piaci árfolyam eltér a rögzítettől: végül itt is van árfolyamkockázat Működőtőke-befektetések is leállnak Sokkok mindenkit érinteni fognak Importkorlátozás nem demokratikus Kevés országban - Kuba, Észak-Korea

A „kötött” devizagazdálkodás fejlődése és a „szabad”, liberalizált devizaszabályozás bevezetése Magyarországon

Hogyan jutottunk el a kötött devizagazdálkodásig? 1924. MNB létrehozása Korona stabilizációja a Népszövetségtől kapott kölcsönnel 1926. pengő 1929. világgazdasági válság Súlyos gond a nagymértékű külfölddel szembeni eladósodottság

Kötött devizagazdálkodás A kormány 1931. július 8-án kötött devizagazdálkodást vezetett be MNB devizamonopóliumot kapott 1946. aug.1. Forint bevezetése 1950. Devizakódex A devizagazdálkodás a tervgazdálkodás elválaszthatatlan része Vannak állandó és változó elemei

Devizagazdálkodás állandó elemei a kötelező deviza-beszolgáltatás elve és gyakorlata az ország nemesfém és devizatartalékainak kialakítása és ellenőrzése a külföldi hitelpolitika központi irányítása a valuta- és devizaárfolyamok központilag történő megállapítása és közzététele

Devizagazdálkodás változó elemei a devizahatóság joga és kötelessége, hogy a devizagazdálkodás minden területén megfelelő ellenőrzést gyakoroljon, mindenkor figyelembe kell venni a nemzetközi munkamegosztás fejlődését, mert ez a relációs szerkezet és az áruösszetétel változását jelenti a mindenkori politikai erőviszonyokkal összefüggésben, a devizagazdálkodás követi a gazdaságirányítási és működési mechanizmusok alakulását, a devizagazdálkodás mindig kapcsolódik az ország adott devizatartalékaihoz és hitellehetőségeihez

Változások 1966. át kell térni a közgazdasági eszközökkel történő irányítási rendszerre 1968. új gazdaságirányítási rendszer nem írták elő tételesen: az export és import mennyiségét a kitermelendő vagy felhasználandó külföldi deviza összegét Az 1950-es devizakódex folyamatos módosításai

Új devizakódex 1974. évi 1. törvényerejű rendelet Fontos előrelépés: a természetes és jogi személyek pontos megkülönböztetése, a devizaérték és a vagyoni érték leírása, devizahatósági jogkörök rögzítése, devizabelföldi és devizakülföldi definiálása, engedélyhez kötött és engedély nélküli devizaműveletek meghatározása, általános körű devizahatóság az MNB

devizagazdálkodás deregulációja: Az 1980-as évek kétszintű bankrendszer kialakulása, piaci viszonyok erősödése, az export-import tevékenység erőteljes növekedése és fokozatos liberalizálása, a tőkeimport jelentős arányú megjelenése devizagazdálkodás deregulációja: Cél: belátható időn belül konvertibilissé váljon a forint

Egységes devizakódex devizáról szóló 1995. évi XCV. törvény folyó és tőkeműveletekre vonatkozó devizajogi korlátozások leépítése: folyó fizetési műveletek: szabad átválthatóság tőkeműveletek: Szabad vállalkozásalapítás és részesedésszerzés külföldön + engedélymentes hosszú távú külföldi tőkebehozatal Engedélyhez kötött: pénzügyi jellegű tőkekivitel, illetve a rövid távú tőkebehozatal

Változások 2002-től 2001. évi XCIII. törvény a devizakorlátozások megszüntetéséről, valamint egyes kapcsolódó törvények módosításáról Cél: forint konvertibilitását teljessé tegye 2001. június 16. a forint árfolyamsávjának kiszélesítése Pénzváltás  csak bankokban vagy erre engedéllyel rendelkező pénzváltóhelyeken

Gazdasági és pénzügyi nehézségek esetén követendő eljárás Ha a tartalékok csökkenése veszélyezteti a rövid távú kötelezettségek teljesítését a Kormány 3 hónapra korlátozhatja a nemzetközi fizetési forgalmat Kivéve: természetes személyek számlájáról történő kifizetés és átutalás Országgyűlést tájékoztatni köteles legfeljebb egy alkalommal három hónapra meghosszabbíthatja