Készítette: Nagy Lajos Zoltán Eladósodottság Készítette: Nagy Lajos Zoltán

Az eladósodás és annak folyamata, az adósságválság kérdése nem új jelenség a világgazdaságban. Három időszakot célszerű kiemelni: 1823-25 közötti időszakot 1875-76 közötti időszakot 1929-33 közötti időszakot (Világgazdasági válságok éveiben megjelentkező hitelválságok.)

Ezen időszakok adósságválságait azonban három tényező megkülönböztette az elmúlt évtizedeink adósságválságainak jellemzőitől: Az egyes országok és a világgazdaság egésze tekintetében kisebb nagyságrendről volt szó. Hitelezők koncentráltsága lényegesen alacsonyabb volt. Hitelezők erőpozíciója is gyengébb volt, kevésbé voltak szervezettek, mint a jelen időszakban.

Fejlődő országok eladósodása A fejlődő országok eladósodása a fejlett országokban felhalmozódó befektethető tőkék kihelyezésével kezdődött – gyakran negatív reálkamat-szint mellett – sőt a hitelezés során a nem prudens kihelyezés jelei is fellelhetők voltak (ez főként az 1970-es évek hitelezési gyakorlatát jellemezte). Nem sokkal később pozitív – sok esetben magas – reálkamat-szintek alakultak ki, és az 1980-as évek óta az eladósodás folyamata öngenerálóvá vált.

Nemzetközi fizetések általános egyensúlyhiánya Az 1970-es évek folyamán a tőkeimport-igény rohamosan növekedett, mivel a világ mind több országa a kereskedelmi, illetve a folyó fizetések erőteljes passzívizálódása miatt fokozott mértékben volt kénytelen külső finanszírozást igénybe venni.  A folyó fizetések passzívizálódása szükségszerűen bekövetkezett a kevésbé fejlett gazdaságoknál. A leszakadó gazdaságoknál a magán megtakarítások növekedése egyre inkább elszakadt a beruházási szükségletektől, illetve a nettó kormányzati kiadások dinamikájától. 

„Túlfogyasztás” Túlfogyasztásról beszélünk, ha a megtermelt és realizált nemzeti össztermékhez, valamint a beruházások, illetve költségvetési többletkiadások volumenéhez viszonyítva túl magas a fogyasztás szintje. Általános jelenség, hogy az eladósodás kezdeti időszakában a többletimport finanszírozása teszi szükségessé a külföldi hitelek felvételét.

Mikor beszélünk eladósodásról? Ha adott ország a nemzetközi tőkeforgalomban nettó hitelfelvevői pozícióban található tartósan, s a felhalmozott külföldi adósságállománya olyan fizetési kötelezettséggel jár, melyet önerőből már aligha képes teljesíteni. (Az adósságszolgálati terhek megkívánják a folyamatos tőkebevonást.)

Melyek az eladósodás belső okai és külső tényezői? Külső tényezők: Világgazdaság szerkezetében bekövetkezett átalakulás (technológia intenzív- területek felértékelődése, cserearány-romlás) Belső okok: Monetáris politika Költségvetési politika Árfolyam-politika Nemzetközi tőkeforgalmi- és a hitelpolitika

Magyarország

A magyar háztartások eladósodottsága különböző mutatók alapján nemzetközi összehasonlításban.

A kockázatos háztartások és a kockáztatott hitelállomány aránya az egy főre jutó jövedelem alapján képzett ötödök szerint.

A kockázatos háztartások és a kockáztatott hitelállomány aránya régiók szerint.

A kockázatos háztartások és a kockáztatott hitelállomány aránya a háztartásfő életkora alapján.

Magyarország és a pénzügyi válság A globális pénzügyi válság a Lehman Brothers csődje, valamint az izlandi pénzügyi rendszer összeomlása után kiszélesedett és viharosan átterjedt a fejlődő piacokra is. A magyar pénzügyi rendszer is kritikus napokat él át 2008 októberétől. A forint 2008 szeptember-október folyamán mintegy 21 %-ot esett. Az állampapírpiac október elején teljesen befagyott, rövid időszakot tekintve az árjegyzés is szünetelt, sikertelen állampapír-aukciók is voltak.

Magyar pénzügyi rendszer kritikus napjai (2008 szeptember-október): Forint 21 %-ot esett, Állampapírpiac teljesen befagyott, Sikertelen állampapír-aukciók, Rövid időszakban az árjegyzés is szünetelt, Erős eladói nyomás jelentkezett a másodlagos piacon, Tőzsde esése a 40 %-ot is meghaladta, 1300 milliárd forintnyi tőkekivonás következettbe, Állampapírpiacon 600 milliárd forint állampapírt adtak el a külföldi befektetők. Bankok devizához jutása komoly akadályokba ütközött.

Az expanzív és adóssággeneráló fiskális politika Az első bűn Az expanzív és adóssággeneráló fiskális politika

Az expanzív és adóssággeneráló fiskális politika: Magas költségvetési hiányok, Romló adósságmutatók, Maastrichti kritériumoktól elmaradunk, Konvergencia helyett divergáló költségvetési egyenlegeket produkáltunk, Ország kockázati megítélésének romlása, Finanszírozási költségek magas szinten stabilizálódnak.

Államadósság alakulása

Államháztartási deficit alakulása

Reakciók A nagy hazai befektetők elrettentek az állam finanszírozásától,mivel további kötvényáreséstől tartottak, Kivételt csupán a lakossági szegmens jelentett, melyet a magas hozamszintek vonzottak, ÁKK likviditási tartalékainak esetleges elapadása után nemcsak a költségvetési deficit, hanem a lejáró forint-államadósság normál piaci finanszírozása is kétségessé válhatott volna, MNB döntése, az állampapírok másodpiaci jegybanki vásárlásáról.

Elégséges volt-e a devizatartalék? A befektetők és a hitelminősítők által is elegendőnek tartott devizatartalék esetén ugyanis: 1. a valutatámadás valószínűsége eleve kisebb, 2. a támadás kivédésének is nagyobb az esélye, mivel: - a valutaintervenció lehetőségei is jobbak a jegybank számára, - a jegybank magabiztosabban léphet fel az állampapírpiacon, megakasztva a hozamemelkedést és stabilizálva az egyéb szegmensek keresletét.

Devizatartalékból elégtelen A második bűn Devizatartalékból elégtelen

Devizatartalékból elégtelen A devizatartalék optimális szintjének meghatározása igen összetett feladat: A magas devizatartalék javít az ország kockázati megítélésén, azonban a devizatartás az állam számára költséget jelent. A makrogazdaság egésze számára a megfelelő szintű devizatartalék tartása a legolcsóbb megoldás, mert ekkor a finanszírozásnál alacsonyabb országkockázati felárat kell minden gazdasági szereplőnek megfizetni.

A devizatartalék szintjének meghatározásánál leggyakrabban használatos mutatók: Importfedezeti mutató, Pénzmennyiség/devizatartalék, Gazdaság szereplői rövid lejáratú tartozásainak, illetve a teljes adósságnak a devizatartalék-fedezettsége.

Magyarország devizatartaléka: Az ország külső adóssága 2007 végén kb. a 100 mrd eurót közelítette: 25 %-a forintban, 75 %-a devizában állt fenn. Az elmúlt 5 évben főként a magánszektor devizaadóssága nőtt meg: 2006-2007-es időszakban a magánszektor devizaadóssága jelentősen meglódult, közben a devizatartalék stagnált, sőt kissé csökkent. Az ország devizakitettségének növekedését a devizatartalék képzés nem követte le!

Bruttó devizaadósság és jegybanki tartalék (millió EUR)

A fenti ábra csak az eredetileg is rövid lejáratú adósságot tartalmazza. A devizatartaléknak fedezetet kellene nyújtania az eredetileg hosszú lejáratú papírok éven belül esedékes részére és a fizetési mérleg deficitjére is. Mindezek alapján az ország rövid távú külső finanszírozási igénye jelentősen meghaladta a devizatartalékok nagyságát. A rövidlejáratú adósság szerkezete alapján a leginkább sebezhető szektorrá a bankszektor vált.

Banki devizahitelezés - külső, rövid forrásokból. Harmadik bűn: Banki devizahitelezés - külső, rövid forrásokból.

Banki devizahitelezés - külső, rövid forrásokból. A bankok a devizahitelezés felfuttatásával tartották fenn a banki növekedést az elmúlt években. Ez azonban alapvetően növekvő külföldi forrásbevonáson, s nem a stabilnak mondható ügyfélbetétek növekedésén nyugodott.

Külföldi forrás szerepe a bankszektor mérlegében.

A külföldi források aránya a bankszektor forrásain belül. 2001-ben még csupán 17%, 2008 közepén azonban már 30 % volt a külföldi források részaránya. Tehát a jelentős lakossági devizahitel felfutást a bankok nagyrészt külföldi, ezen belül is növekvő arányú igen rövid lejáratú bankközi hitelekkel finanszírozták.

A bankok carry trade aktivitása: Rövid devizából hosszú devizát finanszíroztak. Az ügyfeleket is sajátos carry trade jellegű ügyletekbe hajtották bele. Alacsony kamatozású devizahitel felvétel forinttörlesztéssel. A bankok a devizahitelezési tevékenységből származó kockázataikat valójában lefedezik. A BIS (Nemzetközi Fizetések Bankja) 2007 szept. már egy sajátos carry trade-nek tartotta a svájci frank alapú hitelezést a közép és kelet-európai térségben. Ezzel szemben, a lakosság a devizakockázatok végső viselőjévé vált.

A fenti folyamatokért a legfőbb felelősség a bankokat terheli. A 3000 mrd. forintos lakossági nyitott pozíció és a lízingcégek által gerjesztett tételeket is figyelembe véve 4000 mrd. forint fölé emelkedett, ez pedig a lakosság éves rendelkezésre álló jövedelmének kb. egynegyedét tette ki. Hasonló felelősség terheli a bankfelügyeletet és a jegybankot is, hiszen valamilyen érdemleges megoldást találhattak volna a devizahitelezés kockázatainak nyilvánvalóbbá tételére, és az ország kockázatok csökkentésére.

Válság és válságkezelés

Magyarországon a pénzügyi válság igen komplex: Adósságválság: az állam számára a belföldi és a külföldi finanszírozás elapadása miatti finanszírozási feszültségeként jelentkezett. Bankválság: a bankok forrásgyűjtési és kihelyezési aktivitásának befagyása, valamint a tőkevesztés kockázataként jelentkezett. Valutaválság: a tőkemenekítés miatt leértékelődési nyomás jelentkezett.

A legfontosabb válságkezelő eszközök a következők voltak: 2009 évi költségvetési törvénytervezet többször módosításra került a deficit csökkentése érdekében. Magyarország nemzetközi intézményektől 20 milliárd eurós hitelkeretre szorult. Betétbiztosítást kiterjesztették. Nyugdíjpénztári portfoliószabályozást felfüggesztették. MNB állampapírokat vásárolt a másodpiacon. MNB euroswap lehetőségeket biztosított a kereskedelmi bankoknak. MNB 2 hetes és 6 hónapos aktívrepo-lehetőségeket biztosított a bankoknak. 3% pontos jegybanki kamatemelést hajtottak végre. ÁKK a tervezett kötvénykibocsátásokat törölte. Bankok széles körben beszüntették a svájci frankban történő hitelezést, az ingatlanalapok kifizetéseiket átmenetileg felfüggesztették.

Példákat is említhetünk a fentiekkel kapcsolatban: A jegybanki kamatlépés rövidtávon jó hatással volt a valutaválságra, de kifejezetten rossz hatással volt a bankválságra és az adósságválságra is, miközben a gazdaság visszaesését is mélyítette. A betétbiztosítás kiterjesztése jó hatással volt a bankokra, viszont a befektetési alapokra kedvezőtlenül hatott. A nemzetközi hitelfelvétel jó volt a valutaválságra és közvetlenül az adósság- és a bankválságra, közvetetten azonban súlyosbította az adósságválságot a növekvő adósságállomány miatt. A költségvetés stabilizálása kedvező volt a valutaválság kezelése számára, a reálgazdasági visszaesést azonban súlyosbította, s ezáltal rossz hatással volt az adósságválságra és a bankválságra is.

A jelenlegi gazdaságpolitikai irányokkal szemben valószínűleg még szükséges lépések kellenek: Kiugró jegybanki forint kamatszint csökkentése. Bankok számára a devizahitelezés korlátozása, drágítása. Devizatartalék kezelés új szabályainak kidolgozása, mely figyelembe veszi, hogy az éven belül lejáró adósság mellett vészhelyzetben a tőzsdéről és az állampapírpiacról gyorsan kirántható pénzek fedezetét is biztosítani kell. Olyan technikák kialakítása az MNB részéről, melyek segítik a banki hitelezési aktivitás stabilizálását. Költségvetés szerkezeti reformjai kiadási és bevételi oldalán. Belföldi megtakarítások fokozott ösztönzése és hazai befektetések becsatornázása.

Felhasznált irodalom: Holló Dániel: Háztartási eladósodottság és pénzügyi stabilitás, félnünk kellene? (2006) Mosolygó Zsuzsa: Eredendő bűnök - Magyarország és a pénzügyi válság (2008. November)

Köszönöm a figyelmet!