A regény műfaji jellegzetességei I. Az antikvitázs (ókori gr. és római irodalom): Petronius: Satyricon (i.sz. 1. sz.)  Apuleius: Az aranyszamár (i.sz. 2. sz.)  Longosz: Daphnis és Khloé (i.sz. 3. sz.)  Héliodórosz: Sorsüldözött szerelmesek (i.sz. 3. sz.) II.Középkori lovagregények (nemzeti nyelven íródtak-lingua romana):  Chrètien de Troyes: Artus király és a kerekasztal lovagjai (kelta mondák feldolgozása verses regényben) (12. sz.)  Gottfried von Strassbourg: Trisztán és Izolda (13. sz.)  Hősi eposzok, pl. Nibelung-ének (germán mondavilág)

III. Újkori regények 1. Kalandregények, utaztató regények: pikareszk regények; polgárság kialakulása- olvasóközönség Cervantes: Don Quijote (1615) –spanyol reneszánsz Defoe: Robinson Crusoe (1719) –angol felvilágosodás -robinzonád Swift: Gulliver utazásai (1726) - angol felvilágosodás Voltaire: Candide (1759) – francia felvilágosodás -tézisregény Jellemzőik: A hősök változatos eseményeken mennek keresztül, világot látnak, életük kalandjai s a váratlan fordulatok adják a regény cselekményét. Események láncszerűen sort alkotnak, térben és időben egyenes vonalúak (lineárisak), s a kalandok önmagukban is érdekesek, sorrendjük felcserélhető Az eseménynek többnyire nincs jellemalakító hatása: A főhős ugyanolyan a mű elején, mint a végén

2. Fejlődésregény v. jellemregény (XIX. sz.) a polgárság uralomra jutása Pl. Eötvös József: A falu jegyzője, Jókai Mór: A kőszívű ember fiai, Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma, Stendhal: Vörös és fekete, Balzac: Goriot apó, Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés, Tolsztoj: Háború és béke Jellemzőik: Nincsenek öncélú események, a főhős a kalandok során változik, jelleme fejlődik. Az ábrázolás központjában az emberi lélek összetettsége kerül; lélekrajz Meg nem történt eseményt megtörténtként ad elő (valóság és képzelet); ez a mű cselekménye A regényvilág: az író E/3. személyben, mint mindentudó, ki ismeri a szereplők tulajdonságait, a történet kimenetelét, többnyire tárgyilagosan közöl; narrátor szerep A regénytér: ahol az esemény játszódik (többnyire valóságos hely) A regényidő: valóságos idő, ahogy az olvasóé is. Szereplője a regényhős; az eseménysor részese, általános emberi tulajdonságokkal és egyedi jellemvonásokkal A regény világképe: tükrözi az író saját korát, véleményét saját koráról; erkölcsi, vallási, filozófiai nézetei illeszkednek a regény saját világába.

3. Modern regény (XX. sz.) - A cselekmény szegényesebb - A regényhős személyiségének ábrázolása csökken; „arctalanság” - A hagyományos regényidő átalakult: vagy perccé zsugorodott, vagy végtelenné tágult - Absztrakt ( valóság darabjaiból egy általános vagy elvont) regénytér Művek: Marcel Proust: Az eltűnt idő nyomában James Joyce: Ulysses Franz Kaffka: A kastély Albert Camus: A közöny