Realizmus és Naturalizmus Kép: Millet: Angelus 1859

Realizmus "Mindnyájan Golgol köpönyegéből bújtunk. elő. " Realizmus "Mindnyájan Golgol köpönyegéből bújtunk elő." /Dosztojevszkij/ a 19. század közepén kialakult, a valóságnak átfogó, hű, és a jellemző vonásokat kiemelő ábrázolására törekvő művészeti, irodalmi irányzat. Fénykora: 1850-70 A romantika virágkorában, olykor annak ellenhatásaként született. A név a latin real ('valós') szóból származik. csaknem egy időben jelentkezett az orosz és a francia irodalomban. Forrása: a polgári, kapitalista társadalomból való kiábrándulás. A francia realizmus elsősorban a karrierizmust próbálta leleplezni. Elfordult a romantika történelemszemléletétől  heroikus témák helyett: a mindennapi élet objektív bemutatása

A művészet utánzáselvű felfogása jellemzi: a művészet a valóság sajátos visszatükrözése. Elnevezése: Gustave Courbet (1819-1877) francia festőtől származik, 1855-ös kiállításának ezt a címet adja. Courbet: Kőtörők 1849

Főként a társadalmi berendezkedésre, az emberek társadalomban elfoglalt helyére figyel, az embert társadalmi lényként vizsgálja. Az irányzat a társadalmi és természeti valóságot objektívnek és megragadhatónak tételezte, és e valóság összefüggéseinek – egyes társadalmi rétegek egymáshoz való viszonya pl. – minél teljesebb ábrázolására törekedett. Tipikus helyzetek, tipikus események és tipikus jellemek megalkotására törekedett – mivel az általánost, nem az egyedit akarta megragadni. Főként a festészetben és az irodalomban, ezen belül is az elbeszélő prózában, epikában jelentkezik  nagyregény Nem tekinthető a romantika meghaladásának, nem teremt új irodalmi korszakot a realizmus.

A realista regény "Hősei" hétköznapi emberek, hétköznapi tulajdonságokkal bíró típusok. Különböző társadalmi rétegek jellegzetes figuráit szerepelteti. Magatartásukat és fejlődésüket egyéni alkatuk és környezeti hatások (társadalmi, gazdasági, történelmi, eszmei, környezeti) határozzák meg. A cselekmények izgalma helyett a főhős lelkét ábrázolja. Elbeszélője többnyire mindentudó. A történet részletei okszerűen kapcsolódnak egymáshoz. Stílusa tárgyilagosságra törekszik. Szereplőit lényeges és társadalmi helyzetükkel összefüggő tulajdonságaik alapján illúziómentesen ábrázolja.

A realizmus mint írói stílus Írás előtt pontos pszichológiai, és biológiai előtanulmányok POZITIVISTA gondolkodásmód: a valószerűség élményét a tények hiteles feltárásával, a megfigyelés pontosságával igyekeznek megteremteni. Nem bírál, csak megmutat. Cselekményvezetése egyenes vonalú, a romantikából ismert epizódok, mellékszálak kimaradnak. /Továbbélő romantika (V.Hugo, Sienkiewicz, Jókai)/ Realizmus  kritikai realizmus  naturalizmus Filozófiai háttere: pozitivizmus

Képviselők Gustave Flaubert Stendhal (Marie-Henri Beyle) Emily Brontë Charles Dickens Honoré de Balzac

Lev Nyikolajevics Tolsztoj Nyikolaj Vasziljevics Gogol Anton Pavlovics Csehov Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij

Pozitivizmus – a realizmus filozófiája August Comte (fr. 1798-1857) már a harminca években meghirdeti, de hatása csak később lesz általános. A megismerésnek három fokát különbözteti meg Comte: 1. teológiai szakasz: az ember titokzatos, természetfeletti erőkkel magyarázza a világ jelenségeit 2. metafizikai szakasz: az elvont gondolkodás elvont filozófiai elveivel magyarázza a világot 3. pozitív szakasz: a tudományok szolgálnak pontos magyarázatul Az emberiség a teológiai és metafizikai korszakok után a XIX. században eljutott a pozitív korba, amely csak a tudományosan ellenőrizhető tényekkel foglalkozik, és csak az ellenőrizhető kapcsolódást fogadja el törvénynek. A társadalmi-emberi problémák megoldását a technika és a tudományok fejlődésétől remélte. Herbert Spencer (ang. 1820-1903) tovább fejleszti a tételt: a filozófia feladatát a fejlődés tényének magyarázatában látta. Minden dolog alá van vetve a szétbomlás és az egyesülés jelenségének, ezek egymást követve adják az evolúciót. disszolúció  integráció  evolúció

miliőelmélet/ tudományos determinizmus Hippolyte Taine (fr. 1828-1893): miliőelmélet/ tudományos determinizmus az ember cselekedeteit három tényező határozza meg: 1. a faj (öröklés) 2. környezet 3. történelmi pillanat A tudós számára a történelemben nincs szép és csúnya, jó és rossz, csak tények vannak. Feladata, hogy tárgyilagosan, előítélet nélkül összeszedje a tényeket, s ezekből kikövetkeztesse a hatóerőket, a történelem törvényeit. „A bűn és az erény ugyanolyan termékek, mint a vitriol és a cukor.” A pozitivisták kizárták gondolkodásukból a metafizikát és az ontológiát, a létről szóló tanításokat. Csupán a tények megállapítására, szintézis nélküli tudomásulvételére szorítkoztak, a lényegi összefüggések felkutatásáról lemondtak. A természettudomány – biológia – módszerét használták az ember, a társadalom vizsgálatában.

Pozitivizmus következménye: kettős életérzés 1. a romantika bizonytalanságától, képzelgéseitől való megszabadulás, a mindent megváltó tudományba vetett erős hit 2. a polgári társadalom zűrzavara, a kialakult civilizáció üressége ( Madách: Londoni szín!), a meghatározottság béklyóinak érzete, a szabadság reményének elvesztése, a személyiség lehetőségeibe vetett hit megrendülése

Ellenfilozófiák - életfilozófiák Arthur Schopenhauer (ném. 1788-1860) Sören Kierkegaard (dán 1813-1855) Friedrich Nietzsche (ném. 1844-1900) H.Bergson (fr. 1859-1941) Sigmund Freud (osztr. 1856-1939) Impresszionizmus, szimbolizmus, szecesszió irányzataira lesznek nagy hatással.

„Az író nem moralista, hanem anatómus.” /Zola/ Naturalizmus „Az író nem moralista, hanem anatómus.” /Zola/ XIX. század második felében és a századfordulón létező irodalmi, képzőművészeti és színházi irányzat. A realizmus szemléletét gondolja tovább. Fr.o., Németo., Olaszo.-ban jelentkezik először. Jelentése: natura (lat.) = természet Filozófiai alapja: pozitivizmus Fő célja: A természet tanulmányozása és a tapasztalatok természethű ábrázolása. Szellemi atyja: Émile Zola Lélektan = élettan Szépirodalom =dokumentalista leírás Eleinte a realizmussal azonos értelemben használták a fogalmat. Filozófiai háttere szintén a pozitivizmus.

A naturalista stílus jellemzői a természetesség érzékeltetésére fényképszerű részletezés a társadalmi meghatározottság fontosabb, mint az egyéni jellemvonás törekvés olyan témák bemutatására, amelyek eddig elkerülték a művészek figyelmét (illetlenség, alantasság, közönségesség, erotika) az ösztönök és az indulatok előtérbe kerülése az emberi cselekvések természettudományos motivációja és magyarázata az élőnyelv, a szleng, a zsargon használata a nyelvi jellemzésben a szerkesztésben a mikroszkopikus pontosság az elnagyolt kompozícióval társul Nézőponttechnika: a világ áttekinthetetlen, az író ezért azt mutatja be, ami egy-egy adott szereplő szemszögéből, perspektívájából látható. Flaubert regényeiben már nincs mindentudó elbeszélő, hanem a regény szereplőinek nézőpontjait ismerhetjük meg.

A naturalista stílus jellemző műfajai Drámában társadalmi dráma (Henrik Ibsen, August Strindberg) szalondráma (Molnár Ferenc) népszínmű (a népi jelleg „reklámozása”, Csiky Gergely) Lírában a dal különböző formái az agitatív propagandavers Epikában regény kisregény elbeszélés novella

Naturalista szépirodalom Magyarországon Bródy Sándor (Nyomor c. novelláskötet) Csáth Géza Molnár Ferenc Illyés Gyula Móricz Zsigmond Veres Péter

Millet: Kalásszedők 1857

Thorma János: Szenvedők 1892

Hollósy Simon: tengeri hántás

Hollósy Simon, Parasztudvar szekérrel, 1912

Millet: Angelus - 1859

Salvador Dalí: Gala and the Angelus of Millet Preceding the Imminent Arrival of the Conical Anamorphosest

Salvador Dalí: Angelus 1932

Salvador Dalí: Meditation on the Harp, 1932/34

Salvador Dalí: Angelus. ca.1932.

Salvador Dalí: The Architectural Angelus of Millet, 1933

Salvador Dalí: Archeological Reminiscence of Millet's Angelus 1933-35