A város, mint a problémák tárháza

A minden elképzelést felülmúló népességnövekedési ütem és az elképesztő méreteket öltő faluból városba történő vándorlás a világ számos pontján súlyos problémát okoz. A problémák halmazát három részre lehet osztani: A városba áramlás túlzott üteme A város fizikai terjeszkedése A városok ökológiai működése. A népesség gyors ütemű növekedése komoly nyomást jelent a városok meglevő lakásállományára. A harmadik világ országainak túlhajszolt városnövekedése sok esetben informális, ún. squatter települések kialakulásához vezet. Ezek a minden kontroll nélkül kinőtt települések legtöbbször a városok beépített területeinek peremén jönnek létre, és ideiglenes céllal épített, minden komfortot nélkülöző hajlékokból állnak.

Nevük országról országra változik: Latin-Amerikában hívhatják ranchónak, favelának, Ázsiában bustee, vagy kampong, Afrikában bidonville, shantytown. Az ENSZ szerint ezek az informális úton nőtt települések teszik ki a városok össznépességének 10-80%-át. Rio de Janeiroban például a népesség közel egynegyede ilyen körülmények között lakik. A squatter települések hat fő funkcióját különböztetjük meg!

1.A városba érkező bevándorlók fogadóhelyei; 2.A legszegényebb rétegeknek nyújt lakóhelyet; 3.Egy sereg munkalehetőséget kínálnak; 4.Társadalmi és közösségi köteléküknél fogva védelmet nyújtanak az egyén számára a munkanélküliség és más személyes problémák időszakában; 5.Serkentik az önerőre támaszkodást a lakások felújítása terén; 6.A városi munkahelyek közelében elérhető otthont nyújtanak a szegényeknek.

A squatter települések részletes vizsgálata kimutatta, hogy az itt található lakások minősége, a komfort fokozata és a telepek elérhetősége egyaránt rendkívül változó lehet. A legtöbbnél a közművek színvonala roppant alacsony, ebből következően a népegészségügyi problémák gyakorisága is magas. Ugyanakkor számos városba érkezőnek az egyetlen utat jelenti ahhoz, hogy bekapcsolódhasson a városi életbe. Az átköltöztetésük rendkívül költséges és nem mindig minden területen jelent jobb körülményeket.

Gettóképződés A szegény falusiak városba áramlása a nyugati világban is ismert, ami az előzőektől eltérő, de társadalmi szempontból nagyban hasonló képződmény, a gettó kialakulásához vezetett. A gettó szó eredetileg a zsidó népesség lakónegyedét jelölte Kelet-és Dél-Európa középkori városaiban! Ezekben a városokban a zsidók a többségtől elkülönülő és gyakran fallal is körülvett negyedekben éltek.

Észak-Amerika modern kori városfejlődésében a gettó szót sokkal inkább egy határozott etnikai vagy kulturális jegyekkel rendelkező népcsoport által megszállt lakónegyed megjelölésére használják. Ennélfogva ma leggyakrabban a feketék, a Puerto Rico- iak, a mexikói bevándorlók lakónegyedét értik alatta. A gettó kialakulását két tényezőcsoport segíti elő: Egyrészt a nemzetiség belső kohéziója; Másrészt a többségi társadalom által emelt „láthatatlan fal”. Bár a gettó határait a térben sohasem rögzítik, a lakásárak színvonala vagy a helybeliek hajlandósága, hogy lakásukat a kisebbség tagjainak eladják, mégis egyértelműen kijelöli a gettó határát. A legtöbb gettó esetében a kirekesztés összetett módon megy végbe: mindenki kirekeszti a tőle eltérőt.

Ezeken a területeken az egy főre eső jövedelem rendszerint alacsony, a lakások túlzsúfoltak, a munkanélküliség szintje magasabb, a népesség egészségügyi állapota rosszabb a városi átlagnál, miközben kiugró a bűnözési ráta. Baltimore-ban van fekete városrész, lumbee indián negyed, kínaiak, jamaikaiak, kubaiak. Bostonban markáns olasz és ír negyedeket találunk. Az etnikailag eltérő városrészek növekedése, még ha azok szórtan is helyezkednek el, többnyire tortaszelethez hasonlóan ék formában megy végbe. A lakónegyedek kialakulásához szükség van az ún. „töréspont”-ra.

New York China Town Little Italy Harlem

Az amerikai városnegyedekben a feketék aránya elér egy kritikus szintet (mondjuk 15%-ot), akkor: Megindul a fehérek menekülésszerű elvándorlása A fehérek közül senki sem akar lakást venni a területen. Nincs általános érvényű töréspont érték, egyes etnikumok sokkal inkább elviselik a keveredést, mint mások. Ez a modell más társadalmi csoportokra is alkalmazható. Az észak-ír Belfastban a katolikusok és protestánsok közötti ellentét ugyancsak erőteljes utcánkénti szegregációhoz vezetett.