Prezentació Aart Az Élet Vonata Het leven is als een treinreis. Olvastam egy könyvet, ahol az életet egy vonatutazáshoz hasonlították. Nagyon érdekes olvasmány. Het leven is als een treinreis. Prezentació Aart 30-05-2007

Az Élet olyan, mint egy vonatutazás: Gyakran beszállunk, kiszállunk, vannak balesetek, néhány megállónál kellemes meglepetésekkel találkozunk, míg mély szomorúsággal a másiknál. Mensen stappen op en mensen stappen af. Er zijn haltes met een gelukkig weerzien, en haltes met een droevig afscheid.

  Amikor megszületünk és felszállunk a vonatra, olyan emberekkel találkozunk, akikről azt hisszük, hogy egész utunkon elkísérnek: a szüleinkkel. Als we geboren worden stappen we op de trein, en ontmoeten onze ouders, en denken dat ze de hele reis bij ons zullen blijven.

Sajnos a valóság más. Ők kiszállnak egy állomáson, s mi ott maraduk nélkülözvén szeretetüket, együttérzésüket, társaságukat. Als we geboren worden stappen we op de trein, en ontmoeten onze ouders, en denken dat ze de hele reis bij ons zullen blijven.

Ugyanakkor mások szállnak fel a vonatra, akik fontosak lesznek a számunkra. Maar er stappen andere mensen op. Mensen die voor ons heel belangrijk zullen zijn tijdens de verdere reis.

Ők a testvéreink, a barátaink és mi szeretjük ezeket a csodálatos embereket. Het zijn onze broers en zussen, onze vrienden en al de andere mooie mensen die van ons houden.

Voor sommigen is de reis een leuke uitstap. Néhányan, azok közül akik beszállnak, csupán kis sétának tekintik az utazást. Voor sommigen is de reis een leuke uitstap.

Mások csak szomorúsággal találkoznak útjuk során. Mindig vannak olyanok is a vonaton, akik készek segíteni a rászorulókon. Voor anderen is het een droevige reis met zware bagage. Nog anderen staan steeds klaar om te helpen

Mások fel- és leszállnak, s mi alig vesszük észre őket… Néhányan, amikor kiszállnak, el nem múló hiányérzetet hagynak maguk után… Mások fel- és leszállnak, s mi alig vesszük észre őket… Sommigen laten een grote heimwee achter.…. Anderen stappen in en onmiddelijk terug uit en geven ons enkel de tijd om hen vluchtig te kruisen.

Lehetnek olyanok akiket nagyon szeretünk, mégis másik vagonban utaznak. Így egyedül kell mennünk ezen a szakaszon. Természetesen megtehetjük, hogy megkeressük őket, átverekedhetjük magunkat az ő kocsijukba. Soms zijn we verrast dat bepaalde medereizigers waarvan we houden in een ander rijtuig gaan zitten en ons alleen laten reizen. Natuurlijk houdt niemand ons tegen om hen in het ander rijtuig te gaan opzoeken.

De sajnos nem tudunk melléjük ülni, mert a mellettük levő hely már foglalt. Soms kunnen we echter niet naast hen gaan zitten, want die plaats is al ingenomen.

Ilyen az utazás, telve kívánalmakkal, vággyal, fantáziálással, reménnyel és csalódással… és visszafordulni soha sem lehet. Tegyük tehát a lehető legjobbá utazásunkat. Dat is niet erg, zo is de reis nu eenmaal: vol dromen en verrassingen, vol ontmoeten en afscheid nemen, meevallers en ontgoochelingen.... Maar er is geen terugreis. Laat ons de reis zo aangenaam mogelijk maken.

Próbáljuk a velünk utazók jó oldalát nézni és keressük mindenkinek a legjobb tulajdonságait… Laten we proberen onze reisgenoten te begrijpen, en laten we zoeken naar de mooiste kanten van elk van hen.

Jusson eszünkbe, hogy bármely szakaszon találkozhatunk szenvedőkkel, akiknek szükségük van a segítségünkre. Weet dat er op elk moment van de reis een van onze reisgezellen ons begrip nodig kan hebben.

Mi is lehetünk gyakran elhagyatottak s ez annak is megadathat, aki jelen helyzetét tekintve rajtunk segíthet. Ook wij kunnen op een bepaald moment nood hebben aan iemand die ons begrijpt.

Az utazás nagy talánya, hogy nem tudjuk, mikor szállunk ki végleg s azt sem, hogy az útitársaink mikor, nem szólván arról aki közvetlen mellettünk foglal helyet. Het grote mysterie van de reis is dat we niet weten wanneer we zullen moeten uitstappen. We weten ook niet wanneer onze reisgezellen zullen afstappen. Zelfs niet degene die naast ons zit.

Het afscheid van alle mensen Úgy érzem vigasztalan leszek, amikor örökre kiszállok a vonatból… Azt hiszem, igen. Néhány barát elvesztése, akikkel az utazás során találkoztam fájdalmas. A gyermekeimet egyedül hagyni nagyon szomorú lesz. De a remény bennem él, hogy valamikor a központi pályaudvarra érünk és érzem, látni fogom őket jönni olyan csomaggal, ami addig még nem volt nekik… Ikzelf, ik denk dat ik heel droevig zal zijn als ik moet uitstappen. Ik ben er zelfs zeker van. Het afscheid van alle mensen die ik ontmoet heb in de trein, hen achter laten zal pijnlijk zijn. Maar ik ben er zeker van dat ik ooit zal aankomen in het Centraal Station, en dat ik hen daar zal terugzien, met veel meer bagage dan waarmee ze vertokken zijn.

Ami boldoggá tesz, az a gondolat, hogy segítettem ezt a csomagot teljesebbé, értékesebbé tenni. Ik zal gelukkig zijn dat ik hen meer bagage bezorgd heb.

Vrienden, laat ons er een mooie reis van maken! Barátaim, tegyünk úgy hogy jó utunk legyen és a végén azt mondhassuk, hogy megérte a fáradozást. Próbáljunk meg a kiszállásnál olyan üres helyet hagyni maguk után, ami szeretetet és szép emlékeket hagy hátra a továbbutazókban. Vrienden, laat ons er een mooie reis van maken! Laat ons ervoor zorgen dat we mooie herinneringen achterlaten op het moment dat we uitstappen.

Jó utazást ! Üdvözöl Aart Hollandiaból Azoknak, akik az én vonatom utasai, kívánok Jó utazást ! Üdvözöl Aart Hollandiaból Aan allen die in mijn trein zitten wens ik: goede reis