Johann Wolfgang Goethe 1749-1832

„Voilŕ un homme!” = „Íme, egy ember!” Napóleon mondta Goethéről „A világirodalom mindmáig legegyetemesebb alkotója” (Kristó Nagy István) „Önéletrajzi ember” – művei „egy egyetemes gyónás töredékei” (Szerb Antal)

A korabeli Németország helyzetét szétta- goltság és megkésettség jellemzi Nagy Frigyes (1740–86) támogatta a felvilágosodás eszméinek terjedését és a művészeteket Weimar!!

Élete, művei Frankfurtban született jómódú polgári családban Lipcsi, majd strassburgi egyetemre járt, doktorátust szerzett Barátsága Herderrel, megismerkedése a Sturm und Dranggal (ösztönökre, szenvedélyrealapított élet, társadalmi szabályok ellen lázadó zseni) Wetzlar – joggyakorlat, Lotte Buff - Werther (1774) 1775-től Weimar: pénzügyek vezetője, majd miniszterelnök, reform tervei nem sikerültek –Itáliai utazás, klasszicizálódás – Római elégiák (1788–90) 1794: barátsága Schillerrel  a német klasszika fénykora 1795: Wilhelm Meister tanulóévei- regény 1808: Faust I. 1819: Nyugat-keleti Diván- versek 1821: Wilhelm Meister vándorévei - regény 1832: A Faust második része

A Sturm und Drang (= „Vihar és előretörés” ) mozgalom, mely elnevezését Klinger 1776-os drámájától kapta. A mozgalom ambivalens a felvilágosodással, részben továbbfejleszti, részben szembenáll vele Eszmény: a „természetes” ember, a „zseni”

Goethe és Shiller

Lírája Rokokó játékosság (Pl. Szerelmes minden alakban)  szentimentalizmus (Vándor éji dala)  klasszicizálódás (Római elégiák) „Klasszikus az, ami egészséges, romantikus az, ami beteg”– vallja Goethe, de a romantika rá is hat (L.: balladák – Pl. A tündérkirály) Teljességigény lírájában is – műfaji gazdagság: elégia, tanköltemény, ballada, dal (Lied), óda, himnusz

Werther szerelme és halála (1774) (Másik címe: Az ifjú Werther szenvedései) Műfaja: levélregény (a levelek kelte: 1771. május 4. és 1772. december 17. között) Az érzékenység kultuszának alapműve Életrajzi alapja: az ifjú Goethe reménytelen szerelme Charlotte Buff iránt

Werther meg nem értett, magányos, érzékeny ember A lány, akit megszeret, Lotte Albert menyasszonya Werther, hogy felejtsen, más városba költözik; lélektelen hivatali munka, rideg környezet, megaláztatás Újra Lotte közelében, gyötrő szenvedély (riasztó párhuzam: egy béreslegény sorsa, megőrülése) Werther búcsúja – érzelmeinek kiszolgál- tatottan öngyilkos lesz (a végzetes éjszaka: 1771. december 21.)

Óriási hatás szerte Európában (a század végéig 15 francia, 12 angol, 3 olasz kiadása ismert) A Werther-öltözet: kék frakk rézgombokkal, sárga nadrág, barna csizma, kerek filckalap, rizspor nélküli szabadon lógó haj – lázadás az uralkodó felfogással szemben

Faust (I. rész – 1808; II. rész – 1832) Műfaja : drámai költemény, emberiségdráma, világdráma Hatvan éven át készült – hatvan év stílushatásait (Sturm und Drang, klasszicizmus, romantika) viseli magán Faustus: 16. századi tudós, mágus – alakját egy népkönyv is megőrizte (1587)

Faust: a mindent tudni vágyó ember „Faust alakjában Spengler a nyugati kultúra legnagyobb jelképét látja és bizonyára igaza van. A nyugati kultúrát a „fausti ember” építette fel: az az ember, akit semmi sem tud ki- elégíteni, aki nyugodtan aláírja az ördöggel való szerzõdést, mert tudja, sosem jöhet el a pillanat, amelynek azt mondaná: maradj! – a fausti ember a végtelenbe törő vágy és akarat. ” (Szerb Antal)

Egyezsége az „ördöggel”, Mefisztóval: „Ha a perchez szólnék esengve: Szép vagy! Maradj! Tied vagyok! Akkor verj engem rabbilincsbe, Akkor akár meghalhatok!” Mefisztó önjellemzése: „A tagadás a lényegem!” És: „Az erő része, mely örökké rosszra tör, s örökké jót mível.” (Azaz: az isteni akarat megvalósítója)

A drámai költemény indítása: Faust monológja (öngyilkossági gondolatok) A Faust I. része: Margit elcsábításának és cserbenhagyásának tragikus története Megrendítõ szavak: Faust Margit megmentését követeli Margit elutasítja az ördög segítségét A Faust II. része: a kisvilág, s a katartikus megrendülés után Faust a „nagy” világban keresi az élet értelmét A császári udvarban Faust mint pénzügyi zseni papírpénzzel oldja meg a kincstár problémáját Faust megidézi Helénát, majd elnyeri szerelmét; gyermekük: Euphorion, a mérhetetlen szabadságvágy megszemélyesítője; az ifjú meghal Eközben: Faust famulusa, Wagner létrehozza a homunculust, a lombikemberkét Faust egy klasszikus boszorkányszombaton vesz részt Faust a gyakorlati cselekvésben keresi az élet értelmét; gátakat épít, földet hódít a tengertől (egy öreg házaspár kicsi házát is elsodorja az építkezés) Faust boldog – de mégsem lesz az ördögé A megváltás lehetősége: „Ki holtig küzdve fáradoz, Az megváltást remélhet”

Wanderers Nachtlied "Über allen Gipfeln Ist Ruh, In allen Wipfeln Spürest du Kaum einen Hauch, Die Vőgelein schweigen im Walde. Warte nur balde Ruhest du auch."  

A vándor éji dala Szó szerinti fordítása: Minden hegytetőn nyugalom van, a facsúcsokon (minden facsúcson) alig érzel egy fuvallatot, a madárkák hallgatnak az erdőben. Várj csak, nemsokára megpihensz te is.