A működő rendi alkotmány kora Magyar politikai gondolkodás története 2. félév

2. téma A működő rendi alkotmány alapelvei (rendi dualizmus, felekezeti kérdés, adózás, az ország egysége)

A rendi dualizmus modellje A kora-újkori magyar politikai gondolkodásban bizonyos értelemben sokkal szűkebb területet tekintenek a politika illetékességébe tartozónak. Az erkölcsi, egészségügyi, oktatási, szociális ügyek nagy része az egyházi intézmények gondja elsősorban; a jobbágyok feletti ítélkezés, rendelkezés, gondoskodás főként a földesurak ügye; a jog számos területét helyi jogszokások, speciális bírói fórumok határozzák meg. A fentiekben nem említettekről való gondoskodásban pedig sajátos, a törvényekben rögzített hatalommegosztást feltételeznek a király és a nemzet (a rendek) között: elvileg a király dolga kormányozni az országot, a hagyományok, törvények és szabadságok által kijelölt keretek között, a nemzet dolga pedig felemlíteni a királynak törvényeken esett sérelmeket, védelmezni a törvényes szabadságot és hozzájárulni a királynak olyan kívánságaihoz, pl. rendkívüli adók esetében, amelyek túlnyúlnak a királyi hatalom törvényben már rögzített jogain. Ez a hatalommegosztás a rendi dualizmus, amelynek legfőbb kifejezője a rendi országgyűlés, amelyben a király és a nemzet folytat párbeszédet a dietalis tractatus keretében egyfelől a törvényeken és szabadságokon esett sérelmek orvoslása érdekében, másfelől a király kéréseinek teljesítéséről. a történetírás sokszor nem tudott mit kezdeni ezzel a leszűkített 18. századi politikafelfogással és azzal, hogy a király szinte szabadon kormányozza az országot, miközben a rendek úgy tesznek, mintha kizárólag az lenne a fontos számukra, amit a törvények rögzítenek

A felekezeti kérdés A 18. századi magyar politika egyik nagy problémája a felekezeti kérdés -elvileg a 17. századi törvények garantálják a protestáns felekezetek jogait, a gyakorlatban a 18. században végig erőteljes rekatolizáció folyik, végleg kisebbségbe szorítva a protestánsokat -az elnyomás ellenére a magyar protestantizmust mégsem lehet teljesen felszámolni, szemben a cseh és az ausztriai intézkedésekkel, csak hátrányos helyzetbe hozni és 1781 között a Carolina Resolutio ad keretet a protestánsok elnyomásának: 1.saját, egységes egyházszervezetet kell felépíteniük (ez pozitívum) 2.tilos lesz a diétán vallási sérelmeket felhozni (ez negatívum, az alkotmány védelme alól kikerül az ügyük) 3.nyilvános vallásgyakorlatot csak nagyon kevés helyen szabad folytatni és ahol csak magánvallásgyakorlatra van mód, ott a protestánsok anyagilag és másként is, ki vannak szolgáltatva a katolikus papnak (ez negatívum) 4.kiszorítják a protestánsokat a hivatalokból az ún. dekretális esküvel, amelyet minden hivatalnoknak le kell tennie, de a protestánsok számára saját vallásuk megsértése nélkül lehetetlen letenni, mert esküdni kell benne Szűz Máriára és minden szentekre (ez nagyon súlyos negatívum) 5.tilos az áttérés protestáns vallásra katolikusoknak a helyzetet jól mutatja, hogy a katolikus egyház még ezt is kevésnek tartja és tiltakozik ellene a rekatolizáció legerősebb Mária Terézia alatt II. József toleranciarendelete (1781) jelentősen javítja a protestánsok helyzetét, az egyházközségek sok helyen újraélednek és 1791-ben törvénybe iktatják a protestánsok jogait, de a katolikus egyház dominanciája a század végén már nem rendülhet meg, jogilag azonban a 17. századi rendi alkotmányos állapotok állnak helyre

Az adózás Egy másik nagy vitakérdés a 18. században -a nemesség adómentességet igényel magának, mondván, ők „vérrel adóznak” a nemesi felkelés révén, ugyanakkor 1715 óta Magyarországon van állandó hadsereg (közös birodalom hadsereg részeként), amelyben jobbágyok szolgálnak -valójában sosincs teljes nemesi adómentesség, az elv is csak az 1740-es években lesz törvénybe iktatva, s akkor is csak az, hogy contributiót (adó) nem fizet a nemes, de subsidium (segély) formájában önként felajánlhat anyagi segítséget az uralkodónak, s hogy a nemesi föld nem lehet adókivetés alapja -a nemesség dönt a rendi országgyűlésen az adók mértékéről és a megajánlott újonclétszámról, vagyis az adózásról való döntés a rendi alkotmány egyik alappillére -a bécsi udvar állandó törekvése a nemesi adómentesség eltörlése, mert azt a birodalom megerősödése egyik fő akadályának tekintik -ez vezet az ös országgyűlési botrányhoz, pedig ott csak a nemesi személyes felkelés pénzzel való megváltását javasolják jelentős adóemelés mellett, a botrány miatt Mária Terézia többet nem hív össze országgyűlést -II. József elleni ellenállás a nemesi adózás előkészítése miatt robban ki, ez nem csak „nemesi önzés”, hanem arról van szó, hogy az adózást a rendi alkotmány egyik legfontosabb kérdésének, kizárólagos országgyűlési tárgynak tartják

Az ország egysége a 18. század folyamán sosem áll helyre az ország területi egysége, de a rendek sosem mondanak le a középkori Magyarország helyreállításáról úgy tűnik, bizonyos mértékig a bécsi udvar is tudomásul veszi a rendek álláspontját Magyarország területi egységéről: -évtizedek múlva beolvasztják az országba a Temesi Bánságot, -felszámolják a szerb vajdaságot, -törvények sorában ismerik el az Erdélyhez csatolt részek Magyarországhoz való csatolását -II. József Erdély és Magyarország igazgatási szerveinek egy részét egyesíti ben a magyar korona jogaira hivatkozva szállják meg, bár Magyarországhoz nem csatolják Galíciát

Köszönöm a figyelmet!