Reneszánsz (Újjászületés) Kb. (1420 – 1540) Leonardo da Vinci: Vitruvius-tanulmány

Képzőművészet A képzőművészetek közül először a szobrászat mutatott reneszánsz vonásokat. Michelangelo Az egyik leghíresebb reneszánsz szobrász a Dávid című szobrával a meztelen emberi testről Maradandót alkotott. Érdekesség, hogy a szobor kontraposztban áll, ami a reneszánsz szobrok tipikus jellemzője volt. A reneszánsz festészet a realizmus által vált ismertté, valamint eltávolodásáról a vallási témáktól, ami a középkori művészet velejárója volt. Ehelyett az emberi test és a tájképek kerültek a figyelem középpontjába. A figurák a gótikus festészet laposságához képest forradalmi újítást hoztak térhatású megformálásukkal. legismertebb festők ebben a korban Leonardo da Vinci, Raffaello és Michelangelo voltak, képeik a legszélesebb körben ismert műalkotásokká váltak szerte a világon. Az Utolsó vacsora, az Athéni iskola és a Szent Család mind perspektivikus, élő és természetes bemutatásai embereknek és tájaknak.

Építészet A reneszánsz építészetet is a klasszikusok inspirálták. A legkorábbi épületek, amelyek reneszánsz jellegzetességet mutatnak, Firenzében találhatók, a Filippo Brunelleschi által tervezett Santo Lorenzo és a Pazzi-kápolna. Ezek az épületek még a korai reneszánsz Idején épültek, 1420-tól 1500-ig. Az építészet a humanista filozófiát tükrözi, a világosság és a tiszta elme szembeállt a középkor sötétségével és boszorkányságaival. A klasszikus antikvitás újjáélesztését a legjobban a Ruccelai palota tükrözi, az oszlopok itt a klasszikus sorrendet követik, a földszinten dór, az első emeleten ión, a másodikon pedig korintoszi stílusúak. A reneszánsz stílus teljességében 1500 körül, Rómában bontakozott ki, ahol felépült a Szent Péter-bazilika, a kor leghíresebb építménye. Eredetileg Donato Bramante tervezte, aki az egyik legkeresettebb építész volt abban az időben, de az épületen végül majdnem minden ismert reneszánsz művész is dolgozott, köztük Michelangelo is. A késő reneszánsz kezdetét 1550-ben a kolosszeum-motívum megjelenése jelentette, ahol az épület homlokzatát két vagy több emelet magasan díszítették az oszlopok.

Zene A zenében újjászületésről beszélni, abban az értelemben, mint ahogyan más művészeteknél, nem lehet. A korszakváltást összességében a zene szerepének szembetűnő növekedése jelezte. A többszólamú zenei gyakorlat, ha szerényebb keretek között is, de meghonosodott, mindennapossá vált a kisebb városok templomaiban, a művelt és tehetősebb polgárok házaiban is. Megnőtt a hivatásos és műkedvelő muzsikusok száma, ami azt is jelentette, hogy minden eddiginél több zenét írtak és adtak elő. Az előadók jó részének legnagyobb támogatója továbbra is az egyház maradt, azonban fokozatosan már azonos súllyal léptek színre a saját zene együttest fenntartó és foglalkoztató fejedelmi patrónusok is. Leghíresebb reneszánsz zenei előadó a flandriai származású Johannes Tinctoris (1435 –1511). Legjelentősebb munkája, a "Terminorum musicae diffinitorium" 1475 körül jelent meg Nápolyban. Ajánlása Beatrixnak, Mátyás király feleségének szól, aki korábban tanítványa volt.

Irodalom A reneszánsz előtt az olasz nyelv nem számított irodalmi nyelvnek Itáliában. Csak a 13. században kezdtek az itáliai írók anyanyelvükön írni a latin, a francia. Az itáliai irodalomban, különösen a költészetben komoly változások indultak el már évtizedekkel a reneszánsz igazi megjelenése előtt, és a művek növekvő számban kezdtek az olasz népnyelven megjelenni. Ezeknek a munkáknak a forrásai a vallási témák helyett nagy számban a kereszténység előtti ókori római és görög időkhöz nyúltak vissza.A legtöbb szerző ekkor megpróbálta beemelni munkáiba az ókori nagyságok módszereit és stílusát; pl Cicero, Vergilius, Arisztotelész, Homérosz. A reneszánsz irodalmat és költészetet a fejlődő tudomány és filozófia is befolyásolta. A humanista Petrarca, az új iskola megteremtője maga is kiváló költő volt, aki számtalan művet jelentetett meg. Írt szerelmes szonetteket írt viszonzatlan szerelmének, Laurának. Ezzel az elsők között volt, aki Itáliában szonetteket írt.