A kémia történelme 14 képen Készítette: Pásztor Ádám Viktor

Honnan indult? Nehéz lenne pontos feleletet adni arra a kérdésre, hogy mikor kezdett az ember kémiai, anyagismereti tevékenységgel foglalkozni, és mikor jutott az első kémiai ismeret birtokába. Annyi bizonyos, hogy az emberiség történetének kezdetén már jó pár, ez irányú törekvés megtörtént. Őseink kétségkívül tisztában voltak a földre hullott, majd ott rohadni kezdő gyümölcs erjedésével, élelemszerzés és védekezés céljából különböző (kémiai) anyagokat használt, barlangrajzokat készített megfelelő földfestékekkel. A legnagyobb felfedezés azonban kétségkívül a tűz megismerése volt.

Egyiptom Az ókori Egyiptomban a kor valamennyi tudományát művelték, jelentős haladást értek el a gyakorlati kémia terén is. A bámulatos pontossággal megmunkált kövekből készült építmények napjainkban is monumentális értékek. A halottkultusznak köszönhetően igen alapos kémiai ismeretekkel rendelkeztek a mumifikálás terén, a sírkamrák mai is színes sírfestményei szintén jó anyagismeretről tanuskodnak.

A mumifikálás A holttesteket vallásos szertartások keretében az egyiptomi papok készítették fel az "örökkévalóságra", ezáltal a mumifikáció "szent művészet" volt, amelyhez szorosan kapcsolódtak a kémiai ismeretek is. A tartosítási eljárások az idők folyamán sokat változott, de a módszer lényege azonos maradt. A könnyen megromló belső szerveket eltávolítva, a testet hosszan áztatták különféle sóoldatokban.   A mumifikálás legnagyobb gondját főként a test jelentős víztartalma okozta. A víz eltávolítására szárítást és vízelvonó szereket egyaránt alkalmaztak.

Görögök Talán a legfontosabb kiemelendő ismeret, hogy a görög természetfilozófusok nagy hangsúlyt fektettek az anyagok belső tulajdonságainak megismerésére. A kísérletezés, a technológiai fejlődés kissé háttérbe szorult, helyette megszülettek az első atomelméletek, valamint az anyag milyenségét magyarázó teóriák. Gondoljunk az őselemtanra (többek közt Arisztotelész), vagy Démokrítosz atomelméletére.

Démokritosz Démokritosz azt állította, hogy a létező végtelen sokaságú parányi, és épp ezért az érzékszervek által fel nem fogható részecskékből, atomokból épül fel. Továbbá elutasította Zénónnak azt az állítását, amellyel a sokaság tagjairól kimutatja, hogy végtelenül oszthatóak, és ezért abszurd konzekvenciáknak vannak kitéve. Elfogadta, hogy az oszthatóság – akár a „mindenfelé”, akár az „egy bizonyos pontig” lehetséges oszthatóság – fogalma tűrhetetlen, és ennek megfelelően kijelentette, hogy az ő részecskéi végtelen sokaságának egyik darabja sem osztható, hanem mindegyikük valóban egy.

Alkímia A kincskeresés, a gyors meggazdagodás vágya és az örök élet titka az emberek fantáziáját már régóta foglalkoztatta. Az ókorban és a középkorban a gazdagságot jórészt még közvetlenül az arany jelentette. Az alkimisták célja az arany előállítása volt. Az alkímia korának kezdetét nem lehet pontosan meghatározni. Kezdetben a mesteremberek és az alkimisták hasonló módon tevékenykedtek, csak munkájuk végcélja volt más. A későbbiekben az alkímia fokozatosan életmóddá, hivatássá vált, nem ritkán vallásos formába öntve. Voltak olyan időszakok, mikor nemcsak az anyag, hanem a szellem tökélesedését is hirdették. Az alkímia az anyagátalakítás "tudománya" volt.

Az alkímia vége, a kémia kezdete Az alkímia időszakának összegzése nem könnyű feladat. Kétségkívül fejlődtek az eszközök, nőtt az anyagismeret, de természetesen az arany előállítása soha nem sikerült. Ahogy az alkími kezdetét, úgy a végét sem lehet egyértelműen meghatározni, különösen annak ismeretében, hogy még a múlt században is voltak olyan vegyészek, akik alkimistának vallották magukat. Kétségkívül azonban a XVI. századtól a kémia tudományában lassan ugyan, de jelentős változások indulnak meg.

XVI. Század, új utak  XVI. századi kémiai ismeretek fejlődésére sok minden hatott. Megemlíthetjük a nagy földrajzi felfedezéseket (Amerika), a bányatechnológiák fejlődését (számtalan új ércet fedeztek fel), a terjedő faszénégetőket, a sav gyártásra specializálódott üzemeket, valamint a lőporgyárakat. Laikusok számára azonban feltehetően a jatrokémia megjelenése a legérdekesebb.

A jatrokémia A jatromkémia a kémia gyógyítással foglalkozó területe. A jatrokémikusok a kémia gyógyászati alkalmazását hirdették, számtalan fémet és növényekből kinyert vegyületet alkalmaztak. "Gyógyszereik" közt természetesen számos olyan anyag is szerepelt, amelyekről tudjuk, hogy nem használnak, sőt kifejezetten mérgezők. Gondoljunk az arzénre, higanyra stb.

A XVII. század - a tudományos kémia kezdetei  XVII. század a természettudományok forradalmának kora, amely a század második felében jut csúcspontjára. A század egyik kiemelkedő eseménye az atomelmélet újjáéledése. Az atomelmélet mellett jelentős eredmények születtek a gázok tulajdonságainak ismerete terén, de a tudományosan még meg nem magyarázott égés jelensége is reflektorfénybe kerül. Az igazi "robbanás" azonban még várat magára.

A XVIII. század - a fejlődés felgyorsul Az előző században elkezdődött fejlődés nem áll meg, tovább folytatódik. Megfejtik az égés "titkát", ezzel megdöntve a flogisztonelméletet. Az elmélet értelmében égéskor az anyagból flogiszton szabadul fel. A század végén azonban a kor egyik legnagyobb kémikusa Antoin Laurent Lavoisier (1743-1794) kimondja, hogy égéskor az anyagokból nem távozik semmi, ellenkezőleg, égéskor az anyagok oxigénnel egyesülnek. A században számtalan olyan tudományos eredmény született melynek megértése alaposabb kémiai ismereteket igényel. Lavoisier neve mellett elégedjünk meg azzal az információval, hogy megalakul a vegyipar.

Lavoisier Lavoisier volt az első, aki felfedezte a víz vegyület voltát.  Az oxigén felfedezésével bevezette az oxidáció fogalmát: az elemeknek az oxigénnel való vegyülését oxidokká. Ezekből az ismeretekből precíz mérések révén levezette az anyagmegmaradás elvét. Lavoisier foglalkozott még az alkoholos erjedéssel és a növények növekedésének részleteivel, miközben elsőként ismerte fel az állati és növényi lélegzés törvényszerűségeit.

A XIX. század – Mengyelejev és a periódusos rendszer A kémiai elemek periódusos rendszere a kémiai elemek egy táblázatos megjelenítése, melyet elsőként 1869-ben az orosz kémikus Dmitrij Mengyelejev alkalmazott. Olyan táblázatot szándékozott készíteni, amely jól mutatja az elemek tulajdonságai között fellelhető visszatérő jellegzetességeket („periódusokat”).Jóllehet, ő még csak kb. 60 elemet ismert és tömeg alapján rendezte az elemeket, még az elektronszerkezetről semmit sem tudott. Azonban korát meghazudtolva jósolta meg egyes elemeknek a felfedezését, táblázatában egy üres helyet hagyva nekik.

Jelen és jövő A kémia napjainkban is hihetetlen fejlődéseken megy át. A legmodernebb tudományos eredmények közül nagy merészség néhányat kiemelni, de ez még is szükségszerű. Említést érdemel a szénhidrogén kémia, amely a kőolaj felhasználhatósága, átalakítása mellett igen sokat foglalkozik a műanyagokkal. Emellett emeljük ki a biokémiát, ennek is csupán egyetlen ágát, amely a DNS-vizsgálatokkal, génekkel, génmanipulációval foglalkozik. Az elmúlt évszázadban számtalan magyar, illetve magyar származású kutató kapott kémiai Nobel-díjat.

Köszönöm a figyelmet!