XIX. Növénynemesítési Tudományos Nap Keszthely 2013. március 7. NEMESÍTÉSI ÉS FAJTA-ELŐÁLLÍTÁSI KUTATÁSOK A NYUGAT-MAGYARORSZÁGI EGYETEMEN XIX. Növénynemesítési Tudományos Nap Keszthely 2013. március 7.

Nyugat-magyarországi Egyetem. székhely: Sopron. alapítás ideje: 2008 Nyugat-magyarországi Egyetem székhely: Sopron alapítás ideje: 2008. január 1. a 2000-ben létesült 7 karú Nyugat-Magyarországi Egyetem és a szombathelyi Berzsenyi Dániel Főiskola egyesülésével jött létre A Karok és azok telephelyei: Apáczai Csere János Kar Győr Benedek Elek Pedagógiai Kar Sopron Bölcsészettudományi Kar Szombathely Erdőmérnöki Kar Sopron Faipari Mérnöki Kar Sopron Geoinformatikai Kar Székesfehérvár Közgazdaságtudományi Kar Sopron Mezőgazdaság-és Élelmiszertudományi Kar Mosonmagyaróvár Művészeti, Nevelés- és Sporttudományi Kar Szombathely Természettudományi Kar Szombathely

A NymE MÉK története 1818-1850: Magyaróvári Gazdasági Felsőbb Magántanintézet 1850-1869: Magyaróvári Császári és Királyi Gazdasági Felsőbb Tanintézet 1869-1874: Magyaróvári Magyar Királyi Gazdasági Felsőbb Tanintézet 1874-1942: Magyaróvári Magyar Királyi Gazdasági Akadémia 1942-1945: Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Főiskola 1945-1949: Budapesti Mezőgazdasági Egyetem (Magyar Agrártudományi Egyetem) Mosonmagyaróvári Osztálya (az Intézmény működése 1949-1954. között szünetel) 1954-1962: Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Akadémia 1962-1970: Mosonmagyaróvári Agrártudományi Főiskola 1970-1989: Keszthely és Mosonmagyaróvár összevonása után Keszthelyi Agrártudományi Egyetem Mosonmagyaróvári Mezőgazdaságtudományi Kar 1989-2000: a Kaposvári Állattenyésztési Karral Pannon Agrártudományi Egyetem Mezőgazdaságtudományi Kar 2000-2008: 2001-ig Nyugat-Magyarországi Egyetem Mezőgazdaságtudományi Kar 7 karral, 2001-től Nyugat-Magyarországi Egyetem Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Kar 2008- : Nyugat-magyarországi Egyetem Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Kar

1874-1942: Magyaróvári Magyar Királyi Gazdasági Akadémia „Magyaróvár a hazai mezőgazdasági tudományos kutatás bölcsőjévé vált” a magyar intézetek közül elsőként kap akadémiai rangot, így Magyarország egyetlen agrár-felsőoktatási tanintézete volt egészen 1906-ig, 1884-től már csak magyar nyelvű oktatás folyik, s 1919-ben átmeneti jelleggel az Akadémia még Főiskola elnevezést is kapott Az időszakban létesült kutatóintézetek és szervezetek: Gazdasági Eszköz- és Gépkísérleti Állomás Meteorológiai Megfigyelő Állomás 1878: Vetőmagvizsgáló Intézet vezetői: Deininger Imre, Linhardt György 1891: Országos M. Kir. Növénytermelési Kísérleti Állomás Az állomás vezetői: Cserháti Sándor (1891-1909), Gyárfás József (1909-1933 ), Surányi János (1933-1937) Dworák Lajos (1937-1941), Villax Ödön (1941-1948) , átmenetileg Székács János és Berzsenyi-Janosits László 1945) Állatgyógyászati Állomás Növényélet- és Kórtani Állomás Magyar Királyi Tejgazdasági Kísérleti Állomás 1909-1910: Országos M. Kir. Növénynemesítő Intézet – 1909: Budapest; 1910: Mosonmagyaróvár Az Intézet vezetői: Grábner Emil (1909-1936), Villax Ödön (1936-1941), Vegykísérleti Állomás Szarvasmarhatenyésztők Egyesülete 1941-ben a 2 intézetet összevonják Országos Növénynemesítő Intézet néven Villax Ödön vezetésével, s 1949-ben működése megszűnt

A hajdan volt „Grábner-telep”, ma Bemutató-tér

Az örökléstan, a növénynemesítés és a vetőmagismeret tárgyak oktatása 1890: Cserháti Sándor az országban elsőként kezdte el a növénynemesítés és a „Magnemesítés” című tárgyak oktatását 1907/1908: a Növénynemesítés önállóan előadandó tantárgy 1907: Grábner Emil, 1908-1918. között Legány Ödön, 1918-1920. között Bittera Miklós, 1921-től Rázsó Imre heti 2 órában 1936/37. tanév az V. és VI. félévben Soltész Sándor az Örökléstan tantárgy is szerepel már a tantervben 1942/43-as tanév Villax Ödön nemesítés, Győrffy Barna a Genetikát oktatja 1948: a Növénytermesztési szakon külön tárgy a „Magismeret és magtermesztés” a Növénynemesítéstan a IV. évfolyamon került oktatásra 1954: Örökléstan a II. évfolyam 2. félévében és a III. évfolyam 1. félévében 2+2 óra Növénynemesítéstan a III: évfolyam 1 félévében 1+1 óra 1967/68: az Örökléstan, a Növénynemesítéstan vezető oktatója Kovács Antal Egressyné Grábner Erna, Fábián Tivadar A Genetikai és Növénynemesítési tanszék megalakulása után a tárgyak vezető oktatója Kiss József Gulyás András, Kajdi Ferenc, Mészáros Miklós, Győri Tibor 2005: a kétszintű- és többszakos képzés bevezetése - újabb tantárgyak: Alternatív növények szaporítóanyag termelése; Szántóföldi növények vetőmagtermesztése

A Magyaróvárhoz köthető nemesítéstörténelmi események: A Magyaróvárhoz köthető nemesítéstörténelmi események: 1906: a növényfajták törzskönyvezésének kezdete; 1914: Magyaróvár - első növénynemesítői vándorgyűlés (Országos M. Kir. Növénynemesítő Intézet székházának avatása) javaslat: a növényfajták vetőanyagának „nemesített” „eredeti” és „utántermelt” névvel való megjelölése 1911; 1914: Székács Elemér, majd Baross László: a gazdasági akadémiák kötelező tárgyként oktatják a növénynemesítést; 1938: ismét tartottak növénynemesítői vándorgyűlést; 1940: az Intézet kezdeményezésére első növénynemesítői tanfolyam 50 hallgatóval; 1941-1949: Rédei György az Akadémia/Főiskola hallgatója 1943: Legány Ödön javaslatára megszervezték az egyéves szakaltiszti növénynemesítő tanfolyamot, az elméleti képzést Magyaróváron, a gyakorlatit Nagytelken végezték (a képzést évenként megtartandóvá tették); 1947: egyéves felsőbb növénynemesítő tanfolyamon megszervezése

Az egyéves felsőbb növénynemesítő tanfolyamon (1937 Az egyéves felsőbb növénynemesítő tanfolyamon (1937.) résztvett okleveles mezőgazdák Bacsa Pál Csizmazia Antal Lőrentei László Bauer Ferenc Fábián Tivadar Madarász Zsuzsanna Bálint Andor Mesch József Gyulaváry Oszkár Beke Ferenc Hikisch Károly Pollhamer Ernő Bondor László Kajtár József Vágó Mihály Czakó Flórián Lelley János Vutskits György

Fajták, fajtajelöltek, nemesítés széleskörű nemesítési program: bíbor- és fehérhere; takarmány- és pázsitfüvek; közönséges őszi- és tavaszi búza; tavaszi árpa, rozs, zab, takarmánykáposzta, köles 1951: Takács István - Óvári rozs 1953-ig Berzsenyi-Janosits László 4 kukorica-hibrid: Ó-1; Ó-3; Ó-4; Ó-5 Böjtös Zoltán – lucernanemesítés Grábner Emil az első hazai minősített lucerna fajta nemesítője - Óvári tarkavirágú lucerna 1974: Egressyné Grábner Erna Óvári kúszó lucerna fajta Kovács Antal kukorica Opaque-2 jelű mutánsa felhasználása; a „takarmányminőség öröklődésének” vizsgálata 1977: Sopronhorpácsról a Karra kerül a Rózsaszínű BETA és a BETA vöröshenger takarmányrépa-, a BETA 11 tavaszi bükköny fajta 1984-2006: a Kertészeti Tanszéken áfonya génbank létrehozása, fenntartása - Nagy György a fenntartásában Porpáczy Aladár, Vadas Zoltán, Pólyáné Hanusz Borbála és Iváncsics József vettek részt 1987: Győri Tibor részt vett a Putnokon nemesített és elismerést kapott Hungarotetra fajta nemesítésében 1990: Kiss Árpád és Kiss József által nemesített KT-84 jelű triticale minősítése

A Karon lévő elismert fajták (1) (2004) Növényfaj Fajta neve Nemesítő Állami elismerés éve Fajtafenntartó nemesítő Takarmányrépa  Rózsaszínű BETA Sedlmayr Kurt Varga András 1944. Kajdi Ferenc BETA Vöröshenger Ludván Gábor 1977. Tarlórépa Horpácsi lila Dobrovszky István Tóth József 1959. Csillagtök Óvári fehér Keppel Tiborné /Dobrovszky Ilona/ Nagy György 1974. Porpáczy Aladár, majd Iváncsics József Sütőtök Óvári hengeres Nagy Györgyné Pardavy Tibor 1989. Vörös csenkesz Székkutasi 319 Derera Miklós Szilvási Mihály 1958. Szodfridt Gyuláné Réti csenkesz Óvári Balázs Ferenc Bagosi Erzsébet 1960. Makai Sándor Réti komócsin Peti Harangozó Ferenc, Kovács József 1993. Tavaszi bükköny BETA 11 Csitkovics Antal 1951.

Horpácsi lila Óvári hengeres Rózsaszínű BETA Óvári fehér

A Karon lévő elismert fajták (2) (2004) Növényfaj Fajta neve Nemesítő Állami elismerés éve Fajtafenntartó nemesítő Görögszéna Óvári-4 Makai Sándor Pécsi Sándor Kuroli Géza Kajdi Ferenc 1993. Szója Zsuzsanna 1995. Tavaszi búza   Castrum-1 Pollhamer Ernő Pollhamer Ernőné 1998. Lucerna Eride /Pilis/ Késmárki István Győri Tibor 2000/2002. Borsó Tutti 1996. Lóbab Lippói Bárdossy Antal Schneider Béla Karasz László Krészity Pántó 1971. Karácsony Mészáros Miklós 1994.

Eride Karácsony Zsuzsanna

Hazai nemesítésű tönköly fajták Növényfaj Fajta neve Nemesítő Állami elismerés éve Fajtafenntartó nemesítő Tönköly ÖKO 10® Kalmár Gergely Kajdi Ferenc 1998.   Lajta (ÖKO 82) ® 2002.

2004-után visszavont fajták Növényfaj Fajta neve Nemesítő Állami elismerés éve Fajtafenntartó nemesítő Lóbab Óvári 137 Bárdossy Antal Varga János 1984. Kajdi Ferenc Takarmánykáposzta   Óvári Berzsenyi J. László 1959. Óvári-1 Szántosi Antalné 1983. Bab Sári Késmárki István Hörömpöli Erzsébet Jakab Árpád 1993. Cintia Takács Gáborné 1990. Borsó Akt Pocsai Károly Sájer Antal Binnyei András Lindmayer Nándorné Horváthné Walter Zsuzsanna 1992. Győri Tibor

Kutatási témák 1983-tól (1) 1983-1990: takarmányrépa, tarlórépa és takarmánykáposzta nemesítés, fajtafenntartása – MÉM TCP; 1988-2002: lóbab nemesítés, fajta és tájhasznosítási kísérletek végzése; 1988-2002. pillangós szálastakarmányok (tavaszi bükköny, mezei borsó, trigonella) nemesítése, - OMFB FBI program); 1988-2012: szója nemesítés, fajta- és törzskísérletek végzése; 1991-1994: az öntözéses növénytermesztés genetikai, nemesítési és agronómiai alapjainak továbbfejlesztése; 1996-2004: génmegőrzési feladatok végzése – 1045 tétel tartós tárolása és leírása; 1996-2006: az egészséges táplálkozást szolgáló biológiailag teljesebb értékű búza fajták előállítása – Pollhamer Ernőné; a kertészeti termesztés biológiai alapjainak fejlesztése (témavezető Porpáczy Aladár); 1988-2012: tájhasznosítási és fajtakísérletek végzése – őszi- és tavaszi árpa, közönséges őszi- és tavaszi búza, triticale, rozs, őszi- és tavaszi durum búza, zab, borsó, repce; 2000-2006: tönköly búza nemesítés - FVM-program 2 db pályázat; 2010-2012: tönköly génbanki tételek felszaporítása, leírása és tesztelése – HUSK/0109/1.2.1./001 magyar-szlovák regionális kutatás; 2001-2002: új őszi- és tavaszi búza fajtajelöltek makro- és egyes mikroelemreakciójának vizsgálata az Észak-nyugat-Dunántúl 2 régiójában; 2004-2006: speciális ásványianyag-összetételű világos szemszínű őszi és tavaszi búza fajták előállítása – FVM program;

Kutatási témák 1983-tól (2) Makai Sándor irányításával szilfium, keleti kecskeruta (Galega orientalis) és földimandula (Cyperus esculentus L. var. Sativus Boeck.) nemesítése és hasznosítási vizsgálatokat végzése; fehér mustár fajta nemesítési programban való részvétel – a Marci névre keresztelt fajta 2005-ben állami elismerést kapott; triticale nemesítési program Kiss József vezetésével, jelenleg 2 fajtajelölt (LH-7 és LH-25) vizsgálata folyik; 2 szója, 1 tavaszi árpa, 1 tönköly és 9 közönséges őszi búza fajtajelölt bejelentésének elvégzése a minősített fajtákon kívül. A 9 db. közönséges őszi búza fajtajelölt nemesítésében Pollhamer Ernőné és Pollhamer Ernő is részt vettek; 2000-2008: között a Salvador zab, a Győző és a Bőség nevű minősített őszi búza fajták fajtafenntartó nemesítése; 2010-2012: „A regionális források felhasználása az egészségmegőrző funkcionális élelmiszerek előállítására” c. projekt során az ökológiai tényezők hatásának vizsgálata a biológiai alapok (fajták és fajtajelöltek) mennyiségi és minőségi tulajdonságaira; (Magyarország-Szlovákia Határon Átnyúló Együttműködési Program 2007-2013 – projektszám: TF/HUSK/0901/1.2.1/0010/01; Molnár Zoltán irányításával nagymagvú hüvelyes növények (borsó, lóbab, görögszéna), valamint a répafélék sejt- és szövettenyészeteinek vizsgálata; lóbab vírusmentes nemesítési alapanyag-előállítása 1986-1990. és 2000-2004 között; 2004-2007. között a répafélék és pillangósok genetikai transzformációjával összefüggésben végeztünk vizsgálatokat közvetlen génátviteli módszerrel;

Az Óvári gigant® szilfium fajta teljes virágzásban Keleti kecskeruta (Galega orientalis Lam.)

Nagymagvú hüvelyes növények (borsó, lóbab, görögszéna) és répafélék sejt- és szövettenyészeteinek vizsgálata; lóbab vírusmentes nemesítési alapanyag-előállítás

NymE Természettudományi Kar Alapítás éve: 1984 Nemesítés 1991-től Kovács J. Attila folytatott közös nemesítési programot a szombathelyi székhelyű Gyep- és Takarmánygazdálkodási Kft.-vel 4 pázsitfű-fajta kapott állami elismerést Festuca pratensis arundinacea, F. rubra, Lolium perenne, Phleum pratense, Dactilis glomerata géntartalék-vizsgálatának, illetve alapanyag-kutatásának végzése tenyészkerti fenntartása a bio-típusok elemzése a nemesítési programokban való felhasználhatóságot illetően 50 anyagból álló gyűjtemény fenntartása jelenleg Kollerné Dani Magdolna irányításával anatómiai géntartalék- és molekuláris biológiai vizsgálatok céljából. 2003-tól Skribanek Anna végez szántóföldi- és laboratóriumi kísérleteket a Gabonakutató Közhasznú KHt-vel együttműködve tavaszi árpa fajták és fajtajelöltek szárazságtűrő képességének meghatározása érdekében 2007-ben állami elismerést kapott a GK Habzó (bejelentéskori neve: GKS 419) fajta jelenleg folyik a harmadéves GKS 9413 jelű szárazságtűrő fajtajelölt NÉBIH-vizsgálata szárazságtűrőképesség vizsgálatok: morfológiai- (hajtás- és gyökérhossz és -tömeg, sztómaméret, hervadás) és élettani tulajdonságok (prolin- és glükóz tartalom, enzimvizsgálatok, az Al-felhalmozódás és -érzékenység mérése hematoxilin vizsgálattal) meghatározása szántóföldi kisparcellás kísérleteket különböző termőhelyeken és eltérő agrotechnikai kezelésekkel (késői vetés, kiszárító agrotechnika)

2004-2005: FVM és NKTH támogatásával, GAK pályázat A TTK pályázatai 2004-2005: FVM és NKTH támogatásával, GAK pályázat 2006-2008: Baross Gábor program NKTH, A GKS 419 jelű árpa söripari pilotra, Konzorciumi partnerek: Gabonakutató Kht, BDF Növénytani Tanszék, 2009-2011: Baross Gábor Program NKTH, Sörárpa genotípusok szárazságstressz tűrésének fokozása Bioassay módszerrel. Konzorciumi partnerek: Gabonakutató Kht. Táplánkereszt, Rácunio Kft., NYmE-SEK TTK Növénytani Intézeti Tanszék

A bioassay értékelése alapján összevont szelekciós index képezhető, amely r=0,64-0,75 közötti korrelációs koefficiens értékekkel korrelál a szántóföldi szárazságtűréssel.

NymE Erdőmérnöki Kar (1) Jogelőd, történet Jogelőd a Selmecbányán III. Károly által 1735-ben alapított Bányatisztképző Iskola, melyet Mária Terézia 1762-ben akadémiai rangra emelt. 1919-ben Selmecbánya a megalakuló Csehszlovákiához került, így a főiskola Sopronba települt át Oktatás Az Erdőmérnöki Karon belül 1957-ben kezdődött meg a faipari mérnökök képzése, majd ezt követően az önálló Faipari Mérnöki Kar létrehozása után 1962-ben alakult meg az Erdészeti és Faipari Egyetem. Az Erdőmérnöki Karon erdőmérnöki, környezetmérnöki, környezettani, természetvédelmi mérnöki és vadgazda mérnöki diplomát szerezhetnek a hallgatók.

NymE Erdőmérnöki Kar (2) A hazai erdészeti növénynemesítés kezdete az exóta fafajok kastélyparkokba, arborétumokba, botanikus kertekbe való ültetésével kezdődött. A célorientált kísérletek a XX. század első éveire tehetők, amikor az ún. származási kísérletekkel megkezdődött az egyes termőhelyekre ültethető fafajok és fajták kiválasztása. E munkában kiemelkedő szerepe volt Roth Gyula professzornak, aki az 1900-as évek elején először a famagvak származásával, majd pedig származási kísérlet-sorozatok beindításával (erdeifenyő, vörösfenyő, lucfenyő, kocsánytalan tölgy, duglászfenyő) teremtette meg az erdészeti növénynemesítés alapjait. Az erdőgazdálkodás erdőművelési feladatai között kiemelkedő szerepet foglalnak el a különböző gyérítések (törzskiválasztó gyérítés, növedékfokozó gyérítés) során elvégzett tömegszelekciók. Ezen tömegszelekciós kiválasztáshoz tartoznak a magtermelő állományok is, amelyek elsődlegesen magtermesztési céllal és megfelelő nagysággal, a nemkívánatos beporzástól a szükséges mértékig izoláltan kialakított, vetőmagot termelő faállományok. Ezek a növényállományok a hasonló ökológia viszonyok között tenyésző más faállományokhoz képest kedvezőbb külső képet, vagy izolált genetikai fölényt mutatnak és területileg is jól elhatárolhatóak. A tömegszelekcióval szemben a plantázsok, törzsfák kiválasztása, illetve a véghasználatig fenntartandó faegyedek kiválasztása már egyedszelekcióra alapozott.

NymE Erdőmérnöki Kar (3) Az erdészeti növénynemesítés története elválaszthatatlan az Erdészeti Tudományos Intézet (ERTI) tevékenységétől, munkatársaitól. Úttörő munkásságuknak köszönhetően már az 1950-es években megkezdődött a nemesnyárfajták vegetatív szaporítása, amely szinte kizárólag az ERTI munkatársainak állhatatos munkájának köszönhető (Bánó István, Bokor Rezső, Halupa Lajos, Keresztesi Béla, Koltai György, Kopecky Ferenc, Mátyás Vilmos, Palotás Ferenc, Retkes József, Tóth Imre, Szőnyi László, majd pedig Borovics Attila és munkatársai). Sopronban az Erdőmérnöki Főiskolán az Erdőtelepítési és Fásítási Tanszéken 1954-ben Tompa Károly és Sziklai Oszkár vezetésével kezdődött meg a fűz fafajok nemesítése. Egy évvel később Nemky Ernő és Vancsura Rudolf a tölgy fafajok nemesítésének lehetőségeit kezdték el vizsgálni. Későbbiekben Majer Antal a bükk, Tompa Károly a hársak szelekciós nemesítésével foglalkozott. Ennek keretében számos anyatelep, klóngyűjtemény került kialakításra. A soproni Erdészeti Szakközépiskola az Egyetemmel szoros kapcsolatban lévő tanárai közül Jereb Ottó a lucfenyő, Kondor Antal a csertölgy, Tuskó László a vörösfenyő nemesítését tanulmányozták. Mátyás Csaba akadémikus kutatásaival – aki kezdetben erdeifenyő származási-kísérletek beállításával, illetve azok értékelésével is foglalkozott – alakult ki a modern erdészeti növénynemesítés és származáskutatás Magyarországon. Munkásságának súlypontja nemcsak az új fajták nemesítésében, hanem abban is van, hogy a genetika, a populáció-genetika, illetve a klímaváltozás, valamint a fásszárú növények a klímaváltozáshoz való adaptációjának lehetőségein keresztül tesz javaslatokat a hazai erdőgazdálkodás továbbfejlesztésére, az erdészeti növénynemesítés új irányvonalának meghatározására.

KÖSZÖNÖM MEGTISZTELŐ FIGYELMÜKET!