Demokráciadeficit az Európai Unióban (2. rész) Az Európai Unióról másképpen

Mottó: „Soha ne akarj egy disznót táncra tanítani! Nem csak az idődet vesztegeted, de a disznót is zavarod!”

Témakörök:  Majmolni Amerikát  Sokszínűség, vagy a többség diktátuma?  Az EU megreformálása  Közös problémák  A hatáskörök átruházása  Kibúvó az EU-parlament ellenőrzése alól?  Nemzeti ellenőrzés vagy parancsvégrehajtás?  Mennyit ér a polgárok véleménye az unióban?  Az európai intézmények  Az eurokrácia dinamikája  Fordított törvényhozás

Gyors helyzetértékelés A két legfőbb probléma:  Hazánk megalázó feltételekkel csatlakozott az Európai Unióhoz (újratárgyalásuk mindenképpen szükséges)  Az Európai Unió rossz irányba „fejlődik” (talán inkább visszafejlődik?) centralizáció, központosítás

Majmolni Amerikát

Az amerikai „olvasztótégely” nem hasonlítható össze Európa kulturális sokféleségével. Az USA-ban a bevándorlóknak kellett alkalmazkodni az „American way of life” (amerikai életforma)-hoz, meg kellett tanulniuk a közös nyelvet. Az USA-ban nagy fontossággal bír:  az elkoptatott gondolkodás- és beszédmódok  a szabványosítások és márkanevek. Ezek az egész országban érvényesek és nem korlátozódnak az egyes szövetségi államokra

Majmolni Amerikát Európában az egyes államok büszkék sajátosságaikra és kölcsönösen igyekeznek felülmúlni egymást kulturális sokszínűségben, gazdaságban

Majmolni Amerikát Az átlag amerikai:  rendkívül elégedetlen az államrendszer központosításával  politikai tájékozottsági szintje csapnivalóan alacsony,  a kongresszusi- és elnökválasztásokon a részvételi arány rendkívül alacsony (50% körüli)

Majmolni Amerikát Mivel az amerikai unió létrehozásakor elmulasztották kifejezetten biztosítani az államok számára a kilépés jogát, között polgárháború dúlt. Ebben a háborúban több amerikai halt meg, mint azóta az összes háborúban. Európának tanulnia kellene Amerika hibáiból.

Sokszínűség, vagy a többség diktátuma?

Minél nagyobbak a különbségek az egyes tagállamok között, annál kevésbé elfogad- ható a többségi döntés elve, mert az annál jobban zavarja a kisebbséget. Ennek következtében szükségtelen konflik- tusok alakulnak ki. Szélsőséges esetben polgárháborúra is sor kerülhet.

Sokszínűség, vagy a többség diktátuma? A lakosság és igényeinek változatossága az ország méretével jellegzetes módon növekszik. Az EU keleti bővítésével a tagállamok változatossága tovább bővült. Az uniós intézményrendszer számára ez alkalom arra, hogy a többségi elv megerősített alkalmazását követelék.

Sokszínűség, vagy a többség diktátuma? Ez szűklátókörű szemléletmód, mert csak arra szorítkozik, hogy az egyesülés költsége a tagok számával növekszik.

Sokszínűség, vagy a többség diktátuma? Amikor az unión belül nőnek a különbségek, nem több – többségi döntéssel kialakított – állásfoglalásra van szükség, hanem több rugalmasságra. Ez azt jelenti, hogy aki az uniós politikában nem kíván részt venni, azt a többség nem kényszerítheti.

Sokszínűség, vagy a többség diktátuma? Gyakori érv a többségi döntés mellett, hogy az egyhangúsági elv minden tagállam részére vétójogot biztosít. Ez azonban nem állja meg a helyét, ha a többség a kisebbség nélkül is együttműködhet. Az amszterdami szerződés (1997) óta ez a megoldás lehetségessé vált.

Sokszínűség, vagy a többség diktátuma? A nizzai szerződés (2000) meghatározta, hogy legalább nyolc tagállam csoport- jának minősített együttműködéséhez nem szükséges az EU valamennyi tag- államának jóváhagyása, elegendő csak a minősített többség. (EKSZ 11. cikkely és EUSZ 43. cikkely)

Sokszínűség, vagy a többség diktátuma? Egy döntés megbukhat azon, hogy  az egyik szavazati joggal bíró tagállam sajnál valamit a másiktól,  a saját javára szeretné az újraelosztást  a különböző tagállamokban élő emberek vágyai, értékelképzelései, igényei eltérők, ezekre a különbségekre pedig tekintettel kell lenni.

Sokszínűség, vagy a többség diktátuma? A többségi elvnek ott és/vagy akkor van értelme  ahol az emberek közötti különbségek kicsik,  ahol gyorsan kell dönteni, vagy (pl. kívülről jövő veszély fenyeget)  belül kell legyőzni valamilyen veszélyt Az EU-ban azonban nem ez a helyzet, nem is ezen okból kifolyólag alapították.

Sokszínűség, vagy a többség diktátuma? Nincs szükség európai beavatkozó államra, amely befelé és kifelé egyaránt ütőképes és „cselekvő- képes.” Sok gyors döntés helyett inkább kevés, de jól átgondolt döntésre van szükség közösségi szinten. (rendpolitikai döntések) Az alaposság fontossága itt messze megelőzi a gyorsaságot.

Az EU megreformálása

Az Európai Unió a fejekben és az egyes tagállamokban is reformra szorul.

Közös problémák

Az európai szintű kezdeményezéseket gyakran alapozzák meg azzal, hogy ez vagy az a kérdés közös európai probléma és ezért közösen – az EU révén – kell megoldani. Ez az érvelés azonban hamis. Lásd az egyszeri fogfájás esetét!

Közös problémák Valamennyi ember közös gondja, hogy időről-időre megfájdul a foga. Ebből azonban nem következik, hogy erre közös megoldás szükséges, vagy akárcsak lehetséges is. A problémát mindenki csak maga tudja megoldani – mégpedig fogorvosa segítségével.

Közös problémák Jó példa a közös érdek hamis érvelésére például a közös foglalkoztatáspolitika is. Az EU egyik rákfenéje a hatalmas munkanélküliség.

Közös problémák A mai tömeges munkanélküliség túlnyomó- részt nem az áruk piacán tapasztalható kiegyensúlyozatlanságra vezethető vissza, hanem a munkaerőpiac túl magas költségeire. Nagyobb foglalkoztatottsághoz csak decen- tralizált döntésfolyamatok vezetnek. A helyi problémakezelés hatékonyabb.

Közös problémák Ezzel szemben a foglalkoztatáspolitika centralizálása emeli a munkaerő költségeit, ezért az eredményesség ellen hat, tovább mélyíti a problémát.

A hatáskörök átruházása (Hogyan szabaduljunk meg a piszkos munkától?)

A hatáskörök átruházása Hatáskörök, melyeket a kormányok szívesen átadnak a felettük lévő állami szintre:  éles versenyhelyzettel járó hatáskörök,  a legkellemetlenebb tevékenységeket, „a piszkos munkát” (pl. az érdekcsoportokat támogató, a nyilvánosságot mellőző tevékenységek) Az érdekcsoportok támogatásának költségeit mindannyian viseljük, előnyeit azonban csak kevesen élvezik.

A hatáskörök átruházása  Igaz, a terhek nagy tömegeken oszlanak el, így a választók nem nagyon érzékelik a költségnövekedést.  Minél több ország vesz részt a finanszírozásban, annál több adófizetőt tudnak bevonni a finanszírozásba és annál kevésbé veszi észre az egyén, hogy mit fizet ki a különböző érdekcsoportoknak.

A hatáskörök átruházása A választók csak a fontos, általános jelentőségű politikai kérdésekről tájékozódnak. Ezért nem kapnak olyan könnyen általános, politikailag fontos hatásköröket a nemzetközi szervezetek. Az Európai Közösség és az Unió története megerősíti ezt a szabályt,

A hatáskörök átruházása Példák a lobbi-területekre:  európai agrárpolitika  protekcionista külkereskedelem Az érdekcsoportok befolyása torzítja a de- mokratikus politikai akaratképzést, mert az összes érdek nem szervezhető egyformán.

A hatáskörök átruházása  Ahogyan a politikai központosítás erősíti az érdekcsoportok befolyását, úgy gyengül a választók demokratikus ellenőrzése.  Ez ugyan a kormányzó politikusok számára jó, de a polgárok számára veszteség.

Kibúvó az EU-Parlament ellenőrzése alól?

Az Európai Parlament nincs feljogosítva a közösségi törvényhozás ellenőrzésére!!!

Kibúvó az EU-Parlament ellenőrzése alól? Az EU Parlamentjében:  az egyes frakcióknak nincs meg a többsége,  az egész parlamentnek sincs meg a joga, hogy megragadja a törvényhozási kezdeményezést bármely saját törvénytervezet előterjesztésével. (Ezt csak az Európai Bizottság teheti meg!!!)

Kibúvó az EU-Parlament ellenőrzése alól? A parlamenti többségnek – Maastricht óta – jogában áll a bizottságtól javaslatot kérni, d e a bizottság dönti el, hogy teljesíti-e a felkérést, vagy sem. Az EP-nek csak véleményezési joga van. Az amszterdami szerződés óta már 38 törvényhozási területen gyakorolhatja az együttdöntési eljárást. (Azelőtt 15 volt.) A legfontosabb területek kimaradnak a véleményezési kötelezettségből!!!

Kibúvó az EU-Parlament ellenőrzése alól? A tanács jóváhagyása kell, abban pedig a kormányoknak van helye és szavazata. Például a rendelkezésre álló pénzösszegek teljes összegét, és az ún. kötelező kiadásokat (ez a teljes költségvetésnek mintegy 50%-a) egyedül a tagállamok, illetve kormányaik állapíthatják meg, nem pedig az EP.

A 308. cikkely: általános felhatalmazás

 A bizottság és a tanács részére általános felhatalmazást tesz lehetővé, így a parlament jóváhagyása nem is szükséges.  A tanács – vagyis a törvényhozás döntő szerve – rendszerint zárt ajtók mögött tanácskozik. A nyilvános vita helyébe a titkos diplomácia lép.  Ha a tanács egyetért a bizottsággal (egyre többször van így) elegendő a minősített többségi döntés.

A 308. cikkely: általános felhatalmazás  Az egyes kormányok a polgáraik akarata ellen is dönthetnek anélkül, hogy ezért vállalnák a felelősséget.  A kormányok elrejtőzhetnek a döntéshozó kollektíva mögé, a felelősség elolvad.

Nemzeti ellenőrzés vagy parancsvégrehajtás?

 A nemzeti parlamentek nem ellenőrizhetik a kormányok Európa-politikáját.  A nemzeti parlament vagy annak európai ügyekért felelős bizottsága nem írhatja elő a kormánynak, hogyan szavazzon a közösségi tanácsban.  A tanács által elfogadott irányelveket a nemzeti parlamenteknek viszont kötelező átemelniük a nemzeti jogba.

Nemzeti ellenőrzés vagy parancsvégrehajtás?  Ez azt jelenti, hogy nem a parlamentek ellenőrzik kormányaik Európa-politikáját, hanem a tanácsban egybegyűlt kormányok ellenőrzik parlamentjeik törvényhozását.

EUSZ 48. cikkely

 Minden szerződésmódosításról – még mielőtt a nemzeti parlamentek véleményt nyilvánítanának róluk – az egyes kormányok képviselőinek kell megegyezni egy „kormányközi konferencia” keretében.  Ez azt jelenti, hogy nem a tagállamok parlamentjei a „szerződések urai.”  Ez még a szövetségi államok esetében is szokatlan.

EUSZ 48. cikkely  A jelenlegi 23 szövetségi államból csak 3-ban van ilyen szabályozás. Ezek mindegyike (India, Pakisztán, Egyesült Arab Emirátusok) fejlődő ország.  Az Európai Unió „alkotmányos rendje” megfelel a kormányok érdekeinek, mivel az a kormányok alkujának eredménye.

Mennyit ér a polgárok véleménye az unióban?

 Európa politikai integrációja a kormányok érdekeinek védelmét, illetve hatalmi pozícióik kiépítését szolgálja. A polgárok véleménye ebben keveset számít.  Ezt a legkülönfélébb országok népszavazásai és közvélemény-kutatásai is igazolják.

Mennyit ér a polgárok véleménye az unióban?  1992: A dánok elutasították a maastrichti szerződést, pedig a dán kormány aláírta azt.  2000 szeptember: A dánok a pénzügyi uniót is elutasították, pedig az összes párt támogatta azt.  Franciaország: A választók 49%-a szavazott a maastrichti szerződés ellen, jóllehet azt az elnök, a kormány és széles parlamenti többség támogatta.

Mennyit ér a polgárok véleménye az unióban?  Írország: 2001-ben elutasították a Nizzai Szerződést.  Norvégia: 1972-ben és 1993-ban is a csatlakozás ellen szavaztak.  Svájc: 2001-ben a csatlakozás ellen szavaztak.  A közvélemény-kutatások és a népszavazási eredmények azt mutatják, hogy a polgárok és a politikusok közötti Európa-politikai szakadék még sosem volt olyan nagy, mint az európai monetáris unió esetében.

Mennyit ér a polgárok véleménye az unióban?  Finnországban, Ausztriában, Dániában, Nagy- Britanniában, Svédországban túlsúlyban van az elutasítás.  A „polgárok Európájától” tehát igen távol vagyunk.

Az európai intézmények

Még a kormányoknál is érdekeltebbek Európa központosításában az európai intéz- mények:  az Európai Bizottság,  az Európai Parlament és  az Európai Bíróság

Az eurokrácia dinamikája

 A hivatalnokok szervezetük növelésében érdekeltek, mert a bővülés növeli hatalmukat és presztízsüket.  Egy bővülő szervezet könnyebben talál kvalifikált munkatársakat, mert minél több munkatársat állíthatnak be, annál könnyebben tudnak a már ott lévők a hierarchiában feljebb emelkedni.

Az eurokrácia dinamikája  Új szervezetek alapításával megváltozik a politikai egyensúly, ezért sokkal könnyebb új szervezeteket alapítani, mint egy meglévőt megszüntetni.  Ez érvényes mindenekelőtt a nemzetközi szerve- zetekre, mert ott a legnagyobb az ellenőrzés hiánya.

Az eurokrácia dinamikája Amennyiben teljesítették alapítási céljukat, többnyire új tevékenységi területet kapnak és gyakran új nevet is, de nem szüntetik meg őket. Példák:  Nemzetközi Fizetések Bankja  Nemzetközi Valutaalap (IMF)  Világbank  Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (ma OECD)

Az eurokrácia dinamikája  A bürokrácia hatalmi eszközeivel biztosítja a maga számára a túlélést és saját növekedését. Ez egyben az ellenőrzés hatékonyságának csökkenését is jelenti.  A gyengébb ellenőrzés állandósítja az eurobürokraták és a nemzeti hivatalnokok közt meglévő és egyre növekvő jövedelmi különb- ségeket is.

Az eurokrácia dinamikája A brüsszeli nyugdíjak szokatlanul nagyvonalúak. Példa:  Átlagos havi EU-nyugdíj (1994): 9000 DEM  1 DEM = 63,94 Ft = kb Ft. (1994. június 30-i MNB adat) Mai árfolyamon a 9000 DEM kb eurónak, vagyis mintegy Ft összegű EU-nyugdíj-nak felel meg. KSH adat: 1995-ben az átlag nyugdíj Mo-n Ft, 2002-ben Ft volt.

Az eurokrácia dinamikája  1994 – EU-nyugdíj: kb Ft.  1994 – Magyar nyugdíj: Ft  2002 – EU-nyugdíj: kb Ft.  2002 – Magyar nyugdíj: Ft

Az eurokrácia dinamikája  Az EU-alkalmazottak száma 1960-tól 1990-ig évente 7,6%-kal nőtt.  Ez azt jelenti, hogy a közösség apparátusának személyi állománya 1960 és 1990 között három- szor olyan gyorsan nőtt, mint a lakosságszám.  A személyi állomány növekedése évente 5%-kal haladta meg a lakosság számának emelkedését.

Fordított törvényhozás

 Az európai törvényhozás javaslattételi monopóliuma az Európai Bizottságé.  Az Európai Parlament és a tanács is – a maastrichti szerződés óta – „felkérhetik” a bizottságot, hogy terjesszen elő törvénytervezetetket (152. és 208. cikkely).

Fordított törvényhozás  A bizottságot a felkérés nem kötelezi a javaslat- tételre.  A biztosok uralma töretlen.  A bizottság javaslattételi joga rendkívül szokatlan dolog.  Az igazi demokrácia törvényhozásában a bürokrácia nemhogy kizárólagos joggal, de egyáltalán semmi- lyen törvényhozást érintő javaslattételi joggal sem rendelkezhet.

Fordított törvényhozás  A javaslattétel joga a parlament tagjait és a választott kormányt illetik meg.  Az, hogy a bizottság ilyen joggal rendelkezik, nem demokratikus és ellentmond a hatalommegosztás elvének.

Fordított törvényhozás Problémák:  A javaslat tartalmát a bizottság határozza meg.  A bizottság ellenében nagyon nehéz változtatni a javaslaton, mivel a bizottság – ellentétben a tanáccsal – alapvetően csak egyhangúlag dönthet  A bizottság a tagállamok többsége ellenében is érvényesítheti akaratát (minősített többség a tagállamok részéről a bizottsággal szemben)

Fordított törvényhozás  Mivel a bizottság kizárólagos javaslattételi joggal rendelkezik, és az is tőle függ, hogy bármely jogi aktust hány tagállamnak kell a tanácsban és a bizottságban jóváhagynia, ezért blokkolhat minden olyan törvényt, amely sérthetné eddig elért státuszát.  A centralizáció visszafordíthatatlan, ez pedig ellentmond a szubszidiaritás elvének.  Szubszidiaritás: a polgárokhoz minél közelebbi szinten meghozott döntések.)

Fordított törvényhozás Egyetlen lehetőség a bizottsággal szemben a szerződésmódosítás, ez azonban szinte lehetetlen. A szerződések a bizottság akarata ellenére is megvalósíthatók, de  az összes kormánynak jóvá kell hagynia,  és valamennyi tagállam parlamentjének ratifikálnia is kell azt (EUSZ 48. cikkely)

Az EKSZ 308. cikkelye: Általános felhatalmazás

 Lehetőséget ad a tanácsnak, hogy a bizottság javaslata alapján olyan „megfelelő rendelkezé-seket” hozzon a közös piac megvalósítása érdekében, melyekhez a szerződés nem biztosítja a szükséges hatáskört.  A ’90-es években a bizottság és a tanács évente 30-nál több alkalommal élt ezzel a felhatalmazó záradékkal.  Az EP jóváhagyása, sok más törvényhozási aktushoz hasonlóan itt sem szükséges.  A tagállamok parlamentjei ezzel kiiktatódnak.

Az önmagát képviselő parlament

 Az Ep szintén érdekelt a központosításban.  A jogosultságok európai szintre emelésével nő az EU-képviselők döntési hatalma is.  Jó példa erre, hogy az EP a tanács által javasoltnál mindig nagyobb költségvetést szavaz meg, holott az egyes tagállamok parlamentjeiben mindig arra törekszenek, hogy csökkentsék az állami kiadásokat.

Az önmagát képviselő parlament  Az EP lelkesedik az egységes európai szabályozásért.  A közvéleménykutatási eredmények is azt mutatják, hogy az EU-képviselők sokkal inkább központosításpártiak, mint a polgárok vagy a nemzeti képviselők.

Egyik EU-holló nem vájja ki a másik szemét

 Az EP rendszerint egyszerű többséggel dönt.  Az EP ezért inkább a bizottságot támogatja, nem pedig a tanácsot.  Az EP ezért áll inkább a kiadások pártján, mint a tanács.  Az EP inkább a bizottság szövetségese, mint ellenőre.

Egyik EU-holló nem vájja ki a másik szemét  A központosítás kérdésében az EP nem elfogulatlan, hanem maga is érdekelt fél.  A két nagy pártpolitikai csoportosulás – a Szocialista frakció és az Európai Néppárt – nagyon szorosan együttműködnek egymással.  A parlament nagy kezdeményezéseit eddig a frakciók vezetőságei mindig egyeztették.  Az EP-re nem a pártok közötti verseny a jellemző, hanem a nagykoalíció – a pártszövetség.

Egyik EU-holló nem vájja ki a másik szemét  Az egész parlament egyetlen nagy pártot alkot, melynek neve: Európa-párt.  Az EP nem egy „normális” parlament, hiszen nincs javaslattételi joga!  Az EP nem a hatalom központjában Brüsszelben székel, hanem Strassbourgban. (Jelzésértékű!)

Egyik EU-holló nem vájja ki a másik szemét  Az EP azért sem „normális parlament”, mert a képviselők száma és megoszlása megközelítőleg sem felel meg a tagországok lakossága, vagy azok választói joggal rendelkező polgárai számának  A kis államok felülreprezentáltak.  Az EP nem reprezentatív.

1 EU-képviselőre jutó választópolgárok száma  Német:  Ír:  Luxemburg:

Az egységesítés motorja: a bíróság

 A központosítási folyamat szempontjából a bíróság fontosabb szerepet tölt be, mint a parlament.  Gíakran nevezik az „egységesítés motorjának” is.  Ez érvényes mind a politikai, mind a gazdasági unióra.  Megalapítása (1954) óta több mint 1600 ügyben döntött.  Kb embert foglalkoztat.

Az egységesítés motorja: a bíróság  A bíróság nem korlátozódik csak az európai szerződések értelmezésére, ún. egyéni jogfejlesztést is folytat.  Már 1964-ben döntött arról, hogy az európai jognak általánosságban elsőbbsége van a nemzeti joggal, valamint a tagállamok alkotmányaival szemben is.

Az egységesítés motorja: a bíróság  Ilyen alapvető jogteremtés az is, hogy az egyes polgár felelőssé teheti a saját államát, ha az adott tagállam az európai irányelveket nem az Európai Unió (végső soron a bíróság) elvárásainak megfelelően helyezi át a nemzeti jogba.  1973-ban a bíróság volt az, amely a Brüsszeli Bizottság versenypolitikai illetőségét kiterjesztette az egységesítést megelőző jellegű ellenőrzésre, jóllehet a szerződés csak a piaci helyzettel történő tényleges visszaélésre vonatkozott.

Az egységesítés motorja: a bíróság  E döntés törvénybeiktatására 16 évet kellett várni, ez is jól mutatja, hogy a bíróság döntése nem felelt meg a törvényhozók szándékainak.  A bíróság érdeke, hogy lehetőleg fontos és érdekes ügyekben dönthessenek, ettől függ hatalmuk, tekintélyük.

Pozitív visszacsatolás

 Az Európai Bíróság felelős az európai jog alkalmazásáért.  Ezért az európai bírák abban érdekeltek, hogy az európai jog lehetőleg széles hatásköröket engedjenek meg az uniónak.  Minél több dolgot szabályozhatnak európai szinten, annál fontosabbak azok a vitás ügyek, amelyekben az Európai Bíróság dönthet.

Hallgatni arany!

 Az Európai Bíróság – például az Alkotmánybíróságtól eltérően – nem hozza nyilvánosságra a véleménykülönbségeket.  A bírák közti szavazatmegoszlás sem ismert.

EU: a lobbizás eldorádója

 Az EU szabályozásainak nagy részét az érdekszövetségek hajtják végre.  Az EU közlönyeinek amerikai vizsgálata alapján megállapítható, hogy az európai törvényhozás 78%-ban az érdekcsoportok igényeit elégíti ki.

EU: a lobbizás eldorádója Az érdekszövetségek három követelményt támasz- tanak a politikusokkal és a hivatalnokokkal szemben:  állítsanak kereskedelmi korlátokat a külföldi versennyel szemben  korlátozzák a belföldi versenyt  biztosítsanak költségvetési támogatásokat Ez érvényes az EU-ra is.

EU: a lobbizás eldorádója Ellenszolgáltatásként az érdekszövetségek  pénzügyi juttatásokat (pl. pártadományokat) nyújtanak  publicisztikai támogatást biztosítanak a választási kampány idejére,  és bizalmas ágazati tájékoztatást nyújtanak. Az érdekcsoportok az EU-tól a szabályozások mellett támogatásokat is követelnek.

EU: a lobbizás eldorádója  Az agrárágazat támogatása a legmagasabb.  Az agrártámogatás a közösség kiadások közel felét teszi ki, annak ellenére, hogy a kereső lakosságnak kevesebb mint 5%-a dolgozik a mezőgazdaságban.  A támogatott termékek skálája szinte végtelen (ananászkonzerv, tintahal, nyúl-, vagy selyemhernyótenyésztés)

EU: a lobbizás eldorádója  Szakértői számítások szerint a közösségi kiadások mintegy 72%-ának szervezett érdekcsoportok a kedvezményezettjei.  A közösségi költségvetés tulajdonképpen a támoga- tások költségvetése.  Az ún. szerkezeti alapokból származó támogatá- sok nagy része a regionális projektekhez kerül.  Ezért 1991-ben létrehozták a „régiók bizottságát” ( cikkely)

EU: a lobbizás eldorádója A regionális érdekképvise- leti szervezetek számának alakulása:  1985: 6  2004: 160 felett

EU: a lobbizás eldorádója  A bizottság számára lehetővé válik, hogy az egyes nemzeti kormányokat kijátssza az egyes régiók ellen.  Az EU regionális politikai támogatásokat osztogat, holott ez a tagállamok feladata lenne, hiszen helyben jobban ismerik az egyes régiók igényeit.  Az európai támogatások egyre inkább átveszik a nemzeti támogatások szerepét.  A nemzeti támogatásokat a bizottság ellenőrzi és nem ritkán meg is tiltja azokat. Az EU támogatásait senki sem felügyeli.

Összegzés

Összegzés  Az EU, különösen a bizottság az érdekszövetségek egyre fontosabb partnerévé válik.  Az Európai Közösség rendszere sokkal nagyobb teret enged a lobbizásnak, mint Európa bármely nemzeti rendszere.  Az agrárpolitikán kívül minden területen a szabályozások játszanak fontosabb szerepet, mint a támogatások.  A szabályozások azonban nagyobb károkat okoznak, mert – a támogatásoktól eltérően – a szerződési szabadságot is sértik.

Összegzés  Ez viszont nem kerül túl sokba azoknak, akik bevezetik. Az európai intézmények számára különösen fontos ez a szempont.  Az érdekszövetségek legveszélyesebb ellenfele a választó.  Akkor a legnehezebb az érdekszövetségek helyzete, amikor a politikai döntéseket közvetlenül népszavazással hozzák meg. (Mindenkit nem lehet megvenni!) (Mindenkit nem lehet megvenni!)

Összegzés  A választók többségének megnyerése nehéz és költséges feladat.  Sokkal könnyebb a döntéshozó politikusok szavazatának megvásárlása (lefizetés, kompromittálás, zsarolás stb.)  Minél kisebb a parlament, annál könnyebb helyzetben vannak az érdekcsoportok.