Erdőrezervátum-kutatások a TvH támogatásával (2004-2005) Mázsa K., Bidló A., Borhidi A., Czájlik P., Horváth F., Horváth J., Király G., Márkus I., Kovács G. és Temesi G. III. Természetvédelmi Biológiai Konferencia Eger, 2005.

Erdőrezervátum-kutatás kutatás támogatója KvVM TvH a kutatást koordinálja az MTA ÖBKI az Erdőrezervátum Tudományos Tanácsadó Testület (ER-TTT, 2004-2005) kijelölte a prioritásokat Kékes ER Vár-hegy ER Szalafő ER faállomány szerkezet és talajfelmérések

Kutatási stratégia A 63 erdőrezervátumból: eseménykövetés (EK) – 58 ER Kékes ER Szalafő ER Vár-hegy ER Kutatási stratégia A 63 erdőrezervátumból: eseménykövetés (EK) – 58 ER hosszútávú vizsgálatok (HTV) – 39 ER célorientált kutatások (CK) – 11 ER

A hosszútávú vizsgálatok (HTV) ERDŐ+h+á+l+ó 50 x 50 m-es, terepen állandósított hálózat, dokumentált, 10 évenként faállomány-szerkezet felmérés (2005 - Kékes, Vár-hegy ER) talajtérképezés (2004/5 - Kékes, Vár-hegy, Szalafő ER) botanikai felvételezés (terv)

Kékes Erdőrezervátum A kutatócsoport tagjai: 1993 - Gergely Z., Czájlik P. (VITvK) 2005 - Bidló A., Kovács G., Heil B., Illés G., Varga B., Varga Zs. (NYME EMK Termőhelyismerettani Tsz.) Gergely Z. és Czájlik P. (VITvK) Őserdőmaradvány! – Czájlik erdőtörténeti kutatásai alapján

szisztematikus felmérés 1965 1990 - Kékes északi nagyon meredek, sziklás letörés – ez látszik a légifotón is alapvetően montán bükkös, óriás fákkal, természetes erdőszerkezettel (őserdő-maradvány – Czájlik erdőtörténeti kutatásai szerint) 1993-ban: Gergely/Czájlik – szisztenmatikus faállományszerkezete-felmérés (terepen nem lett állandósítva) szisztematikus felmérés 1993

2000 ERDŐ+h+á+l+ó 2005 -talajtípusok elhelyezkedése a fúrási pontok alapján -a világosabb foltok a mintegy 900 m magas, a sötét foltok a mintegy 600 m magas tenfgerszint feletti helyeket mutatják ranker talajok, lejtőhordalék talajok, agyagbemosódásos barna erdőtalaj -ranker_barna erdőtalajok a legtermékenyebbek, jó víztartóképességgel és közepes vízáteresztő képességgel rendelékeznek – fatermő képességük a legjobb.

Vár-hegy Erdőrezervátum A kutatócsoport tagjai: Faállomány-szerkezet Aszalós R., Bölöni J., Deme CS., Horváth F., Mázsa K., Kovács G., Kovács N., Jelitai E. Talajtan Bidló A., Gucsik A., Heil B., Illés G., Juhász P., Kovács G., Varga Zs.

magterületek erdőháló kitűzésre került, a magterületen , a védőzónára ritkább hálózat a tervezett a teljes magterületen elkészült a hálózatos talajtani felmérés és a legnagyobb magterületi részre a faállományszerkezeti felmérés – faállományszerkezeti típusokat különítettek el – ennek az értékeléséről poszter látható - a felmérés és az értékelés folyamatban van

Talajtípusok Vár-hegy ER A területről korábban az erdőtervi adatok alapján készült „hagyományos „ talajtérkép minden erdőrészlethez 1-1 genetikai talajtípust rendelt hozzá (összesen 3 talajtípus) a hálózatos mintavétellel minden fúrási ponthoz rendeltek genetikai talajtípust. 11 talajtípust írtak le, ezek térbeli megoszlását mutatja az aábra.

Felsőtárkány Célorientált kutatás védőzóna Várkút I-es mintaterület

Szalafő Őserdő Erdőrezervátum A kutatócsoport tagjai: Geodézia és faállomány szerkezet 1981 – Bonczó Kálmánné 2004/5 Márkus I., Király G., Bóka Z., Csernyi R., Horváth J., Sivák K., Talajtan (2004/5) Bidló A., Heil B., Kovács G., Varga B., Varga Zs.

Az 1981-es felmérés (Bonczó Kálmánné, SE) digitalizálása (Bóka Z Az 1981-es felmérés (Bonczó Kálmánné, SE) digitalizálása (Bóka Z., Csernyi R. 2005) Újrafelmérés és összehasonlítás (Bóka Z., Csernyi R. 2005)

Fafajösszetétel változása EF GY EF B Gyertyán RNY Tölgyek Tölgyek Bükk Nyír Nyír Nyír: A nyír egyedszámában történt a legnagyobb változás, feltehetően a természetes folyamatoknak megfelelően, mint pionír, rövid életkorú faj egyre inkább visszaszorul, s helyét más fajok veszik át. EF: Az egyedszám nagyon kis mértékben változott. A grafikonon a 20 éves öregedésből adódó eltolódás jól látható. Mivel ezen a területen az erdeifenyő őshonos, így a kifejlett, idősebb egyedek könnyen meg tudta őrizni pozíciójukat. Az újulat azonban már nem tud megjelenni, mert időközben záródott a lombkorona. Tölgyek: A tölgyek, részarányukat tekintve szintén visszaszorultak az 1981-es felméréshez képest. Ennek oka feltehetően a bükk és gyertyán fejlődésében keresendő. A fiatal tölgyeket ugyanis elnyomta a felnövekedő újulat. A 2004 –es átmérőeloszlás grafikonja alapján egy széles átmérőspektrum, stabil állomány kialakulása van folyamatban. Gyertyán, Bükk: E két faj esetében volt a legnagyobb mértékű az egyedszám-növekedés. A nyír és más pionír fajok kipusztulásának eredményeként létrejött lékekben jött fel az újulat. A gyertyán, mint második lombkoronaszint, míg a bükk, mint a tölgy utáni potenciális uralkodó fafaj jelenhet meg a jövőben. 1981 2004

Átmérőeloszlás 1981 Átmérőeloszlás 2004 500 db Átmérőeloszlás 1981 tölgyek erdei fenyő 500 db Átmérőeloszlás 2004 gyertyán bükk 50-55 cm

Genetikai talajtérkép

Köszönetnyilvánítás A kutatásokat a KvVM Természetvédelmi Hivatal és az Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság támogatta továbbá a Nyugat-Magyarországi Egyetem EMK Növénytani és Termőhelyismerettani Intézet Termőhelyismerettani Intézeti Tanszék Geomatikai és Mérnöki Létesítmények Intézet Földmérési és Távérzékelési Tanszék Erdő- és Faanyagvédelmi Intézet Erdővagyon- gazdálkodási Intézet Erdőrendezés Tanszék és a Vásárhelyi István Természetvédelmi Kör További információk: www.erdorezervatum.hu mazsa@botanika.hu; horvfe@botanika.hu