M S mester selmecbányai főoltára (1506)

Kolozsvári Tamás A garamszentbenedeki oltárkép régebben ismeretlen alkotójában a kutatás a 15. századi magyar gótikus festészet legjelentősebb mesterét fedezte fel. Az oltárkép predelláján a következő felirat olvasható: „Ezt a táblát a tiszteletreméltó szentbenedeki Petüsfia Miklós úr… készíttette el Kolozsvári Tamás mesterrel, a festővel”.

Az oltár középső része

M S mester Bár a selmecbányai Mária-templom egykori főoltára mesterének személye napjainkig azonosítatlan, a sorozat mégis kiemelt jelentőségű, hiszen ritka a ránk maradt magyarországi anyagban ilyen színvonalú, konkrét személyhez köthető alkotás. A rekonstrukció szerint az oltárt eredetileg nyolc darab, egyenként 180 x 120 cm-es tábla alkotta, két vízszintes sorban elhelyezve. A képek az oltár zárt állapotában voltak láthatók, a két belső mozgószárny kihajtásával pedig előtűnt a belső szobrászati dísz. Kívül Jézus életének ábrázolása a bal felső sarok Angyali üdvözlet-jelenetétől (elveszett) futott végig a felső soron, majd alul ismét balról indult, a jobb alsó táblán a Feltámadással zárva a történetet. Utóbbi képen maradt fenn a festő monogrammja és az 1506-os évszám. A mester stílusában, megoldásaiban egyértelműen Schongauer, Dürer, Veit Stoss művészetével mutat rokonságot, azonban a képek Mantegna és Pollaiuolo munkáinak pontos ismeretéről is tanúskodnak. M S mester legjellegzetesebb erényei kiváló hangulatteremtő készsége, magával ragadó koloritja. Kompozícióiban az előtér szereplői dominálnak, nincs egységes arányrendszer, a táji hátterek a dunai-iskola hagyományainak megfelelően a természethűség helyett inkább jelentést, hangulatot közvetítenek a néző felé.

VIZITÁCIÓ

Vizitáció Tempera, hársfa, 139,5 x 94,7 cm Magyar Nemzeti Galéria, Budapest Az Evangélium szerint, mikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, felujjongott méhében a magzat, s elöntötte a Szentlélek. A képet ennek a pillanatnak a felfokozottsága, a két kecses, szinte lebegő nőalak megindultsága hatja át. Mária fellibbenő fejkendője sem a szél játéka, hanem a kor megszokott hangulatkeltő eleme. Alóla előtűnik az asszony aranyszőke haja, az ártatlan, tiszta szépség szimbóluma. Az előtérben látható feltünően nagy méretű írisz, pünkösdirózsa és a szamóca a szenvedéstörténetre utalnak. A jelenlegi arany hátteret egy ideig kék, majd újabb réteg arany átfestés fedte. A dunai-iskola hatásáról árulkodó táji háttér szintén a főjelenetre való hangulati, tartalmi utalások hordozója, melynek egyes elemei a passió-képeken is visszaköszönnek. Nem célja a természethű ábrázolás, s léptékében határozottan elkülönül a főjelenettől. A tábla az eredeti oltár bal oldali mozgószárnyának felső képe lehetett, hátoldalát valószínüleg dombormű díszítette. Jelenlegi formájában csonkított.

A természethűen ábrázolt írisz kék színe itt a szűzies anyaság szimbóluma. Másrészt alakja miatt gyakran helyettesítője a Mária hét fájdalma ábrázolásokon a Mária szívébe hatoló tőrőknek, s ez által Mária fájdalmára is utal. Szokás még Keresztelő Szent Jánosra is vonatkoztatni, aki mint a szivárvány, hidat képez az Ó- és Újtestamentum között. A növény jellegzetes léggyökerei, melyekből az ókor óta balzsamokat, gyógyszereket készítenek, csak a restaurálás után kerültek elő. A Vizitáció-kép előtt pár évvel készíthette Dürer csodálatos írisz-tanulmányát.

Albrecht Dürer (1471-1528): Írisz c. 1503 Ecset, toll, tinta, vízfesték Kunsthalle, Bremen A virág (Iris trojana, korábban Iris germanica) a XV. században csak Velencében volt ismeretes. Megfestésére Dürert valószínűleg Jacopo Bellini vázlatkönyve ösztönözte. Sokatmondó, hogy Dürer nem elégedett meg pusztán a formák és színek tanulmányozásával, s a növényt életnagyságban (77 cm) ábrázolta. Az akvarell valószínűleg az 1503-as National Gallery-beli Madonnához köthető, melyen feltűnik egy írisz.

Az apró szamóca három részes levele a Szentháromságot, öt fehér szirma Krisztus öt sebét és piros bogyói Krisztus verejtékének vércseppjeit jelképezik, melyeket a Getsemáni kertben hullatott. Az itt látható növényábrázolás rokona Veit Stoss krakkói Mária-oltárán a Noli me tangere-jelenet talajának, de hasonló sematikus fűcsomókat lehet felfedezni a Genti-oltár A bárány imádása jelenetén is.

A pünkösdirózsa - mellyel itt találkozhatunk először magyarországi táblaképen - tüskétlen szárával érdemelte ki, hogy Mária szimbólumává válhatott. Schongauer is csodálatos akvarellen örökítette meg a pünkösdirózsát, de ez a kép nem tekinthető a Vizitáció tábla közvetlen előzményének.

JÉZUS SZÜLETÉSE

Jézus születése Tempera, hársfa, 123 x 79 cm Plébániatemplom, Hontszentantal A kép előterében a címadó jelenet szereplői: Mária és József magas alakjai láthatók, amint áhitattal nézik az angyaloktól körülvett kisdedet, s Jézus áldásra emelt kézzel tekint vissza rájuk. Mögötte az őt vigyázó barmok. A hagyományoknak megfelelő romos vagy befejezetlen istálló határolja el őket a bal felső sarokban épp csak észrevehető Híradás a pásztoroknak jelenettől. Ugyanezek a pásztorok láthatók, amint az istállóba belépve térdre borulva imádják a gyermeket. Méretük egyik jelenet szereplőivel sem egyezik, mintegy átmenetet képeznek azok között. A kompozíció, az egyéni szerkesztés és részletkidolgozás ellenére, igen hű felhasználása Schongauer egy ma is ismert metszetének. A tábla jelenleg a hontszentantali plébánia tulajdonában van. Az eredeti oltár jobb oldali mozgószárnyának felső képe lehetett, mai állapotában csonkított.

A KIRÁLYOK IMÁDÁSA

A királyok imádása Tempera, hársfa, 180 x 82 cm Musée des Beaux-Arts, Lille A mesternek e képét a kutatás csak a közelmúltban fogadta a sorozat tagjai közé, s addig az oltár tábláinál későbbinek tartva, 1506-10 közé datálták. A csoporttól való elszakadását, későbbi történetét homály fedi. Első adatunk, hogy a lille-i múzeumnak 1883-ban ajándékozta egy kölni régiségkereskedő. Az eredeti oltár jobb oldali merevszárnyának felső táblája lehetett. Mai állapotában erősen csonkított, a hiány miatt a kompozíció kiegyensúlyozatlan, Mária alakja hiányos. A kép egyik érdekessége a legfiatalabb király, aki a gyermek Jézus helyett a néző felé fordul, ezzel kitekint a képből, és közvetlen kapcsolatot teremt a nézővel. Egyértelműen elüt vonásaiban a mesterre jellemző idealizált típusoktól. Portrészerűsége, beállítása miatt a kutatók a festő önarcképét vagy a donátor portréját sejtik benne. Az alakok beállítását érdemes összevetni Dürer két évvel korábbi Királyok imádása képével.

Albrecht Dürer (1471-1528): A királyok imádása

KRISZTUS AZ OLAJFÁK HEGYÉN

Krisztus az Olajfák hegyén Tempera, hársfa, 159,2 x 80 cm Keresztény Múzeum, Esztergom A Szentírás szerint miközben Jézus Atyjához imádkozott elfogta a halálfélelem, és verejtéke vércseppként hullott a földre. Tanítványait, akiknek meghagyta, hogy a hegy tövében várják és imádkozzanak, elnyomta az álom. Mindezt igen hűen ábrázolja a festő. A bánat színébe, lilába öltözött Jézusnak megjelenik az égi küldött kezében a szenvedés kelyhével. A kedvenc tanítvány, János köpenye piros, azaz a szeretet színe. Mögötte alszik Jakab, előtte Péter, aki az előtűnő alárajzolás szerint eredetileg kardján tartotta kezét. Lábánál újra feltűnik a Vizitáció-tábláról ismert szamóca. Jézus háta mögött már az elfogatás jelenetét vetíti elő a kertkapun belépő sereg. A festmény az eredeti oltár bal oldali merevszárnyának alsó képe lehetett. Mai állapotában csonkított, jobb oldala ép.

KERESZTVITEL

Keresztvitel Tempera, hársfa, 147,5 x 92,6 cm Keresztény Múzeum, Esztergom Az ábrázolt pillanatban a menet a várszerűen ábrázolt Jeruzsálem és a Koponyák hegye közt halad félúton. A Golgota hegyén már állnak a keresztfák, kivehető egy kerékbetört alak, továbbá a két lator, amint ostorral hajtják őket fel a hegyre. A kép előterében az Olajfák-hegye tábláról ismert lilába öltözött Krisztus éppen földrerogy a teher alatt, mögötte cirenei Simon tartja a keresztfát. A nézőnek háttal álló katona Krisztus egy hajtincsét húzza, miközben tekintete Mária és János felé halad. Sem utóbbiak, sem Krisztus nem rendelkezik a sorozat képein egységes vonásokkal. Minden egyes jeleneten az adott kép tartalmának közvetítéséhez alkot szereplőket a festő. A Keresztvitel arctípusai - például a hátraforduló katona arca - főként itáliai előzményekből ismerősek, túlnyomórészt Mantegna-tól. A tábla az eredeti oltár baloldali mozgószárnyának alsó képe lehetett. Hátoldala aranyozott, kétalakos dombormű lenyomata, rátétfaragványok helyének bekarcolásai és kihagyásai láthatók rajta. Mai állapotában csonkított.

KÁLVÁRIA

Kálvária Tempera, hársfa, 146 x 92 cm Keresztény Múzeum, Esztergom A kompozíciót Krisztus keresztje osztja két egyenlő részre. A hagyománynak megfelelően a kereszt jobb oldalán Krisztus hozzátartozói, bal oldalán ellenségei állnak. Középen a halott Megváltó monumentális alakja, a többi szereplőnél kissé nagyobb méretű. Ágyéka elé egyes középkori meditációk szerint, meglátva fia mezítelenségét, Mária kötötte fejkendőjét. Erre az egyezésre utal a kendő Vizitáció-képről ismert fodrozódó, gazdagon redőzött formája. A háttérben jobb oldalon a sziklára épített vár valószínűleg Ecclesia - az Újszövetségi hit - erődítménye, míg a baloldalon, a tavon, Synagoga épülete. A kép szélén található, - s az Olajfák hegye-tábláról ismerős - görcsörtös, csupasz fa a szenvedés jelképe, egyben a bűnbeesés fája lehet, mely kiszáradt a tilalom megszegése után, s melyből Krisztus keresztjét készítették. A kereszt tövében látható koponya utalhat Ádámra, kinek koponyáját e helyen vetette ki a föld. Jól kivehetők az aranyháttéren az aranydukátok vékonyításából nyert laparany-négyzetek egymást átfedő széleinek vonalai. A kép az eredeti oltár jobb oldali mozgószárnyának alsó táblája lehetett. Hátoldala aranyozott, eltávolított rátétfaragványok nyomait viseli, mai állapotában csonkított.

FELTÁMADÁS

Feltámadás Tempera, hársfa, 158 x 80,5 cm Keresztény Múzeum, Esztergom A képtér egyszerre több eseményt tömörít. A bal felső részen - a Feltámadás előzménye - a Keresztlevétel látható vázlatszerű megjelenítésben. A jobb oldalon szintén önálló léptékben komponált részlet a három Máriát ábrázolja a kép szélén, amint a sírhoz tartanak a kenettel. Kevésbé vázlatszerű, ám jelenlegi formájában töredékes. A címadó jelenet a kép előterében helyezkedik el: az Olajfák-jelenet apostolaira emlékeztető, alvó katonáktól körülvett sírból kilépve áll Krisztus az Ecclesia zászlaját tartva, ami az Olajfák hegyének és a Kálváriának ellentétes értelmű zászlóira rímelő keresztény győzelmi jelkép. Két felriadt katona nézi a diadalmas ifjút, kinek testén nem látszanak a megfeszítés sebei. Feje fölött vélhetően a jeruzsálemi templomot, a testi feltámadás szimbólumát ábrázolta a művész. A sír súlyos kőlapján jól láthatók a pecsétek. A kép szignált és datált. A tábla az eredeti oltár jobb alsó merevszárnya lehetett, mai állapotában csonkított, bal oldala épnek tekinthető. Hátoldalán a jobb felső sarokban Szent Katalin lefejezésének kétalakos vázlata látható.

Csontváry Kosztka Tivadar: Fohászkodó Megváltó

Giotto: A keresztrefeszítés 6.96 kB, 28 pixel/cm, 5.3 x 4.9 cm 70.7 kB, 118 pixel/cm, 3.4 x 3.3 cm

Masaccio: Keresztrefeszítés Santa Maria Del Carmina-templom oltárképe (részlet)

Masaccio: Szentháromság, Santa Maria Novella, Firenze

Emil Nolde: Keresztrefeszítés (1914)

< Dr. Spissák Lajos, 2008 > VÉGE < Dr. Spissák Lajos, 2008 >