Elhárító mechanizmusok (énvédő technikák)

Szorongás Szorongás = kellemetlen belső állapot, melyet az emberek igyekeznek elkerülni, vagy igye-keznek tőle megszabadulni. Olyan veszélyjelző, amely figyelmezteti az ént, hogy várhatóan valami kellemetlen következik. Fajtái:  reális szorongás (külső világ valós fenyegetései vagy ve- szélyei miatt);  neurotikus szorongás (attól, hogy az ösztönén impulzu- sai kikerülnek ellenőrzésünk alól, amiért büntetés jár);  morális szorongás (a felettes én részét képező lelkiisme- rettől).

A kellemetlen belső állapot kezelésének lehetőségei 1. Az én növelheti racionális problémamegoldó erő- feszítéseit  jobb és tudatosabb megküzdés a fenyegető veszéllyel (a reális szorongás esetén a leghatékonyabb). 2. Feldolgozás (a feszültségnek tevékenységi erővé való átalakítása, valamilyen hasznos tevékeny- ségbe való „belefeledkezés”): munka- és/vagy fantáziaelaborálás. 3. Nyílt agresszió. 4. Elhárító mechanizmusok (énvédő technikák) .

Az elhárító mechanizmusok jellemzői  olyan eljárások, taktikák, amelyeket az én fejleszt ki, hogy könnyebben megküzdjön a szorongással;  ha az elhárítás jól működik, már a szorongás fellé- pését is megakadályozhatja;  tudattanul működnek;  valamilyen módon eltorzítják, vagy meghamisítják a valóságot;  összefüggésbe hozhatók az életkorral, illetve az é- rettség szintjével (Anna Freud);  alkalmazásuk lehet átmeneti vagy az aktuális álla- pottól függő, illetve a személyiséget tartósan jel- lemző, karaktermeghatározó.

Az alapvető elhárító mechanizmusok Elfojtás (represszió):  a legalapvetőbb énvédő mechanizmus;  Freud gyakran az elhárítás szinonimájaként használta;  fájdalmas vagy félelmetes memóriatartalmak kiszorítá- sa a tudatból;  különösen fontos az ösztön-én-impulzusok vonatkozá- ban (a lelki dinamikából származó problémák kezelé- sében);  nem feltétlenül tökéletes (részleges elfojtás – emlék- szünk rá, de amint lehet elfelejtjük);  sok energiát igényel (csökkenti az adaptívabb célokra felhasználható energiamennyiséget).

 az embert elárasztó fenyegető valóság esetén használ- Tagadás:  az embert elárasztó fenyegető valóság esetén használ- juk;  lényege adott esemény bekövetkeztének vagy adott állapot fenntartásának az elutasítása anélkül, hogy az arra utaló jeleket vagy bizonyítékokat tekintetbe ven- nénk;  pl., ha a vizsgajegyeket tartalmazó listán a nevünk mellett szereplő rossz osztályzatot nem hisszük el, mert úgy gondoljuk, hogy tévedés történt. Kivetítés (projekció):  saját elfogadhatatlan impulzusainkat, kívánságainkat és vágyainkat másoknak tulajdonítunk általában felna- gyított formában;  lényege, hogy az elutasított tartalmat – ha mégolykor torzított formában is – mégiscsak kifejezzük úgy, hogy

 logikailag vagy társadalmilag ésszerű magyarázat ta- az én és a felettes-én nem ismerik fel  az impulzus fenyegető ereje megszűnik.  pl. az a nő, aki már nem érez szerelmet férje iránt, lehet, hogy saját férjét vádolja meg, hogy ő nem érez szerelmet iránta. Racionalizáció:  logikailag vagy társadalmilag ésszerű magyarázat ta- lálása arra a viselkedésre, amit valójában elfogadha- tatlan okok váltottak ki;  kettős célt szolgál: elfogadható motívumokat, indoko- kat találunk viselkedésünk magyarázatára, illetve csökkenti a cél elérésének meghiúsulása okozta csa- lódottságunkat ;  pl. az a diák, aki rosszul teljesít, ezt azzal magyarázza, hogy tanára „pikkel rá”, és nem vallja be magának sem, hogy nem volt különöseb- ben motivált a tanulásra.

 analitikus, tárgyilagos módon gondolkodunk a tör-  Intellektualizáció:  analitikus, tárgyilagos módon gondolkodunk a tör- té nésekről, ez lehetővé teszi, hogy leválasszuk a gondo latokat a hozzátartozó érzésekről, így távol tartjuk ma gunkat a szorongástól  a fenyegető e- seményt elszigeteljük attól az érzéstől, amellyel nor- málisan együtt járna;  pl. , ha valakinek közeli hozzátartozója súlyosan megbetegszik, a hely- zettel úgy is megbirkózhat, hogy az érzelmi átélés helyett orvosi szak- könyveket kezd el bújni, és a betegségről kizárólag szakkifejezésekben gondolkodik és beszél.  Reakcióképzés:  az elfogadhatatlan impulzus kifejeződésének mega- kadályozása az ellenkezőjének hangsúlyozásával;

 az érett megküzdési stratégiák helyett primitívebb és  a valós késztetések ellen irányuló motivácó;  pl. az az anya, aki tudattalanul nem szereti gyermekét, túlzottan féltő módon nevelheti azt. Regresszió:  az érett megküzdési stratégiák helyett primitívebb és infantilisebb formát választunk;  olyan stratégiákat, amelyek a fixációs szakaszra jel- lemzőek;  a fejlődés minden pontján megjelenhet;  a regrediáló felnőtt nem minden esetben viselkedik a szó szoros értelmében a fejlődés korábbi szakaszának megfelelően  inkább szimbolikusan (gondolatait, vi- selkedését átszövik a korábbi szakaszra jellemző gon- dok és érdeklődések).

Áttolás és szublimáció:  áttolás: fenyegető céltárgy esetén az indulat egyik célpontról egy másikra tevődik át (az eredeti fenye- gető céltárgyat behelyettesítjük egy kevésbé fenye- getővel (dühünket nem a főnökön, hanem a csalá- don vezetjük le);  szublimáció: az eredeti ösztön-én impulzust elfogad- hatóvá alakítja (szexuális impulzusainkat sportban, művészetekben éljük ki). Izoláció:  bizonyos tudattartalmakat elszigetelünk egymástól, azáltal, hogy más tudattartalmakat kényszeresen a felszínen tartunk (házastársi konfliktusok helyett  munkahelyi gondok, illetve azok felnagyítása, túlér- tékelése).

Meg nem történté tevés (anullálás):  a feszültséget okozó érzés, viselkedés egy másik cse- lekvéssel való semlegesítése, érvénytelenítése (gyer- mek: … behunyja a szemét, mágikusan visszacsinálja a dolgot; felnőtt: megbánt valakit, azután ajándékot vesz neki; gyónás). Azonosulás (identifikáció):  a szorongáscsökkentés összetett folyamata;  fontos szerepet játszik a szocializált viselkedés kia- lakításában;  alapja a szoros érzelmi kötődés;  Freud szerint az érzelmi kötődés ambivalens (ellenté- tes: szeretet - gyűlölet és félelem) elemeket tartalmaz  az ambivalenciából származó feszültséget az azo- nosulás csökkenti.