9. A vas és acél országának gazdasági élete Magyarország története 1944–1956

A magyar gazdaság fejlesztési céljai 1948–49-ben a következő feltételek álltak fenn: Mo. elmaradott gazdaságú, közepesen fejlett agrárország a modernizálásra csak belső erőforrásokat lehet igénybe venni döntő szempont volt a háborúra készülés a nehézipar minél gyorsabb kiépítése áldozatok árán is alapvető cél a pol., kat., strat. célok fontosabbak, mint a gazdaságosság, korszerűség stb. Fejlesztési célok alternatívája az egész gazdaság arányos, de lassabb fejlesztése, vagy gyors, de torz fejlesztés – végül ezt választották Az ipar kiemelt szerepe és fejlesztési elvei kiemelt fejlesztése akár ésszerű is lehetett volna de az alapanyag-gyártó ipart fejlesztik nyersanyagok és energiaforrás nélkül a hadiipari beruházás elérte a polgáriak felét, 1950-ben a nemzeti jöv. 20%-t emésztette fel (fontosabb volt a lakosság ellátásánál is) 1938 előtt a nemzeti jövedelem 5%-a volt a felhalmozás, ami 1,5%-os növe-kedést hozott létre. Most 35–36% felhalmozást terveztek Ny-on az autó-, híradástechnikai, műszer- és műanyagipar a húzóágazat, a beruházási ráta ott is megemelkedett (20% fölé)

Az első ötéves terv 1948 nyara óta készült, számos variációban mindegyik újabb verzió egyre feszítettebb növekedést írt elő az eleve irreális tervet 1951. márc.-a (az MDP II. kongr.) után tovább emelték az első év növekedési eredménye felülmúlta a tervet (az ipar 28%-kal nőtt!) 1951. jan.-ban Sztálin Moszkvában 2-3 éven belülre várta a III. vh. kitörését az ipart, s azon belül a nehézipart favorizálták Tervverziók és az eredmény adatai (tájékoztatásul) időpont (év, hó) beruházás évi átlagos növekedés összes (Ft) ipar mg. nemz. jöv. 1948.12. 28,0 md. 40,0% 20,0% 9,3% n.a. 1949.04. 35,0 md. 48,8% 16,7% 9,9% 12,5% 6,2% 1949.12. 50,9 md. 41,9% 15,7% 10,3% 13,2% 7,3% 1951.03. 85,0 md. 48,2% 12,9% 18,1% 25,4% 9,0% Tény 67,4 md. 46,7% 13,8% 8,4% 13,5% kb. –1%

A terv megvalósulása Extenzív (bár eleinte gyors) növekedés zajlott le 400ezer új munkást vontak be az iparba (nők, munkanélküliek, parasztok) kiemelkedően sok új beruházás, látványos építkezések a beruházások nagy része előkészítés, tervdokumentáció nélküli, ezért a tényleges költségek gyakran a terv 2 ×-t tették ki emiatt sok beruházást be sem tudtak fejezni, így azok holt tőkét képeztek az ipar aránya a nemz. jövedelemben 42%-ról 54%-ra nőtt (torz árarányok is) a terv teljesítése csak mennyiségi szempontból fontos, a minőség gyatra szinte az összes nyersanyagot exportálni kellett, ua. a termékek külföldön nem értékesíthetők (már nem ez a csúcstechnológia; gyenge a minősége is) Elhanyagolták az infrastruktúra fejlesztését a beruházásokból a dualizmus kori 50% és a korabeli nyugati 60%-os arány helyett csak 33%-kal részesedett az ideiglenesen helyreállított vasút, energia-rsz. nem bírta a terhelést messze elmaradt a tervtől a lakásépítés, így súlyos lakáshiány a városokban a meglévő üzemek felújítására sem költenek –» amortizálódás, emiatt is sok a géphiba, a leállás, a selejt Ismert új üzemek: Sztálinváros, Inota, Kazincbarcika, Oroszlány

Az ötéves terv dinamikájának okai Az első két évben valóban túlteljesítették a terveket 1951-ben ezért a terveket az 1950-es tényszámokhoz igazították (az ipar növekedése pl. a tervezett évi 12-13% helyett 28% volt, a felemelt terv 25%) Az első néhány év gyors növekedésének okai több százezer fős új munkaerő bevonása az iparba, extenzív fejlesztés új beruházásokkal az újjáépítés során az éves növekedési szint addig nagyon gyors, amíg el nem éri azt a szintet, amit a háborús visszaesés nélkül tartottunk volna (ld. ábra) vissza- térés a hosszú távú trendhez háborús konjunktúra gyors újjáépítés visszaesés

Életszínvonal és fogyasztás Az aranytojást tojó tyúk tanmeséje (© Rákosi Mátyás) ha levágjuk, hogy megegyük, a saját jövőnket éljük fel áldozatot kell tehát hozni (de valójában a háborús hisztéria miatt!) Növekvő munkaterhek és árak, csökkenő reálbérek ipar tőkeigénye –» jelentős mg.-i export –» emiatt közellátási zavarok ennek oka: az ellenség tevékenysége és a „túlzott igények” megoldás: mesterségesen csökkenteni kell a keresletet előbb: ár- és normaemelés, terv- és békekölcsön bevezetése (1949–56 között 6 alkalommal hirdettek kölcsönjegyzést, kb. 6 md. Ft értékben; mindenkinek ajánlatos volt egy havi fizetését felajánlani) miután ez kevésnek bizonyult: 1951-ben ismét jegyrendszer bevezetése kb. egy év után a jegyrendszer megszűnt, de hatalmas, 40%-os áremelés mellett a reáljövedelem és a(z élelem)fogyasztás jelentősen csökkent, főleg 1952-ben burkolt áremelést jelent a gyenge választék és a rosszabb minőség is Szigorú munkaügyi szabályok, kriminalizálás szabad munkahelyválasztás megszüntetése, az „önkényes kilépés” büntetése szintén büntetendő a „közveszélyes munkakerülés”, továbbá a „bércsalás” és a „normalazítás”, súlyos esetben: „tervbűntett”, „szabotázs”

Agrárpolitika Másodlagos szerep az ipar mögött: kizsákmányolás folyamatosan csökkenő beruházási arány (bár abszolút összege nőtt) Állami gazdaságok: 1948–49-ben szervezik újjá lakott területtől távoli, rossz minőségű, széttagolt földek, kevés állattal állandó átszervezés, vezetők cseréje (és alacsony szakképzettsége) folyamatos munkaerőhiány –» egyetemisták, katonák kivezénylése magas önköltség, veszteséges termelés; kulákként kezelik a begyűjtésnél összterületük gyorsan nőtt a földfelajánlás miatt, 1952-től már nem is vesznek át új földeket (a szántók 12–13%-a volt ÁG) Gépállomások: az állami gépmonopólium vállalatai 1948-tól szovjet példára egyéni gazdának (1952-től) és tsz-nek nem lehetett saját gépe magas gépdíjai ugyanis újabb agrárjövedelem-elvonást tettek lehetővé emellett politikai–ideológiai ellenőrző és „kulturális” funkciókat is betöltött itt is folyamatos átszervezés, politikai okú kádercserék a mg. gépesítése sikertelen, pedig a mg.-i beruházások felét erre szánták nincsenek képzett traktoristák (pol. okokból sok lányt, asszonyt alkalmaznak) nincs elég alkatrész és garázs, sokszor lerobbannak a meglévő gépek is: csak a szántás gépesítését sikerült (a tsz-ekben 64%-os arányban) megoldani

A kollektivizálás folytatása Önkéntesség helyett erőszakos szövetkezetesítés 1950-től járásokra lebontott tszcs-szervezési kvóták –» kényszer (módszerei: magas adók és beszolgáltatás; zaklatás, agitáció; tagosítások stb.) a parasztok lehetőségei: elfogadni a tagosítással ajánlott csereföldet, belépni a tsz-be vagy felajánlani a földet (ingyen) az államnak (1952-ig) nem tartják be a fokozatosság elvét sem, szinte csak III. típusú tszcs-k vannak ennek ellenére a kollektivizálás csúcsán (1953) a tsz-földek aránya 26% A tsz-ek gazdálkodásának jellemzői felülről előírt tervek kötelező végrehajtása, a beszolgáltatás őket is érinti talaj- és éghajlati adottságokat a terv nem vette figyelembe az állam (tanács), a párt, az ÁVH, MNB, KSH is beleszól a munkájába, vezetők gyakori cseréje és kis szakképzettsége jellemző géphiány, tőkehiány, munkaerőhiány, állathiány: kisparaszti módszerek a tsz-be az idősebbek és a nők léptek be, a fiatalok városba/iparba mentek állatok hiánya miatt a trágyázás sem megoldott a munkaegység-rendszer: az éves jövedelmet az év végén osztják ki a végzett munka mennyisége alapján (ha az adók stb. kifizetése után volt mit osztani) ez nem ösztönzi jó munkára a tagokat, akiknek fő megélhetési forrása a háztáji gazdaság lett (jövedelmek 70%-a innen) termésátlagai 20–25%-kal elmaradnak az egyéni gazdákétól; csak önellátás

Társadalmi átalakulás (1945–56) Demográfiai helyzet jelentős természetes szaporodás, abortusztilalom (Ratkó-korszak) a II. vh. és a migrációk miatt jelentős nemzetiségi és vallási homogenizálódás Elitek, köztisztviselők: teljes személyi átalakulás holokauszt, a földreform, igazolóeljárások, B-lista, államosítások miatt az új elit zömmel pol. megbízható munkás–paraszt, jelentős műveltségi hiány fontos állami posztok betöltése a párt döntése alapján (nómenklatúra), erős bürokratizálódás Parasztság, munkásság földreform: kisbirtokos jelleg, abszolút mg.-ból élők száma is növekedett kollektivizálás: 360e fő áramlott ki a mg-ból (1949–53: a fogl.-k 54–»43%-a) ipari munkanélküliség megszűnik, sőt munkáshiány 1951-re; 400e új ipari munkás, sok nő munkába állása is (nehéz fizikai munkákra is!) intragenerációs mobilitás: tanulás nélküli életmódváltás, nehéz beilleszkedés, az elsőgenerációs paraszt-munkások kétlaki életmódja és ingázása jellemző munkaverseny, Sztahanov-mozgalom Kisipar, kisker.: 1949-ig javuló helyzet, majd súlyos korlátozások A „régi értelmiség” negatív megkülönböztetése Urbanizáció: kevés új (ún. szocialista) város, lakáshiány, albérlet

A második ötéves terv előkészítése A gazdaságirányítás reformjának korai tervei 1954-ben racionalizálási kormánybiztosság alakul, csökkenti a tervmutatók számát a kormány átfogó programja az ár- és bérrendszer, hitel- és pénzügyi szervezet és a tervezés kritikus felülvizsgálatát végzi el közgazdasági munkacsoport, majd Intézet létesül, számos tanulmány a direkt tervutasításos rsz. hibáiról (ún. naiv reformerek: a tervezés maradna, de a ke-reslet–kínálat és a jövedelmezőség is fontos; terv és piac összehangolása kell) (a dogmatikusok számára még ez is jobboldali elhajlás volt!) Az új ötéves terv vitái és halogatása a dogmatikus fordulat (1955) után is az I. ötéves tervnél kisebb növekedés a cél, de a terv mégis nehézipar- és kollektivizálás-párti 1955-re, majd 1956-ra (sőt 1957-re is) csak egyéves terv készült az SZKP XX. kongr. után társadalmi egyeztetés, vita zajlott, számos észrevétel született, majd 1956. júl. közepén a KV vitatta meg az új ötéves tervet a legtöbb mai értékelés szerint az előzetes vita csak formális volt, érdemben nem módosította a párt (Gerő) elképzeléseit: ‘a nehézipar fejlesztése biztosítja az életszínvonal növelését’ öt év alatt 50%-os ipari növekedést tervez (évi átlagban 8,4%-t), de a nehéziparban 60%, a fogyasztási cikkek terén csak 40% növekedést írt elő