A légkör földrajza összefoglalás

A légkör fogalma, anyagai és szerkezete A légkör földünk gázburka. Vastagságát 700-36.000 km-re becsülik. Tömege a Föld tömegének 1 milliomod része. Térfogata nagyobb, mint a a többi szféráé együttvéve. A légkör anyagai Arányuk alapján: Alapgázok: Nitrogén (78%), Oxigén (21%) és a nemesgázok (He, Ne, Ar, Kr, Xe, Rn); Vendéggázok: Vízgőz, ózon, széndioxid; Szennyeződések: Kozmikusak és földiek, természetesek és mesterségesek, szilárd, cseppfolyós és gáz halmazállapotúak. Állandóság szerint: Állandó gázok (az alapgázok) Változó gázok (CO2, CH4, H2, O3, N2O) Erősen változó gázok (CO, NO2, NH3, SO2, H2S). Az atmoszféra szerkezete Troposzféra  (0-12 km): A légkör 80-, a vízgőz 90 %-a, időjárás); Tropopauza  (kb. 12 km magasan) Sztratoszféra (12-50 km magasban), Benne az ózonpajzs (óv az UV-től); Sztratopauza  (kb. 50 km magasan) Mezoszféra  (50-85 km magasan), atomos gázok, kemoszféra, Mezopauza  (kb. 85 km-es magasan) Termoszféra  (85-1000 km magasan), nagy hőmérséklet, kis sűrűség, atomi részek, ionoszféra – van Allen-övek); Termopauza  (KB. 1000 km magasan) Exoszféra  (1000 km feletti rétegek), benne a magnetoszféra.

A légkör szerkezete és fizikai tulajdonságai

Az idő, időjárás, éghajlat fogalma és tényezői Az időjárási elemek Napsugárzás; Hőmérséklet; Légnyomás; Légmozgások; Légnedvesség; Csapadék; Fénytünemények; Hangtünemények. Meteorológiai alapfogalmak A meteorológiai idő: A légkör pillanatnyi fizikai állapota egy adott helyen. Az időjárás: Egy kisebb terület rövidtávú időváltozásai. Az éghajlat: Egy nagyobb terület időjárási rendszere. A légkör jelentősége: Oxigéntartalma viszonylag magas (21 %), ami a légzést és oxidációt lehetővé teszi; Széndioxidtartalma a fotószintetizáló növények szén-, a levegő oxigén-uránpótlója; Vízgőztartalma a csapadékképződés és a földi élőlények alapvető létfeltétele; Védi az életet: az ózonpajzs az ultraibolya-, a magnetoszféra részecskesugárzás elől.

A napsugárzás A napsugárzás A Napból érkezõ elektromágneses és részecskesugárzás. „A légkör motorja„, mert energiája mozgatja a légkört és a külső erőket. Különbözõ hullámhosszú és energiájú sugárzásokból tevõdik össze. A látható fény tartománya (0.4-0.7 nanométer). A Nap ennél nagyobb hullámhosszú sugárzását hő vagy infravörös sugárzásnak-, a kisebbet rövid hullámhosszú vagy ibolyántúli (ultraviola) sugárzásnak nevezzük. A napsugárzás 2200 milliomod része éri el a légkör felső határát, ahová 1390 W/m²/sec energiát szállít. Eme értéket hívjuk napállandónak.A légkörbe lépve a napsugárzás 56 %-a a felhőzetről és a légkörről visszaverõdik, elnyelõdik, szétszóródik. A felszín elnyelte 44% a besugárzás, ami csak nappal történik. A levegő felmelegedése: Alulról történik, ami azt jelenti, hogy a felszín hőátadással melegíti fel a fölötte lévő levegő alsó molekuláit. Ezek a hő hatására kitágulnak, felszállnak és helyükre hidegebb, sűrűbb, nehezebb levegő érkezik. E függőleges légmozgás a konvekció. A felmelegedés mértéke több tényezőtől függ: A besugárzás intenzitásától. Minél erõsebb a besugárzás, annál jobban melegszik a talaj és fölötte a levegõ. Felhős időben a besugárzás intenzitása kisebb, a levegõ hőmérséklete is alacsonyabb lesz. A besugárzás időtartamától. Nyáron hosszabb a nappal, így hosszabb a besugárzás ideje, ezért nagyobb a felmelegedés, télen rövidebb a nappal, ezért kisebb a felmelegedés. (Hosszát üveggömbbel mérjük). A napsugárzás beesési és hajlásszögétől: Alacsony napállás esetén (reggel, este, télen és a sarkkörökön túl) a felmelegedés gyengébb, míg magas napállásnál (délben, nyáron, ill. a trópusokon) erõsebb. A domborzattól. Egy napnak kitett (nálunk D-i) lejtő 1 m²-e több sugárzást kap, mint egy sík terep, mert itt a hajlásszöghez a lejtőszög is hozzáadódik. Az ellentett lejtők hidegebbek, mert itt kivonódik. A felszín anyagának fajhőjétől (hőtároló képességétől) és albedójától (hővisszaverő képességétől): A fajhő és albedó közt fordított viszony áll fel. A legnagyobb (1-es) fajhője a víznek van, mely ezért sokkal lassabban melegszik fel vagy hűl ki, mint a szilárd felszín. A legjobb – 80-85%-os - visszaverő a friss hó. Az üvegházhatás: Az éjjel-nappal zajló kisugárzással kapcsolatos. Ez részben a légkörben marad, mert – az üvegházakhoz hasonlóan – a felhőkről és szennyeződésekről visszaverõdik, elnyelõdik, szétszóródik. Így a Föld évi középhőmérséklete 14,5 °C, nélküle –20 °C lenne. A napsugárzás káros hatásai: A leégés, napszúrás, hóvakság és a szennyeződések növelte üvegházhatás.

A levegő hőmérséklete A levegő hőállapotát számszerűen jellemző fizikai alapmennyiség, egysége °C. A hőmérséklet a besugárzás függvénye. A legerősebb besugárzást 1-2 órával követi a napi hőmérsékleti maximum. A leghidegebb napkelte után 8 perccel van. A magassággal a hőmérséklet csökken. Ennek átlaga száraz levegőben 1 °C/100 m, nedves levegőben 0,65 °C/100 m. A meteorológiai megfigyelőállomásokon árnyékban (szellős fehér házacskákban) mérik a légkör hőmérsékletét a felszín felett 2 m-es magasságban, helyi középidőben 1, 7, 13, 19 órakor. Mutatói: Maximumhőmérséklet: az adott időszakban megfigyelt legmagasabb hőmérséklet. Minimumhőmérséklet: az adott időszak legalacsonyabb mért hőmérséklete. Napi középhőmérséklet: egy adott napon többször mért hőmérsékleti adatok átlaga. Napi hőingás: a 24 óra alatt mért legnagyobb és legkisebb hőmérsékleti érték különbsége. Havi középhőmérséklet: egy hónapban a napi középhőmérsékletek átlaga. Évi középhőmérséklet: 12 hónap havi középhőmérsékleteinek az átlaga. Hazánk évi középhőmérséklete 10 °C körüli. Éves közepes hőingás: a legmelegebb és leghidegebb hónap középhőmérsékletének átlaga. Radiációs minimum: az éjszaka folyamán a talajfelszín kisugárzása következtében beálló legalacsonyabb hőmérséklet. (A mérésére szolgáló hőmérőt a talajfelszín felett 5 cm-re helyezik el.)A hőmérséklet periodikus változásai közül a napi és az évi járás a domináns. Izotermák: az egyenlő hőmérsékleti pontokat összekötő görbék. Hőmérsékleti anomáliák: a például sugárzási adatokból számított és a valóságban mért hőmérséklet különbségei adott földrajzi helyen – az eltérés iránya szerint pozitív vagy negatív jelleggel. Konvekció: függőleges légáramlás esetén lezajló hőcsere. Fajtái:elemi konvekció, turbulencia, frontális emelés, orografikus emelés. Advekció: légáramlással zajló horizontális (vízszintes) irányú hőcsere. Izotermia: A légkör olyan rétegében beszélünk izotermiáról, amelyben a hőmérséklet függőlegesen nem változik. Inverzió: A légkör olyan rétege, amelyben a levegő hőmérséklete a magassággal növekszik. Talaj menti inverzió: ha közvetlenül a talaj közelében a megszokottól eltérően a hőmérséklet nő a magassággal, nem pedig csökken. (Kialakulásának feltétele a szélcsend és a derült, felhőtlen éjszaka. Ekkor a földfelszín kisugárzása nagy, emiatt a talaj közelében erős a lehűlés, gyakran sűrű köddel jár.)