Az egészségügy átalakítása Holló Imre Pénzügyi csúcstalálkozó II szeptember 16.

Kiindulópont 1.  Közhely: az egészségügy egy „tékozló koldus”, azaz pazarlás és alulfinanszírozottság egyszerre jelentkezik  Azonban bármilyen átalakítás csak akkor lehet sikeres, ha a két problémát egyszerre kezeli. Vagyis: a reform célja vagy következménye nem lehet a megtakarítás!

Kiindulópont 2.  Magyarországon elvileg mindenkinek, szinte minden jár, „ingyen”, azonnal es a választás teljes szabadsága (kórház, orvos) mellett  Természetesen a valóságban ez most sincsen így, de a fejekben ez a képzet  Tehát bármilyen reform ebből csak elvenni, megkurtítani, fizetőssé tenni tud. Ez pedig politikailag nem könnyen eladható...

Egyébként valóban keveset költünk közpénzből egészségügyre

Sőt az elmúlt időszakban nálunk csökkentek szinte a legjobban ezek a kiadások

Az OECD megállapításai a magyar egészségügyről „Tények:  Az egy főre jutó egészségügyi közkiadást tekintve nagyobb a lemaradásunk az EU átlagától, mint az egy főre jutó GDP-t tekintve  Az Egészségbiztosítás évi költségvetése és évi irányszámai - az egészségügy pénzügyi forrásait tekintve - az EU országok többségétől való lemaradás növekedését vetítik előre.  A magyarországi magánkiadások aránya az egyik legmagasabb az EU-ban. (Nem a magánkiadások arányának a növelése, hanem a hálapénz „kiváltása” a fő kérdés.)”

Átalakítás  A magyar (és általában a volt szocialista) egészségügyi rendszerek megváltoztatásához nem elég (de szükséges) az ösztönzőket rendbetenni  Egyszerre kell „felülről” és „alulról” hozzányúlni a rendszerhez

1. Átalakítás felülről  Az egyik alapvető probléma, hogy túl sok kórház van Magyarországon, de mivel különböző tulajdonosok vannak, lehetetlen a racionális regionális egyezkedés  Ennek ellenére a Kormányzatnak el kell készíttetnie egy kórház master plant és ha bezárásokat nem is, de az új fejlesztéseket (NFT, címzett támogatások, központi beruházások) ennek alapján kell elvégeznie illetve a regionális egyeztetéseket megkezdenie  Egy master plan egyébként egy vásárló típusú biztosítót is segítene

2. Játéktér megteremtése  Értelmetlen a kiegészítő biztosítás vagy az öngondoskodás, ha továbbra is mindent, mindenkinek, azonnal és ingyen adunk  El kell kezdeni átláthatóvá és racionálisabbá tenni a játékteret:  Alap-csomag meghatározása (legnehezebb)  Beteg-utak szűkítése (ha valaki ettől eltér fizessen)  Szakmai protokolok általánossá tétele (100 lépés része)  Szorosabb összhangot kell teremteni a járulékfizetés és a jogosultság között (valódibb biztosítást, a 100 lépés ezt is elindította)

Alap-csomag  Latin-Amerika  Pozitív lista (de ott ez az „üres” csomaghoz képest valóban pozitív volt...)  Oregon (USA)  Prioritás-sorrend (lakosság aktív részvétele mellett)  Vonal (költségvetési keret) meghúzása  Szlovákia  Prioritás-sorrend (Parlament által elfogadva)  Az első 6,700 ICD-10 kategóriában (az összesen 11,000-ből) nincs co- payment  A többire sávosan van (tehát a prioritás lista végén 100% a co-payment)  Megfontolandó még  Alap-csomag volumenkorlátokkal (pl. egy évben csak X számú májátültetés) és várólista (bizonyos esetekben már létezik)  Szakmai protokollok erősebb érvényesítése (aki ettől el akar térni, az fizessen)  Nem-bizonyítothatóan hatékony eljárások kivétele a csomagból

3. Biztosítás  Az alap-csomag (a szolgáltatások legnagyobb része) tekintetében meg kell őrizni az OEP monopol helyzetét. Ebben a tekintetben a nemzetközi példák nem támasztják alá a finanszírozói verseny hatékonyság vagy minőségnövelő szerepét. (lásd “Private Health Insurance in OECD countries” OECD tanulmányát)  A kigészítő szolgáltatásokra ösztönözni kell a magánbiztosítók szerepét (ezt főleg a szolgáltatások világos körülhatárolásával és a környezet kiszámíthatóbbá tételével lehet legjobban elérni)  Erősíteni kell az OEP önállóságát és vásárlói szerepét (ehhez a felügyeletet és a stratégiai iránymutatást meg kell oldani)

4. Kórházak önállóságának növelése  Semmi sem indokolja az állami vagy önkormányzati szerepvállalás jelenlegi mértékét  Ha az állami biztosítón keresztül az állam tudja, hogy az állampolgárainak mit akar vásárolni, akkor a „kitől”-re az a válasz, hogy aki a legjobb minőségű szolgáltatást a legjobb áron adja  A nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, hogy a korházak (magán, állami, egyházi, stb.) közötti verseny jó a betegeknek

4. Kereslet szabályozása  Co-payment bevezetése (nem bevétel-növelő céllal, lásd Szlovákia)  Gyógyszer-fronton: háziorvosok és szakorvosok sokkal nagyobbfokú ellenőrzése és kedvező tapasztalatok átvétele az IBR-ből