tp.krater.hu1 Bretagne-i fantáziák Turcsány Péter verse „A vers a vágynak maradt vágy megvalósult szerelme.” René Chair/ Parancs János

tp.krater.hu2 1. A falu melódiája 1. A falu melódiája Rend, csend és béke. Másfél évezred háborús barázdáit simítja el Bretagne homlokán a megművelt táj. A felhők hol fodrozódnak, hol zsákba varrják az eget. A liget míves hárfasor húrjai: Bretagne megbékélt melódiája. Csak a lét belső robbanásai szabályozhatatlanok (itt is).

tp.krater.hu3 2. Ünnep Ez már nem is egy falu, Isten ujjai között csokorra szánt nyugalom. 2. Ünnep

tp.krater.hu4 3. Le Pouldu, hotelszoba, a la Gaugen Sziklákat csipkéz a nyugati part, Bretagne-i felhők, hatalmas ég, sirályként kering fölénk e kép:

tp.krater.hu5 felhőhab hullámok taraja ring, Gaugen s a festők kékje visszaint, keskeny az út és éjbe visz, az öblöt festi még kék írisz!

tp.krater.hu6 A dal, a vers, a kép föltámad itt, fénybe lopják életünk árnyait, áhítat rózsái nyílnak az arcokon, szív, szobor s a táj egymással rokon; a tenger ma csöndes, nyújtózkodik, akár gazella léptű kedves, ha hotelszobába lép, s Paul az ecsetet sarokba dobta rég – – –

tp.krater.hu7 4. A v á r ú rnője f ü gg ö ny m ö g ö tt Látlak egy lehorgonyzott függöny mögött, hol tudom, nem lehetsz ott, mégis a lelkem, mint láthatatlant, odarajzolt. Látlak: ultramarinba hajló gyöngysor a tested: látom rejtélyét kagyló-zár mögötti toknak.

tp.krater.hu8 Úrnőm – most vált a kép! –, úszom smaragd-mélybe, ó, színek, színek, ti mit akartok, menthetlek-e téged a fényre? Látlak ablak mögötti ragyogásban, vas és mágnes egyszerre vagy a képzelt vágyban, szivárványos felhő a selyeminged, hívásod útjelzői felém intnek.

tp.krater.hu9 Fény mámora, kinyílt ablak, az égre tör, Menny és Föld szentsége tündököl, felhőkből forr ki sellő alakod, mit a tenger, a tenger rám hagyott, rajzollak föl az égre, pedig nem több a vágy, hogy ablakod kilincsét elérje – – –

tp.krater.hu10 5. A megállított idő Marcel Proust emlékének Fougéresből 1. A mozdulatlan függöny ha lebbenne át az utcán emeletek fölött – s te az ablakodban állnál, nem hinném el, hogy a Nap leszédülhetne ormáról valaha, s te az ablakodban élő emberré változhatnál – – –

tp.krater.hu11 2. Mindenütt az ember teszi széppé az időt, a tegnapot, a múltat – és a megállít- hatót, följegyzi a lélek az el nem veszejt- hetőt, mely magként hullt belé, és lombosodva teljesíti ki.

tp.krater.hu12 3. Már a megállapodásnak jött el az ideje, miért ámítod magad a változás démoni vágtáival, ha a pillanatban nem gyökerezel a mélybe, az elmúlás úgy csap végig még emlékeden is, hogy nyomod sem marad még szeretteid körében sem! Már a megállapodás bontaná föléd sátrát, emelne pajzsot folytonos harcaidhoz, venne körül a megnyugvás bástyáival, hogy szeretteidnek (s elleneidnek is) menedéke légy, s nyomodban a fű – az élet – virágos gyeppé legyen!

tp.krater.hu13 4. A látomás fénye bizonyosabb a való árnyainál. Átlátások – a lét hasadékain.

tp.krater.hu14 6. Rennes – 12 sorban A. Jarry városában az eső zuhog a látószög egy lefolyóra nyílik a cseppekben bugyborékoló özönvíz zsebkendőt röpít rózsaszín csónak landol a rácson nemcsak a macskakövet az arcokat is átmossa a nyári zápor és a mondatok kubista rendje ma egy 600 éves ház kávézójában a Párizsban járt Kassákra emlékezik.