Építészet a 20.század 2. felében: modernizmus és posztmodern

1. Modernizmus vagy funkcionalizmus, 40-es évek végétől a 70-es évek végéig A II. világháború után a 20-as években (Bauhaus) kidolgozott építészeti elvek maradnak a jellemzők: díszítményektől mentes formák, amelyek a rendeltetéshez (funkcióhoz) igazodnak Két nagy építész hat leginkább: az amerikai Frank Lloyd Wright és a francia Le Corbusier

A funkción és a szerkezet összefüggésén alapuló díszítmény ellenesség: „a kevesebb több” (Le Corbusier)

Frank Lloyd Wright Wright funkcionalizmusát a japán tradicionális építészet hatására is, az épület „ellégiesítésével” és a természeti-emberi környezet harmóniájának megteremtésével próbálja alkalmazni (Vízesés-ház, organikus építészet) Háború utáni híres műve a Guggenheim Múzeum New Yorkban

Frank Lloyd Wright: Guggenheim Múzeum, New York, 1946-58

Le Corbusier A festőként induló francia művész a modernizmus talán legnagyobb hatású építésze Építészet és társadalom, egy tágabb környezet egységének megteremtésére törekedett (urbanisztika: várostervezés)

Le Corbusier tanítványai új városokat teremtettek Brazília

A lakó és közösségi funkciókat elválasztó város ideája Nagy lakósűrűségű, a lakásokat magas házakban (pont vagy szalagházak) elhelyező és a gyalogos és autós közlekedést különválasztó elképzelései a világszerte épített házgyári lakótelepek előképei

Élhetőbb és emberibb építészeti környezet? Társadalom jobbító szándékok vezették, pl. gondolt a megnövekedő szabadidő kapcsán a sport és kulturális létesítményekre is Elképzeléseit ma már sokan vitatják, a házgyártássá torzult gyakorlat nem jelentett igazi megoldást a jobb emberi életkörülmények megteremtésére (Le Corbusier: Lakóegység, Marseille)

Le Corbusier alapelvei Le Corbusier saját alkotásain szellemesen és ötletesen tudta érvényesíteni építészeti alapelveit: 1. lábakon álló épület 2. tetőkertes 3. szabad alaprajzú 4. szalagablakú 5. szabad homlokzat alakítású

Spiritualitás és fény Elképzeléseit nem használta dogmatikusan, ki is tudott lépni belőlük: legszebb alkotása a fantasztikus fényjátékokkal spirituálissá tett szakrális épület, a Ronchamp-i kápolna

Le Corbusier: Ronchamp-i kápolna, 1955

„Függönyfalak” A funkcionalizmus elválasztva a homlokzatot a teherhordó szerkezettől lehetővé tette a szabadon alakított homlokzatú, többnyire üveggel borított épületek emelését világszerte (Mies van der Rohe)

Alvar Aalto A finn építész környezethez jól illeszkedő változatos tömegeket használó téglaépítészete hoz változatosságot a beton és üveg uralta modernizmusba („modern regionalizmus”: skandináv iskola)

Alvar Aalto: Községháza, Saynatsalo, 1949-53

Héjszerkezetek A vasbeton szerkezetek soha nem látott hatalmas terek lefedését eredményezték A puritán formák mellett megjelentek a hajlított felületek is, néha szimbolikus tartalmakat is megjelenítve („konstruktivista barokk”) (Eero Saarinen: Kennedy repülőtér fogadócsarnoka, New York, 1956-62)

Pier Luigi Nervi: Sportcsarnok, Róma, 1956-57

Tange Kenzo: Olimpiai csarnokok, Tokio, 1964

Brutalizmus Az épület súlyosságát kifejező, plasztikai tömegeinek hangsúlyosságát érzékeltető építészeti irányzat a 60-as években (Louis Kahn: A Pennsylvania Egyetem orvostudományi tömbje, Philadelphia, 1957-62)

Posztmodern építészet „a kevesebb unalmas” A 70-es évek végére egyre többen érzik a funkcionalizmus dísztelenségét ridegnek, életidegennek, embertelennek és unalmasnak Elítélik a modernizmus sokszor érzéketlen magatartását a környezet iránt (Frank Gehry: Venice (California, városközpont, 1985-91)

A díszítmények visszatérnek: radikális eklektika: A posztmodern szabadon merít a történelmi stílusokból, szívesen alkalmaz szimbólumokat, olykor a populáris művészetek népszerűségétől (giccs) sem idegenkedik (Charles Moore: Piazza d’ Italia, New Orleans, 1975-80)

Friedrich Hundertwasser: Bécsi (Löwengassei) lakóház, 1980-82

Kései modern Szimbólumok helyett az „épületgép” működésének kendőzetlen bemutatása, az addig rejtett vezetékek, csőrendszerek, kiszolgáló egységek díszítő elemmé lesznek, „az épület kívül hordja csontvázát”, kitárulkozik, a technika hatalmát hirdeti

Renzo Piano – Richard Rogers: Pompidou központ, Párizs, 1971-77

Dekonstruktivista építészet A konstruktivista építészet szigorú formáit „szétdobálva”, nem kizárólagosan a funkciónak alárendelve, dekoratív elemként használó irányzat (Bachman Gábor)

Új organikus irányzat Antropomorf jellegű szerkezetek, organikus formák, természetes anyagok, ősi szimbolikus tartalmak jellemzik (Makovecz Imre)

Makovecz Imre: A Művelődés Háza, Sárospatak, 1976-82