Szívműködés élettana

SZÍVCIKLUS

Kettős diasztolé szakasza repolarizáció után mind a 2 P, mind a 2 K kb 0,4ms-ig ellazult állapotban található nagyvénák nyomása (p)>pitvari p> kamrai p nyitva tartja a vitorlás billentyűket  vér akadálytalanul jut a kamrákba. A nagyerekben vezető félhold alakú billentyűk zártak Kamrák térfogata nő, kamra p kismértékben emelkedik Vér kamrákba áramlása kezdetben gyors, majd lassul P-i nyomás kb 1 Hgmm-el haladja meg a K-it

Pitvari szisztolé szinuszcsomó ingerülete ráterjed a P-i izomzatra  összehúzódnak (EKG: p-hullám) kamrák még diasztoléban vannak  vér akadálytalanul jut a P-ból a K-ba a pitvari p kb. 5 Hgmm-el, a kamrai 4 Hgmm-el emelkedik Pitvarok térfogata csökken, kamráké nő Normálisan: kamrai telődés 20%-ért felelős a pitvari szisztolé

Kamrák szisztoléja Pitvari szisztolét követi a kamrák összehúzódása (QRS-komplex) kezdetén a K-ban emelkedő nyomás azonnal teljesen zárja a pitvar-kamrai billentyűket  1. szívhang Nagyerekben uralkodó diasztolés p még zárva tartja a semilunaris billentyűket Szisztole első szakaszában a K-n belüli p meredeken emelkedik, K-k térfogata nem változik  izovolumetriás szakasz, kb:50ms Izovol. kontr. kezdetén az anulus fibrosus (szív kötőszövete) síkja a szívcsúcs felé húzódik  P-ok térfogata megnő, bennük a p csökken,  szívó hatást fejtenek ki a vénákra (Szívó-nyomó pumpa) Izovolumetriás kontrakció addig tart, amíg a K-ban levő p el nem érte a nagyerek diasztolés nyomását

JK:9 Hgmm, BK 80Hgmm  nyílnak a semilunaris billentyűk  kamrák ürülése kezdetben gyors, majd lassul 1-1 emberi kamra nyugalomban 1 szisztolé alatt 70-80ml vért lök ki pulzustérfogat (verőtérfogat) teljes kamraszisztolé : 270ms pulzustérfogat több mint 80%-a az első 90 ms alatt hagyja el a kamrát. Szisztolé végén sem ürülnek ki teljesen, 40-80 ml vér marad a kamrákban: végszisztolés térfogat

BK ellazultágulnyomás gyorsabban csökken, mint az aortában aorta nyomása >kamranyomásnál félhold billentyűk zárnak BK-i nyomás egyenletesen csökken Semilunaris billentyűk záródása  2. szívhang

Kamradiasztolé félhold billentyűk záródnak  mindkét K önálló zárt üreg (kb. 80ms) térfogatuk nem változik, izovolumetriás diasztolé K-i nyomás az egyre növekvő P-i nyomásnál kisebb lesz  AV bill-k lassan nyílnak Anulus fibrosus visszatér a bázis irányába nyomást gyakorol a pitvarra  elősegíti a vér áramlását a PK-ba kettős diasztole Bár a JK és a BK által kilökött vér hosszabb időszakra (1 perc) nézve egyenlő, ez nem igaz minden egyes szívciklusra JP-ban belégzés alatt valamivel több vér áramlik be, mint kilégzés alatt  belégzéskor nagyobb a pulzustérfogat BP telődés belégzés alatt kisebb, mint kilégzés alatt  BK pulzustérfogata is  egy légzési ciklus alatt kiegyenlítődnek

Három elvezetést vizsgálnak: EKG(elektrokardiográfia): mint a vázizmokban, úgy a szívizomban is ingerület hatására akciós áram keletkezik. Műszeresen vizsgálható  elektrokardiogramm Három elvezetést vizsgálnak: bal kar és jobb kar között, bal láb és jobb kar között, bal láb és bal kar között. A normális EKG görbe nulla vonala az ún. izoelektromos vonal, ehhez képest negatív és pozitív hullámokat különböztetünk meg. Részei a következők: P- hullám P-Q távolság QRS- komplexus ST- szakasz T- hullám.

EKG (elektrokardiografia)

ST- szakasz izoelektromos, a kamrai depolarizáció plató szakasza A P hullám normális esetben pozitív, amplitudója 1,5-2 mm. A P- hullám az ingerület pitvari terjedésének (a pitvarizomzat depolarizációjának) felel meg. A P hullám kezdetétől a Q hullám kezdetéig tartó idő az ún. átvezetési idő: 0,12-0,20 s. A QRS- komplexus kis negatív irányú Q- hullámból, magas pozitív R- hullámból és negatív S- hullámból áll. Időtartama: 0,08 s, ez idő alatt megy végbe a kamra teljes depolarizációja. Q hullámot nem mindig észlelünk (a szemölcsizmok aktiválódása). R- hullám a kamra fő tömegének ingerületbe jutását jelenti, átlagos amplitúdója: 10 mm. ST- szakasz izoelektromos, a kamrai depolarizáció plató szakasza T- hullám a kamraizomzat repolarizációjának a kezdetét jelenti. A Q- T távolság a kamraizomzat de- és repolarizációjának együttes időtartama: 0,35 s

Szívműködés szabályozása

Perctérfogat szabályozása PV= frekvencia x pulzustérfogat Frekvencia- vegetatív idegrendszer Pulzustérfogat – szívizom teljesítményétől függ

Pulzustérfogat szabályozása Belső tényezők Starling-féle szívtörvény 1914, a szív feszülésének növekedésével nő a kontrakció ereje, egy bizonyos határig (szív mérete nyugalomban akkor optimális ha megfeszül) Térfogati terhelés – vénás beáramlás növelése Nagyobb lesz a diasztolés térfogat, de először nem tudja kipumpálni a megnőtt térfogatot →szisztolé végén több marad vissza → új egyensúlyi állapot alakul ki → diasztoléban nagyobb a feszülés → erőteljesebb összehúzódás → nagyobb pulzustérfogat Nyomási terhelés – periferikus ellenállás növelése Azonos vénás beáramlás mellett nem tudja kipumpálni a korábbi pulzustérfogatot Külső tényezők szimpatikus hatás fokozza a kontrakciók erejét

Frekvencia Paraszimpatikus hatás Szimpatikus hatás Egyéb hatások Nyugalomban – vagus hatás Szimpatikus hatás Szívgyorsító Egyéb hatások Baroreceptorok Légzési szabályozás Belégzéskor nő Kilégzéskor csökken (vagus hatás fokozódik)