Verseim 2017.04.03.

Fáj-e még ? (dalszöveg) Mond sírsz-e néha csendes éjszakákon, Régi emlékeket hoz-e vissza álmod? Mond fáj-e néha értem még a szíved, S gondolsz-e még néha-néha rám? Mond,hogy lehet a múltat elfeledni, S kit szerettél,szívedben eltemetni? S,hogy tudtál ilyen kegyetlen Lenni,azzal,aki mindig hazavárt? Mond,fáj-e minden szó amit Kimondtál, S emlékszel-e milyen boldog voltál? Mond,megbántál-e mindent amit tettél, Vagy kő szívednek már semmi se fáj? Bánatodat suttogd el az éjnek, Ne feledd,gyorsan elmúlnak az évek. Hiába húz haza majd a szíved, Már nem lesz aki Téged hazavár. Sírhatsz akkor csendes éjszakákon, Boldogtalan leszel a világon. Az utadat egymagadban járod, S már otthonod se lesz,mi hazavár. Fáj-e még ? (dalszöveg) 2017.04.03.

Nem búcsúztál…. El sem búcsúztál,csak mentél. Nem jöttél többé,csak egy levél. Benne a kulcsok,sok durva szó,miért tetted? Fel nem fogható! Bár tudnám hol vagy, Keresnélek. Mit tehetnék? Várok,és remélek. Nem jön levél,hallgat a telefon, Egyedül bolyongsz árván valahol. Megváltoztál. Mintha nem Te lennél. Ha tehetnéd,a széllel Mit üzennél? Vagy elfeledted,hogy van otthonod? Hol várnak Téged,s szeretnek nagyon! Nélküled már nincs ünnep,sajog a szív, Hazudnak az álmok,mind tévutakra visz. Ha felébredsz egyszer Csipkerózsika, Rájössz,az élet nem édes, Hanem mostoha! Nem búcsúztál…. 2017.04.03.

Szeretet A szeretet csendes, Szívből jön igazán. Ha kell,elenged, Nem felejt,és megbocsát. A szeretet örök, Tisztán égő láng, Nem ünnep, Bennünk él,akkor is,ha fáj Nem vár viszonzást, Nem követel. Hiába hisszük. Nem a Karácsony hozza el. Szívünk melegét, Adjuk át szótlanul. Ez az érzés áldás, Amit senki nem tanul. Szeretet 2017.04.03.

A szépség és a szörnyeteg. Mindenkiben két „én” Lakik. A szépség, és a szörnyeteg. A szépség a becsület, Jóság,szeretet és Tisztaság útjára vezet. Nehezebb ez az út, Mert a jó arcát mutatja a gonosz. Észre sem veszed,magával ragad, megváltoztat, Ha hagyod. Te döntesz a híd közepén állva, Melyik úton indulsz tovább, Mennyire erős a jellemed, Hogy megmutassa a helyes irányt. Ha a könnyebb utat választod, A rossz útra lépve elveszel. Tükrödbe,ha mélyen magadba nézel, Mit látsz? Szépséget,vagy szörnyeteget? A szépség és a szörnyeteg. 2017.04.03.

Látlak-e még? Úgy vigyáztam minden Lépted, Mint rózsa szirmán A harmatcsepp. Ha bánatodban zokogva sírtál,mosollyá Változtattam könnyeidet. Gyerekként,tündér voltál, Kinek szívébe mindenki Belefér. Elérted,mit célodul kitűztél, S eltaszítottál a szeretetemért. Még sokszor siratlak. S nem tudom,mikor apadnak el Fájó könnyeim. Mennyit bír még meggyötört szívem? Nyugodni nem hagynak,fájó sebeim. Nem számít mit tettél! Visszavárlak! Nincs bennem harag,csak fájdalom. Remélem,egyszer még karomba zárlak, Mint harmatcseppet a rózsa szirom. Látlak-e még? 2017.04.03.

Lelkemet gyémántba zártam. Nem harcolok a sorsom ellen. Bezártam szívem ajtaját. Nem hajlottam,törtem, Mint a legnemesebb Gyémánt,nehogy Megsebezzek mást. Lelkemet gyémántba zártam. Már nem szabadulhat sohase. Küzdöttem hitvány emberekkel, Győztem,vagy vesztettem, Mindig én szennyeződtem be. Akiknek csatákat nyertem, Félrerúgtak,mint egy kutyát. Ha keresném se találnám, Az emberek lelke milyen mélyre Ásta el magát. Lelkemet gyémántba zártam. 2017.04.03.

Ég és Föld között. Nevemhez mindig Hű maradtam. Éltem,mint törékeny, Tiszta virág. Szirmaim sokszor Sárba tiporták, Vagy a szél,mint kórót Fújta tovább. Küzdöttem,s, ha a Letört helyett,már Nem nyílik többé új virág, Tekints fel az égre,s keresd Az égbolt legszebb csillagát. Sugarát mind az arcodra szórom, Tested lágyan ölelve át, Álmodban,őrizz szelíden, Mint béke fényét,s utadon Végig elkísérlek,mint az Éjszakák árva vándorát. Ég és Föld között. 2017.04.03.

Széttépett álom. Megyek a hóban,egy Lábnyomot követek. Azon gondolkodom, Vajon kié lehet? Hirtelen szebb lesz, A fagy,a hó, a tél, Enyhe szellő hívogat,rájövök,hogy feléd. De mégis megállok,mert visszatért a múlt. A régi büszkeségem A fehér hóba hullt. Tudom,elvesztettelek, Nyújtanám kezemet. Őrlődik bennem a harag, És a szeretet. Most tisztán érzem vége! Mert a könnyeket belepi a hó, S a megtört szívemet befedi majd. Egy bíborszínű álomtakaró. Látom,ahogy kimondod a nevem, Ahogy arcod boldogan nevet, Tudom,többé már nem hallhatom, Mert rájövök,hogy csak álmodom. Széttépett álom. 2017.04.03.

A vad fa Kertedben,ha vad fa nő. Mely meddő,s nem terem, A gyökerét is tépd ki, Mert vadhajtása újranő, S éltető gyümölcsöt, Se neked,se másnak,soha nem terem. ELMÚLÁS Mikor véget érnek, a Szép gyermekévek, Velük együtt elmúlnak, Álmok,és emlékek. Életünk,mint az őszi levél, Lehull majd a porba, De a lelkünk szabadon Ragyog fent a csillagokban. A vad fa 2017.04.03.

Szerkesztette, verseket írta,zenéjét szerezte : Szekeres Zsuzsanna 2017.04.03.