A ló emésztésének sajátosságai Takarmányfelvétel ajkai és nyelve által,képzett cső segítségével iszik gyakran ráfúj a takarmányra (penészes, poros) Lassan eszik, alaposan rág 1 kg zabot 1000-1500 rágással 10-20 perc alatt rág meg, a szénát még hosszabb idő alatt ennek ellenére a kemény magvakat (árpát, kukoricát) célszerű roppantani, pelyhesíteni Napi átlagos nyáltermelése kb. 40 liter a nyál semleges, enyhén lúgos kémhatású fő szerepe a száraz takarmányok nedvesítése, előkészítése a nyeléshez α-amilázt tartalmaz, de érdemleges keményítőbontás a szájüregben nincs

A ló emésztésének sajátosságai Testtömegéhez képest gyomor térfogata kicsi (12-18 liter) a gyomor nem telik meg teljesen, naponta többször ürül a takarmány kevesebb mint 5-6 órát tartózkodik itt a gyomoremésztés emiatt a ló esetében korlátozott a gyomor alapi részén magas, 5-ös pH a pylorus-i rész pH-ja savasabb (2,5-2,7), sósavas pepszines bontás mikrobás szénhidrát bontás, gázok, illó zsírsavak képződése a gyomortartalom nem keveredik, hanem rétegződik, de a rágás következtében apró részecskékből áll a ló nem tud hányni (a gyomorkapu nem nyílik meg) a gyomor epésbélbe vezető része (pylorus) azonban könnyen megnyílik A pylorus záróizma görcsbe rándulhat ha takarmány etetése előtt hideg vizet itatunk (vízkólika), gyomorrepedés a napi átlagos gyomornedvtermelés 2 liter (búzakorpa, roppantott zab, sárgarépa serkenti, szemes zab, szénák csökkentik)

A ló emésztésének sajátosságai A vékonybél hossza 18-20 m, átmérője 3-4 cm térfogata 2-4 szerese a gyomorénak a béltartalom áthaladási ideje gyors (2-4 óra) stressz vagy bizonyos takarmányok (leveles répafej, pillangósok, rozsnok) hatására a felgyorsuló bélmozgások bélelzáródáshoz vezethetnek a vékonybélbe átlagosan 6-8 l hasnyál, 4-6 l epe és 100-120l bélnedv szekretálódik a keményítő és a cukrok egyszerű cukrokra bomlanak és szívódnak föl az α-amiláz aktivitás nem kielégítő, az emészthető szénhidrátok 10-30%-a eljut a vastagbelekbe a magvak hőkezelése (pelyhesítés) javítja a keményítő felszívódását nincs epehólyagja, de a zsírokat a folyamatos epetermelés miatt jó hatékonysággal (90%) emészti, magas zsírtartalmat (15-18%) is tolerál.

A ló emésztésének sajátosságai a fehérjeemésztés döntő része a vékonybélben történik, hatékonysága 60-75%. a vakbélbe jutó fehérjéket a baktériumok bontják (bakteriális fehérje, ammónia, biogén aminok stb.) a vakbélből fehérjék és aminosavak már nem tudnak felszívódni, de kaprofágia (bélsárevés) útján kis mértékben hasznosulhatnak (fehérje hiány, csikók) az intenzíven növekvő csikók és a szoptató kancák igényesek a fehérje minőségével szemben (limitáló aminosavak a lizin és a metionin) a béltartalom gyors haladási sebessége miatt a karotin – A vitamin átalakulás gyenge hatékonyságú a foszfor jelentős arányban a remese bélből szívódik föl, a Ca a vékonybélből (a Ca:P arány kevésbe fontos)

A ló emésztésének sajátosságai A vastagbélben a béltartalom továbbhaladása lelassul átlagos tartózkodási idő 1 nap kedvez a mikrobiális emésztésnek a keményítőből és rostokból illó zsírsavak képződnek, amelyek felszívódva fontos energiaforrást jelentenek ecetsav : propionsav : vajsav (17:5:1) abraktúletetés hatására a vastagbélbe jutó sok keményítőből tejsav is képződik, 5,5-5,8-ra csökken a remese pH-ja, ami ozmotikus hasmenést okozhat és savós patairha gyulladásra hajlamosít. A fiatal csikóknál különösen veszélyes lehet mindez megelőzhető kellő mennyiségű rost bevitellel (a szárazanyag 16-18%-a) rosthiány miatt a ló karórágóvá is válhat a vakbélben és a remesében képződő vitaminok (B1, B6, B12, K) részben fel tudnak szívódni, de a nagy igénybevételnek kitett lovaknál szükség van pótlásukra

A ló emésztőenzimei szénhidrát emésztés nyersrost emésztés α-amiláz (nyál, hasnyálmirigy) diszacharidázok, pl. maltáz, laktáz, szacharáz (bélhámsejtek) nyersrost emésztés a remesében és a vakbélben mikrobák segítségével fehérjék emésztése sósav + pepszin (gyomor) tripszin, kimotripszin, elsztáz stb. (hasnyálmirigy) dipeptidázok (bélhámsejtek) vastagbél baktériumok (nem emésztett fehérjék)

zsírok lipáz, epe (vékonybél) micella képződés (monogliceridek, zsírsavak, koleszterin,zsírban oldódó vitaminok, epesavak) reészterifikáció (bélhámsejtek) a rövid szénláncú (12>) és telítetlen zsírsavak emésztése jobb, a hosszú szénláncú telítetteké rosszabb a vérben lipoproteinek formájában közlekednek (kilomikron, LDL, VLDL, HDL)

Zsírszerű anyagok felszívódása hasnyálmirigy epésbél éhbél csípőbél lipáz emésztetelen anyagok micella táplálék zsírok epesavak epesavak kjkjj ké epe foszfolipidek koleszterin észter máj fehérjék bélhámsejt kilomokron

Lipoproteinek máj LPL = lipoprotein lipáz VLDL = nagyon kicsi sűrűségű lipoprotein IDL = közepes sűrűségű lipoprotein LDL = kis sűrűségű lipoprotein HDL = nagy sűrűségű liporotein vékonybél perifériás szövtek perifériás szövetek kapilláris erei