Állami szerepvállalás és/vagy egyéni felelősség Albert Fruzsina–Dávid Beáta MTA SZKI

2.1. ábra: Az emberekről való gondoskodás általában: állami vagy egyéni felelősség? – országonként (%) Megjegyzések: A kérdések: „Az államnak nagyobb felelősséget kellene vállalnia az emberekről való gondoskodásban?” (a teljesen egyetértők – a tízfokozatú skálán 1-est választók – aránya). „Az embereknek nagyobb felelősséget kellene vállalniuk abban, hogy gondoskodjanak önmagukról?” (a teljesen egyetértők – a tízfokozatú skálán 10-est választók – aránya). Forrás: WVS, ötödik hullám (2005–2008) adatai alapján saját számítás. Paternalista hagyományok: a legtöbb kelet-európai ország erősebb kormányzati felelősségvállalást, kiterjedt állami beavatkozást vár el. Nők, idősebbek, alacsony iskolázottságúak is.

2.2. ábra: Az állami szerepvállalásra, illetve az egyéni felelősségvállalásra vonatkozó elvárások különböző területeken (%) Megjegyzések: A kérdések: Az Ön véleménye szerint az állam kötelessége-e gondoskodni a következő dolgokról: lásd az ábra feliratait. A válaszok átlagértéke a négyfokozatú skálán (1 – feltétlenül kötelessége, 4 – semmi esetre sem kötelessége). Állami kötelességnek tekintjük az 1-es választ, egyéni kötelességnek a 4-est. Forrás: ISSP (2006) adatai alapján saját számítás. Az egészségügyi ellátás biztosítása a betegek számára, a tisztes megélhetés biztosítása az öregek számára és a környezetvédelem az a három magas prioritású terület, ahol a vizsgált európai országok egyöntetűen és határozottan elvárják az állam szerepvállalását.

2.3. a) ábra: „Paternalista” skála – az uniós országok átlagtól való eltérése a vizsgált területeken Megjegyzések: A kérdések a 2.2. ábrán elemzett kérdésekkel azonosak. A skálát azok aránya alapján állítottuk fel, akik szerint a felsorolt feladatokat feltétlenül az államnak kell biztosítania. Forrás: ISSP (2006) adatai alapján saját számítás. A EU-tagállamok többsége (Hollandia, Németország, Nagy-Britannia és Svédország), valamint a Cseh Köztársaság „individualista” országnak tekinthető, mivel a kérdések által lefedett valamennyi területen átlagos vagy leggyakrabban jóval az átlag alatti arányban kívánták az állami beavatkozást.

2.3. b) ábra: „Paternalista” skála – az uniós országok átlagtól való eltérése a vizsgált területeken Megjegyzések: A kérdések a 2.2. ábrán elemzett kérdésekkel azonosak. A skálát azok aránya alapján állítottuk fel, akik szerint a felsorolt feladatokat feltétlenül az államnak kell biztosítania. Forrás: ISSP (2006) adatai alapján saját számítás. 2. csoport: tagállamok, amelyekben átlagos vagy leggyakrabban jóval az átlag feletti arányban az állami felelősséget hangsúlyozták:Spanyolország, Portugália és Szlovénia. 3. csoport: „hibrid” országok, ahol egyes területeken az átlagosnál magasabb szinten tekintik a kormány feladatának a gondoskodást,míg más területeken inkább az egyén felelősségét hangsúlyozzák az átlagosnál jobban: Dánia, Finnország, Franciaország, Írország, Lengyelország, Lettország és Magyarország.

2.4. ábra: Az állami beavatkozás sikerességének megítélése különböző területeken országonként (átlag) Megjegyzések: Az eredeti skálán az 1-es jelentette a „nagyon eredményes”, az 5-ös pedig a „nagyon eredménytelen” választ. Az ábrán megcseréltük az értékeket: a magasabb átlagok az állami beavatkozások fokozottabb sikerét, azzal való nagyobb elégedettséget jelölnek. A kérdés: „Az Ön véleménye szerint a magyar állam mennyire eredményes a következő területeken: egészségügyi ellátás biztosítása a betegek számára; tisztes megélhetés biztosítása az öregek számára; a Magyarország biztonságát veszélyeztető fenyegetések kezelése; a bűnözés megfékezése; a munkanélküliség elleni küzdelem; a környezetvédelem?” Forrás: ISSP (2006) adatai alapján saját számítás. Az emberek összességében eredményesebbnek ítélik a kormányzatokat az általános biztonság megteremtésében, mint a munkanélküliség kezelésében. A felmérésben szereplő új tagállamok többsége Lengyelország, Lettország és Magyarország (a Cseh Köztársaságot kivéve) lényegesen kevésbé elégedett a kormányzat működésével, mint a többi tagállam.

2.5. ábra: Az elvárt állami beavatkozás mértéke és sikerességének megítélése az egészségügyi ellátás területén országonként Megjegyzések: Lásd a 2.3. és a 2.4. ábra egészségügyi ellátásra vonatkozó kérdését. A bal oldali Y tengely az állami szerepvállalás elvárt mértékét jelöli, a jobb oldali pedig azt, hogy az állampolgárok átlagosan mennyire elégedettek a kormány feladatellátásával az adott területen. Forrás: ISSP (2006) adatai alapján saját számítás. A lettek, a lengyelek és az írek különösen elégedetlenek az egészségügyi rendszerrel és az idősek ellátásával. Az egészségügyi ellátás területén nincs nyilvánvaló kapcsolat a várt állami beavatkozás mértéke és a kormányzat tevékenységének értékelése között.

2.6. ábra: Az elvárt állami beavatkozás mértéke és sikerességének megítélése az öregek tisztes megélhetésének biztosításában országonként Megjegyzések: Lásd a 2.3. és a 2.4. ábrának az idősek tisztes megélhetésére vonatkozó kérdését. A bal oldali Y tengely az állami szerepvállalás elvárt mértékét jelöli, a jobb oldali pedig azt, hogy az állampolgárok átlagosan mennyire elégedettek a kormány feladatellátásával az adott területen. Forrás: ISSP (2006) adatai alapján saját számítás. Az idősekről való gondoskodás esetében a spanyolok, a portugálok és az írek várják el a legmagasabb szintű állami beavatkozást, és különösen a portugálok nincsenek megelégedve azzal, amit a kormányzat ezen a téren nyújt. Írország és Portugália kivételével a vizsgált országok mindegyikére jellemző, hogy az idősebbek nagyobb szerepvállalást várnak az államtól.

2.7. ábra: Az elvárt állami beavatkozás mértéke és sikerességének megítélése a munkanélküliség elleni küzdelem terén országonként Megjegyzések: Lásd a 2.3. és a 2.4. ábra munkanélküliségre vonatkozó kérdését. A bal oldali Y tengely az állami szerepvállalás elvárt mértékét jelöli, a jobb oldali pedig azt, hogy az állampolgárok átlagosan mennyire elégedettek a kormány feladatellátásával az adott területen. Forrás: ISSP (2006) adatai alapján saját számítás. A munkanélküliség elleni küzdelem terén a lengyelek, a magyarok és a portugálok támasztják a legmagasabb elvárásokat az állammal szemben, és a két utóbbi ország népessége igen elégedetlen a kormányzat teljesítményével, ezzel a német állampolgárok vannak legkevésbé megelégedve.

2.8. ábra: Az elvárt állami beavatkozás mértéke és sikerességének megítélése a környezetvédelem terén országonként Megjegyzések: Lásd a 2.3. és a 2.4. ábra környezetvédelmi rendelkezésekre vonatkozó kérdését. A bal oldali Y tengely az állami szerepvállalás elvárt mértékét jelöli, a jobb oldali pedig azt, hogy az állampolgárok átlagosan mennyire elégedettek a kormány feladatellátásával az adott területen. Forrás: ISSP (2006) adatai alapján saját számítás. Az állami feladatvállalás megkívánt szintje országonként változó, de az adatok szerint független a kormány intézkedéseinek megítélésétől.

2.9. ábra: A két megközelítés összevetése (egyéni döntés a sorssal szemben és egyéni felelősség az állami felelősséggel szemben) országonként Megjegyzések: n: „Egyes emberek úgy érzik, hogy teljesen szabadon határozzák meg életüket, mások viszont úgy érzik, hogy semmi befolyásuk sincs sorsuk irányítására.” A válaszok átlagértéke a tízfokozatú skálán (1 – semmilyen befolyása sincs, 10 – nagyon sok lehetősége van). Az átlagok azt fejezik ki, hogy a megkérdezettek mennyire érzik úgy, hogy a saját döntéseik határozzák meg az életük alakulását: minél magasabb az érték, annál inkább a saját uruknak tartják magukat. u: „Az államnak nagyobb felelősséget kellene vállalnia az emberekről való gondoskodásban” (a skálán 1-es érték); „az embereknek nagyobb felelősséget kellene vállalniuk abban, hogy gondoskodjanak önmagukról” (a skálán 10-es érték). Forrás: WVS, ötödik hullám (2005–2008) adatai alapján saját számítás. Szlovéniában, Cipruson, Németországban, Spanyolországban és Magyarországon a viszonylag erős igény az állami beavatkozásra és az ugyancsak erős önirányítási hajlam láthatóan nem zárják ki egymást. Svédországban és Finnországban a két megközelítés inkább összhangban van egymással.

2.10. ábra: A munka nélküli jövedelemszerzés megítélése országonként Megjegyzések: A kérdés: „Megalázó dolog pénzt kapni, ha az ember nem dolgozott meg érte?” A válaszok átlagértéke az ötfokozatú sálán (1 – teljesen egyetért, 5 – egyáltalán nem ért egyet). Forrás: WVS, negyedik hullám (1999–2004) adatai alapján saját számítás. Az új EU-tagállamok lakossága, valamint a „paternalista” csoportba tartozó országok lakossága megalázóbbnak érzi a munka nélküli jövedelemszerzést, mint az „individualista” régi tagországokban élők. Az idősebbek megalázóbbnak találják ezt a helyzetet, mint a fiatalabbak, a diákok vagy a legmagasabb iskolai végzettségűek.

2.11. ábra: A biztonság és a választás szabadságának megítélése országonként Megjegyzések: Azoknak az aránya, akik teljes mértékben egyetértettek az alábbi állításokkal. Fontos számára, hogy az állam biztonságot nyújtson minden veszéllyel szemben. Azt akarja, hogy az állam erős legyen, hogy meg tudja védeni a polgárait. Fontos számára, hogy saját maga dönthessen arról, hogy mit csinál. Azt szereti, ha szabad lehet, és másoktól független. Fontos számára, hogy biztonságos környezetben éljen. Igyekszik elkerülni mindent, ami a biztonságát veszélyeztetheti. A válaszok átlagértéke a hatfokozatú skálán (1 – nagyon hasonlít a megkérdezettre; 6 – egyáltalán nem hasonlít a megkérdezettre). Forrás: ESS, második hullám (2004/2005) adatai alapján saját számítás. Az emberek szívesen élnének az állam által garantált biztonságos környezetben, de ugyanakkor ragaszkodnak ahhoz, hogy szabadon dönthessenek, szabad akaratuk legyen. Az erős, óvó állami szerep és az egyidejű erős egyéni függetlenség megteremtése mintha ellentmondásban állna egymással.

Általános felelősség- vállalás Attitűdök KonzisztensInkonzisztens PaternalistaBG, IT, PL, RO, PT CY, DE, ES, HU, SI Individualista I DE, FI, NL, SE, CZ FR,GB 2.1. táblázat: Tipológia: állami felelősségvállalás és attitűdök

Következtetések •A legtöbb kelet-európai ország a mediterrán országokkal és Németországgal egyetemben fokozott állami beavatkozást vár. •Az egészségügyi ellátás, az idősek számára megfelelő életszínvonal biztosítása, valamint a környezetvédelem szerepel a vizsgált országokban az állami beavatkozás mértékét tekintve a toplistán. •Az egyéni felelősség leginkább a munkával és megélhetéssel kapcsolatban merül fel. •Az újonnan csatlakozott tagállamok jelentősen kevésbé elégedettek az állami szerepvállalással, mint a régi EU tagállamok. •A paternalista, fokozottabb állami szerepvállalást kívánó országok egyes jellemző attitűdjei sokkal inkább eltérnek egymástól, mint az individualistább, fokozottabb egyéni felelősségvállalást preferáló államok polgárai esetében.