Georg Simon Ohm (1787-1854)

A kezdetek Erlangenben született, 1787.03.16.-án Apja lakatos volt 16 éves korában felvették az erlangeni egyetemre, ahol matematikát, fizikát és filozófiát tanult. 1811-ben doktorált matematikából. Ezután középiskolákban tanított: Nidauban, Neufchatelben, majd 1815-tõl a bambergi reáliskolában.

Felfelé a ranglétrán 1817-1826-ig, a kölni jezsuita gimnázium fizikatanára volt. a berlini katonaiskolában,1826-tól 1833-ig mûködött. kutatási eredményei nehezen kaptak elismerést. Elõször az angol Royal Society tüntette ki 1841-ben a Copley-éremmel, és választotta tagjául 1842-ben. 1833-ban került a nürnbergi politechnikai fõiskola fizikai katedrájára, majd 1849-ben a müncheni egyetemre, ahol 1852-ban nevezték ki professzornak

Tudományos munkássága Pontos mérésekkel kimutatta, nemcsak az Ohm-törvényt, hanem az ellenállásnak a vezetõtõl és a keresztmetszetétõl való függését is . Különbözõ anyagok között ellenállási sorrendet határozott meg. törvényeit 1827-ben elméleti meggondolásokkal is alátámasztotta megjelent A galvanikus lánc címû könyve. arra következtetett, hogy a hõjelenségek és az elektromosság között valamilyen belsõ kapcsolatnak kell lennie. Ugyanitt állapította meg, hogy az áram „felbontó ereje” az elektrolízisben arányos az áramerõsséggel. Eredményes kutatómunkát végzett az optika, a hangtan és a fényinterferencia területén is.

Ohm-törvény Wollaston-féle oszlop Seebeck-féle oszlop elsõ lépéseként kezdte tanulmányozni a különbözõ anyagok vezetõképességét. A kísérletek lényeges feltétele volt az állandó erõsségû áram, ezért Ohm a kezdetben használt ingadozó áramú Wollaston-féle oszlopot, Poggendorff tanácsára, felcserélte az állandó áramot szolgáltató Seebeck-féle oszloppal. A kísérletek végrehajtásához szükséges volt pontosan mérõ mûszer is az áramerõsség meghatározására. Ohm torziós szálon függõ, az árammal párhuzamos mágnestû elfordulásával mérte az áramerõsséget.

Ezen elõfeltételek teljesedésének köszönhetõ, hogy Ohm igen pontos méréseivel meghatározta, hogy egy drót ellenállása egyenesen arányos a hosszával, és fordítottan arányos a keresztmetszetével, valamint függ az anyagi minõségtõl. Ezeket az eredményeket 1825-ben hozta nyilvánosságra. Egy év múlva közölte a róla elnevezett törvényt, amely szerint az áramerõsség arányos a feszültségkülönbséggel, ahol az arányossági tényezõ az ellenállás.

Amiről nem beszélnek: Ohm alkalmazta elõször a törvényét az áramelágazásokra, és fedezte fel a Kirchhoffról elnevezett áramelágazási törvényeket. Kirchhoff már Ohm után tanulmányozta az áramelágazások különbözõ eseteit 1847-ben.

1854.7.6.-án Münchenben halt meg. 1994-ben Németországban limitált példányszámú(94) emlékbélyeget készítettek emlékére.

Készítette: Haidekker Balázs Forrás: internet, wikipedia