1. Az etnobotanika fogalma, jelentősége, kapcsolódó szakterületek Etnobotanika

Az etnobotanika fogalma, jelentősége, kapcsolódó szakterületek Etnobotanika: a néprajz és a növénytan határtudománya, amely azt vizsgálja, hogy a különböző népek, illetve kultúrák milyen hasznosítási, kultikus, illetve népszokásbeli kapcsolatban vannak a növényvilággal. (görög-latin néprajzi növénytan) A botanikának azon alkalmazott és interdiszciplináris (tudományok közötti, határtudományi) ága, amely az emberi kultúra és a növényvilág kapcsolatát kutatja, pl. az emberi nyelvben szereplő növény vagy, a növényi részek elnevezése alapján, a táplálkozásra, eszközökre, gyógyításra használt, s a hit világában szereplő növények alapján.

Etnobotanika A középkori magyar növényismeret -anyanyelvében rögzítette, gyarapította és örökítette a környező világról képzett ismereteit, fogalmait, közöttük a növények, virágok neveit is. -szavakban tükröződik legjobban a nép anyagi és szellemi műveltségének, életkörülményeinek, gondolkodásmódjának jellege és változása A magyarság növényismereteinek gyökerei a honfoglalás előtti időkbe nyúlnak vissza. A hazát kereső vándorlások folyamán a gyakran változtatott környezet, a más éghajlati és tájszerkezeti viszonyokhoz való alkalmazkodás, az újabb s újabb népekkel való kapcsolatok (békés csere, háborúskodások) kialakítása gyarapította a magyar törzsek szókészletét, bővítette fogalomkörét 1000-1200 szó az együttélés különböző korszakaiból

Etnobotanika A magyar nép vándorlása és a honfoglalás

Etnobotanika Az őshaza (Magna Hungaria, a jelenlegi Baskíria)

Etnobotanika Innen származtatják a fagyal, fenyő, fűz, hárs, mogyoró, nyár, nyír, szil, sás, nád, szeder, tapló, hagyma, köles, len és gabona neveket általános növényzeti fogalmak: fa, fű, gyökér, tő, kéreg , ág, levél, rügy az ősiráni nyelvjárásokból a méh és méz szavakat is

Etnobotanika „fa” ősi örökség, a rokon nyelvekben „pa” „pu” „puu” alakban él. Hangsúlyozottan élő fát jelentett. Az eredeti alak „fá” volt, a 14. században még így ejtették. A Tihanyi apátság alapítólevelében (1055) „…kurtuel fa…” szerepel, amelyet „körtvélfá”-nak ejtettek.

Etnobotanika „Fű” szavunk ugor eredetű, a rokon nyelvekben „pum” „pam” vagy hasonló alakban ma is megvan. Magyarul 1061 óta adatolható: „Fyuesthelek”

Etnobotanika „Fű-fa” „Fúnec fanak ki faczart vize” (1604) „Fűnek-fának reménykedik” (Faludi Ferenc) „Fűhöz-fához kapkod” (Fazekas Mihály) „Fűt-fát ígér” „Fűnek-fának adós” „Fűt-fát megmozgat” boldog-boldogtalan, apraja-nagyja, égre-földre

Etnobotanika „hárs” haas, háss, hars, szádok, lipa Harsány, Hásságy, Harus (mai Háros) Száldobos, Zállagos Lippó, Lippa (Lipova), Szamoslippó, Lepence, Lipica

Etnobotanika „Mony”: tojás v. here Közönséges mogyoró (Corylus avellana)

Etnobotanika Bibircses nyír (Betula pendula) Fehérnyár (Populus alba)

Etnobotanika „Bokor” szó eredete ismeretlen (feltételezések szerint a „bog” szóhoz köthető „bukur” alakban a Tihanyi apátság alapítólevelében (1055)

Etnobotanika (1138) „erdő” és „eresztvény” - ered, ereszt Eresztvény határszél (Gyöngyöspataj) Erdőtelek, Erdőbénye, Erdőhorváti Erdély - Transsilvania

Etnobotanika „Csepely, csepel, cseplye, csepeles, cseples, cseplesz, csöplesz”: bokros, sarjadékos terület Csepleszmegy (Prunus fruticosa) „Csenger, csöngör, csöndör, csöndörös, csenderes”: tüskés jelzővel kiegészülve Csengele

Etnobotanika „haraszt, csere, cserje”: bokros, sűrűn benőtt hely

Etnobotanika

Etnobotanika „bükk”: ótörök eredetű, „bikfa, bik kerek, bicfa, byc, byk, biku” „buk” (szláv elnevezés) „Făget” (román elnevezés) Bükk Bácsbokod, Bükkösd (-d helynévképzővel ellátva) Sepsibükszád, Bükkmogyorósd

Etnobotanika A magyarság Levédiában (700-800) még nem vált kizárólagosan földművelő-kertészkedővé annak ellenére, hogy itt élők népek az alábbi alapfoglalkozásokat űzték: pásztorkodás, halászat-vadászat, állattartás, földművelés, kézműipar termesztett növények: alma, körte, szőlő, som, kökény, gyümölcs; árpa, búza, borsó, kender, komló, torma;

Etnobotanika Húsos som (Cornus mas)

Etnobotanika Veresgyűrű (Cornus sanguinea)

Etnobotanika Vadnövények: gyopár, kökörcsin, kikerics, bojtorján, kökény, csalán, gyékény, káka, kolokán, üröm; kocsány, kóró; gyertyán, gyürü, hanga, kőris Növénytermesztési vonatkozású szavaink: eke, sarló, szór, arat, tarló, tiló, csepű, orsó, kölyü, őröl, dara, ocsú, bor, seprő, szűr

Etnobotanika A gyopár szó ősi kincse a magyar nyelvnek Az átadó török nyelvben "jipar" erős illatú füvet jelentett A szó alapja a "gyap", "gyapjú", ami szőrös, gyapjas növényre utal, illetőleg "gyapon", "gyappan", ami lángra lobbanást jelez A "gyopár" tehát olyan növény lehetett, amelyet tapló helyettesítésre, szárazon tűzgyújtásra használtak. Benkő József javaslatára tették hivatalossá a Gnaphalium nemzetség magyar neveként

Etnobotanika Iszapgyopár (Gnaphalium uliginosum) Homoki szalmagyopár (Helichrysum arenarium)

Etnobotanika Vízi gyopár (Eupatorium cannabinum)

Etnobotanika Szurokfű v. Fekete gyopár (Origanum vulgare)

Etnobotanika Havasi gyopár (Leontopodium album)

Etnobotanika Parlagi macskatalp (Antennaria dioica), egykori határrészek névadója, miként: "az Gioparos labon" (1667, Zabola, Háromszék vm.); "A' Gyapáros Dombon" (1740, Gyerővásárhely, Kolozs vm.) (Szabó, 1984)

Etnobotanika Levédia (700-800) Don és Kubán folyók és az Azovi- (Meotisz-)tenger mellékén, a Kaukázus lejtőinek lombos-erdős, ligetes, füves-sztyeppés tájain

Etnobotanika Etelköz (830-860) Kelet-európai folyók (Dnyeper-Szeret) közötti, a Fekete-tenger északi partjai menti tartományokban

Etnobotanika kazár hatásra elkezdődött nomád állattartó gazdálkodás szerkezetének átalakulása; növekedett a szarvasmarha- és juhtenyésztés aránya, s ezeknél is lényegesebb az, hogy megjelent az ekés földművelés. Csuvas szóból származtatják a diót, iráni kurdból a birset, alánból a kert, asz (Aszlár, Eszlár), asszony és gazda, oszétból a tölgy szavainkat, a makkal együtt Alán eredetű a „zöld” szó is, amely valamely füvet vagy csak gyepet jelenthetett

Etnobotanika Kárpát-medence (895)

Etnobotanika Az új hazában a helyhez kötöttség, a földművelés elkezdése szabta meg a növényismeret fejlődését A vándorlások idejének életmódjából eddig kikövetkeztetett megismert és használt növények száma megközelíti a nyolcvanat. Ezekhez hozzáveendők még az olyan alapvető élelmiszernövények mint az árpa, a búza és a köles, amelyet kétségtelenül ismerniük kellett, hiszen évezredes földművelő népek vonzáskörében is éltek.

Etnobotanika „cser” Cserkút, Cserszegtomaj, Csertő

Etnobotanika „finnugor” eredetű szavak: török eredetű szavak: fa, gyökér, tő, ág, vessző, kéreg, odú, hárs, fenyő, nyír, nyár, bogyó, meggy, eper török eredetű szavak: búza, árpa, borsó, kender, komló, csalán, alma, körte, dió, gyümölcs, szőlő, bor, seprő, szűr, eke, sarló, szérű, tarló, som, kökény, gyertyán, káka, gyékény, bojtorján, kóró, kökörcsin, kikerics, gyom, kőris, som, torma, üröm