Arany János Vojtina Ars Poétikája
Keletkezés körülményei 1860: Pestre költöztem Az idegen nagyvárosi élet hatására borzasztó magány fogott el, ennek hatására írtam meg a Vojtina műveket Előzmény: Vojtina levelei
Vojtina ars poétikája Vojtina Mátyás: a fővárosba keveredett szlovák származású versfaragó, írók kollégájának hitte magát gúnnyal tiltakozom az ilyen tehetségtelen költők ellen, akik elárasztják a sajtót Bernát Gáspár(újságíró-humorista) inasa volt az ő révén terjedtek el rigmusai Verseit kocsmákban adta elő, egy ilyen alkalommal mutatták be nekem A lírai én Vojtina alakjába helyezkedik Vojtina egy anekdotikus figura: a tehetségtelen, hozzá nem értő költő alakja
A hazugságot a költészethez szükségesnek tartom („költő, hazudj, de rajt ne fogjanak!”) igaz alapok nélkül sem lehetséges, de némi hazugság nélkül sem Összegezni próbálom a költészetfelfogásom Az 1. szakaszban elfordulok a kor megszokott témáitól (pl.: szerelem, hazafias versek) Vállalom saját költői hangom Magamat sem tartom nagynak, irtózom az önünnepléstől A vers 2. részében megjelölöm a költészet célját: eszményítés (olyan tapasztalatok megfogalmazása, amik a valóságban nem elérhetők, leírhatók, elképzelhetők), de kötődni kell a valósághoz is
A vers 2. részében megjelölöm a költészet célját: eszményítés (olyan tapasztalatok megfogalmazása, amik a valóságban nem elérhetők, leírhatók, elképzelhetők), de kötődni kell a valósághoz is A költői cél a valóság és az eszményítés együttes megragadása (ennek metaforája: légballon, amely felszáll, de súlyokkal kötődik a földhöz „De, hogy ne szálljon vakmerőn veled,/A léghajót csinján mérsékeled,/ S midőn egekben így zarándokol/Azt sem felejted: „hátha lebukol!”) A költőnek hatalmában áll átformálni a világot