A romantika

Romantikus stílus A XIX. század első felének korstílusa Utolsó korstílus: stílusirányzat és világszemlélet A szó eredete: roman = regény

Történelmi háttér francia forradalom eszményei: szabadság, egyenlőség, testvériség napóleoni háborúk Napóleon hatása  az egyéniség felszabadítása („Mindenki a zsebében hordja a marsallbotot”)  Napóleon mítosza, az érvényesülés mítosza (Stendhal, Balzac) állandó történelmi változások hatása  elfordulás a jelentől és történelmi érdeklődés

Tartalmi jegyek - 1. történelmi érdeklődés  nemzeti érdeklődés nemzeti múlt népi kultúra, népi hagyományok és művészet felfedezése területi egzotikum, orientalizmus helyi sajátosságok (couleur locale) középkor felfedezése álom, fantázia szerepe

Eugene Delacroix (1798-1863)

Tartalmi jegyek - 2. szabadságra való törekvés korlátok elleni lázadás szembefordulás a klasszicista szabályokkal

William Turner (1775-1851)

Tartalmi jegyek - 3. KLASSZICIZMUS ROMANTIKA rend érzelmek szabadsága törvény ráció művészeti szabályok antik érdeklődés antik mítoszok egyensúly, harmónia ROMANTIKA érzelmek szabadsága egyediség, szabálytalanság irracionalitás, fantasztikum művészi szabadság középkor felfedezése egyéni mitológia teremtése váratlanság, diszharmónia

Formai jegyek egyedi műforma szabálytalanság, töredékesség, befejezetlenség ellentétek szerepe festőiség kevert műfajok, kevert hangnemek pátosz irónia, groteszk

Théodore Géricault (1791-1824)

Romantika a költészetben A modern költészet alapjait „rakja le”. Német romantika: Novalis, Heine Angol romantika: Byron, Shelley, Keats, E.A. Poe „A Szép: igaz, s az Igaz: szép!” Magyar romantika: Kölcsey, Vörösmarty, Petőfi, Arany

Romantikus regények Német: E.T.A. Hoffmann: Az arany virágcserép Francia: Victor Hugo: Nyomorultak Orosz: Puskin: Anyegin (verses regény – műfajkeveredés!) Magyar: Jókai Mór: Az arany ember

Romantikus magyar drámák Katona József: Bánk bán Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde (drámai költemény, emberiségdráma) Madách Imre: Az ember tragédiája (emberiségdráma)

„Romantikusnak lenni annyit jelent, mint a köznapinak emelkedett értelmet adni, az ismertnek az ismeretlen tekintélyét, a végesnek pedig a végtelen ragyogását.” (Novalis)