Szocialista településpolitikai gyakorlatok dr. Jeney László egyetemi docens jeney@elte.hu Településföldrajz és településfejlesztés T Kar alapszakjai (BSc/BA) 2017/2018, II. félév BCE Gazdaságföldrajz és Jövőkutatás Központ

Fejlesztéspolitika igényének megjelenése Országok Időszak Fő célok Sajátosságok Fejlett országok (I. világ) XX. sz. elején erősödik meg Ipari forradalom káros következményeinek kezelése Korszerűtlenné vált ipari régiók, nagyvárosok tehermentesítése, fellazítása Fővárosok körül „alvóvárosok” létrehozása Szocialista országok (II. világ) Később: inkább XX. sz. közepe Épp ellenkezőleg: iparosítási céllal Fejlődésben megkésett országok  még hiányos nemzeti ipar megteremtése Kimaradtak a modern tőkés gyáripar XIX.- sz-i viharos gyorsaságú fejlődéséből II. vh.: agrárországok gyengén fejlett iparral Fejlődő országok (III. világ) Gyarmatosítás idején nem lehetett saját ipar, függetlenedés után ipari és kereskedelmi fejlesztési pólusok kiépítése Nemzetté válást jelképező fővárosok fejlesztése Demográfiai nyomás (lakás- és munkahelyhiány) a megapoliszokban Gyakran külföldi tőkebevonással 2

Közép- és Kelet-Európa: iparosodás, urbanizáció elmaradása XIX. sz. elejéig kevés állami szuverenitás  nem volt állami fejlesztéspolitika Modern államiság kialakulása: földrajzilag és ágazatilag koncentrált ipar Területileg: max főváros + néhány közép- és kisváros Ágazatilag (Mo.): főleg csak élelmiszeripar I. vh. után létrehozott nagy államok  államalkotó nemzet fővárosainak szimbolikus erősítése Csehek: Prága magyar (Pozsony, Kassa, Ungvár) és morva (Brno) városokkal szemben Románok: Bukarest: magyar (pl. Kolozsvár, Nagyvárad, Temesvár) városokkal szemben Szerbek: Belgrád: magyar (Szabadka), horvát (Zágráb) és egyéb délszláv városokkal szemben Többcentrumú Lengyelország: Varsó erősítése ellenpólusokkal (Krakkó, Lemberg, Lódz, Poznan) szemben Szocialista településpolitika: megkésett és erőltetett iparosítás  urbanizáció 3

A településpolitikai gyakorlatok megjelenése a korai szocializmusban 4

Szocialista településfejlesztési politikák két alapvető mozgatója Változó súllyal és sorrendben 1950-es évektől: korai szocialista fejlesztéspolitika: gazdasági növekedés Gazdaságfejlesztés erősödése Fő cél: termelés, gazdasági növekedés leghatékonyabb szolgálata  nehézipar fejlesztése Fő kedvezményezettek: fővárosok, szocialista és iparvárosok 1970-es évektől: érett szocialista fejlesztéspolitika: gazdasági egyensúly Településfejlesztés erősödése Fő cél: indokolatlan területi különbségek csökkentése Fő kedvezményezettek: Budapest ellenpólusai, megyeszékhelyek (1985-től: mindmáig jellemző elmaradottság-centrikus megközelítés) Rászorultsági alapú támogatások, hazai és EU-s forrásból Fő kedvezményezettek: hátrányos helyzetű települések, járások 5

Korai szocializmus: városoknak kedvező gazdaságfejlesztés Gazdaságfejlesztés dominanciája Csak a beruházások velejárójának tekintették a település- és területfejlesztést 1948–1949: felszámolták a fejlesztéspolitikával foglalkozó intézményeket 1970-ig nincs központi fejlesztési koncepció Gazdaságfejlesztési politika fő gerince: extenzív iparfejlesztés a városokban  városoknak kedvezett, miért? Mert a városi munkásosztály mint a sztálini ideológia bázisa  első ötéves terv: először a városokban kell véghezvinni a gazdasági és társadalmi átalakulást Mert szegény országok, kis gazdasági erő  korlátozott fejlesztési erőforrások  tőkehiány pótlására élőmunka fokozott hasznosítása (agrárium munkaerőfeleslegéből) Fejlesztés céljára kijelölt városokba koncentrálták az ipari beruházásokat Városok bővítése adminisztratív eszközökkel is (pl. Nagy-Budapest: 18 falu + 6 város) Később: városok átformálják a falvakat (Hruscsov: „szocialista agrárvárosok” elképzelése) 6

Települések kategorizálása 1951-ben (TERINT- Településrendezési Intézet) Kategória Tartalmi besorolás A települések A népesség száma (db) aránya (%) száma (1000 fő) Osztályon felüli Országos jelentőségű 2 0,06 1901 25,0 I.osztályú 73 2,27 II. osztályú Területi jelentőségű 67 2,10 611 8,0 III/A. osztályú A helyi szükségletek kielégítésére korlátlanul fejleszthető 1292 40,00 3396 44,6 III/B. osztályú Korlátozottan fejleszthető, közeli másik településsel 259 8,10 381 5,0 III/C. osztályú Beruházás csak kivételes esetekben történhet 1530 47,50 1327 17,4 Összesen 3223 100,00 7616 100,0 7

Hazai településállomány 1951-es fejlesztési célú kategorizálása Első két kategória: hazai tel-állomány alig 2,5%-a (lakosságarányban már jobb) „Osztályon felüli” település (2): Budapest, Miskolc kiemelése jórészt politikai okokból Országos jelentőségű település (75): átfogó rendezési tervet készítettek Beruházásokat mindenek előtt ide kívánták telepíteni, akár a többiek elhanyagolása árán is Leendő ipari üzemek helye + üzemekhez kapcsolódó lakás- és kommunális fejlesztések telepítése Többi település különböző kategóriába sorolása Települések csaknem felében: gyakorlatilag mindenféle fejlesztés tiltása (lakások felújítása, építése is) Építési előírások: lakosság részéről induló településfejlesztési akciókat is akadályozták A kiemelt fejlesztésre kijelölt települések 1951-ben 8

Fejlesztéspolitika kiemelten fejlesztett nyertesei a szocializmus korai évtizedeiben Fővárosok Hidegháborús időszak: államhatalmi központok, nagyvárosok, fővárosok fejlesztése, megerősítése, robbanásszerűen gyors növekedés Belgrád, Budapest, Bukarest, Prága, Szófia, Varsó Koncentráció irányába hatott, fővárosok túlsúlyosak, „vízfejűek” (fővárosvidék) Ipari és szocialista városok „Szocialista fejlesztés” eredményei 1950-es, 1960-as években létesített új városok: Dunaújváros, Kazincbarcika, Oroszlány, Komló, Várpalota, Ajka, Tiszaújváros, Százhalombatta, Nova Huta (Lo.), Dimitrovo (Bulg.) Tatabánya, Ózd, Salgótarján, Mosonmagyaróvár, Dorog, Kiskunfélegyháza, Nyíregyháza Agrártérségek leértékelődése az iparvidékekkel szemben (Mo: ásványkincsekben, építőanyagokban gazdagabb középhegységi tengely dinamikus fejlődése (ÉD) 9

1950–1960-as évek szocialista fejlesztéspolitikájának következményei 1963-as besorolás 9 régióközpont és 9 régiótársközpont kiemelése Mellékfalvak kategóriája (településeknek 66,5 %-a): fejlődésképtelennek minősítették + megszűnésre ítélték!!! Osztályba sorolás hatása: Vidék (főleg a hátrányos helyzetű kistelepülések) leszakadása! 1960-as évek vége: erősödő területi egyenlőtlenségek  társadalmi nyomás fokozódása Új célok: „termelőerők öröklött aránytalan területi struktúrájának átalakítása” Településhálózatban keletkezett aránytalanságok felszámolása Újabbak kialakulásának megakadályozása Mindkettőhöz eszköz az ipar decentralizálása 10

A szocialista településfejlesztés nemzetközi gyakorlatai 11

Késői/érett szocialista településpolitika: fővárosok ellensúlyozása Fővárosi növekedés adminisztratív korlátozása Szovjetunió, NDK, Románia, Bulgária: erősen korlátozott a szabad költözés Jugoszlávia, Lengyelország, Magyarország: fővárosi munkahelyhez kötött a beköltözés (Bp.: korlátozott lakás- és ingatlanszerzés  „sufnigyűrű” az elővárosi övezetben) Ország egészére kiterjedő településhálózat-fejlesztési megközelítések Településhierarchián alapulnak Nagyjából azonos célokat hirdetve, de némileg eltérő gyakorlattal Nagyjából egy időben: Csehszlovákia és Magyarország élen járt, de csaknem minden szocialista országban egyformán polgárjogot nyertek 12

Bulgária: közigazgatási kérdések Településfejlesztési akciók összekapcsolása a 3 szintű területi közigazgatási rendszer 2 szintűvé átalakításával Középszint: megyék (erősödő szerep 1959 után) Területi alsószint: 10–15 ezer fős járások (1959-ig) Kezdetben járásszékhelyek fejlesztése: alapfokúnál magasabb szintű intézmények létesítése + megközelíthetőségük javítása (utak, járatok) Járások megszüntetésével járásszékelyek rosszul jártak Települési szint: Járásközpontokhoz tartozó falvak önállóságának meghagyása Nagyrégiók (3 db): szófiai, balkán, tengermelléki Szófiai: iparfejlesztés Balkán: mg-, ipar-, turizmusfejlesztés Tengermellék: nemzetközi idegenforgalmi szerep 13

Románia: etnikai kérdések Főváros fejlesztési prioritása (erős főváros nagy nemzet szimbóluma) Kárpátok külső (román) zónája: nehézipar (szénbányászat) Területszervezési intézkedések több alkalommal Történelmi országrészeken (Havasalföld, Moldva, Erdély): fejlesztési pólusok 1970-es évek: egységes településhálózat-fejlesztési modell Magyar és szász települési közösségek autonómiájának megszüntetése Erős városhálózat kialakítása kormányzati szinten Városokban lakásépítés szorgalmazása Románok bevándorlásának elősegítése  városok nemzetiségi arányainak megváltozása 1980-as évek: magyarlakta falvakban csaknem szüneteltették a közigazgatást, majd falurombolás 14

Lengyelország: iparosítás kérdése 3 eltérő beavatkozási terület Sziléziai iparvidék fejlődésének elősegítése Tengeri bázisok kiépítésének szükségessége  északi vajdaságok településeinek fejlesztése Keleti vajdaságok fejlesztése: csak az 1970-es évektől 15

Csehszlovákia: járásközpontok megtartása Korán, már 1960-as évek második felében: ország egészét átfogó településfejlesztési tervek Fejlett, arányos városhálózatú sziléziai iparvidék: kisvároshálózat bővítése Könnyű- és élelmiszeripar telepítése Elmaradottabb Szlovákia: gyér városhálózat kibővítése Új kohászati, vegyipari központok Alacsony- és Magas-Tátra: igényes turisztikai központok kiépítése Nagyvárosok mérsékelt fejlesztése, kisvárosok fejlődésének biztosítása (járások  járásközpontok megtartása) 16

NDK: ellenpólusok kérdése Központi tervek: hol milyen beruházások valósuljanak meg Kelet-Berlin ellenpólusvárosainak kijelölése: Drezda, Halle, Lipcse, Karl-Marx-Stadt Délen: sokrétű ipari körzet létrehozása Északi, főleg mg-i körzetek (Mecklenburg, Neubrandenburg, Pomeránia): nagyvárosi centrumok kifejlesztése 17

Az 1971-es Országos Településhálózat-fejlesztési Koncepció és hatása 18

Szigorú alap az anyagi javak elosztásában, különböző funkciók területi rendszerének kiépítésében Belső tőkehiány  szűkös erőforrások ésszerű hasznosítása Magyarország: új gazdasági mechanizmus árnyékában 1967: kidolgozás kezdete, 1971: Országos Településhálózat-fejlesztési Koncepció (OTK) kormányzati rangra emelkedett Hamis elméleti/elvi alapok: „racionalizálás”, „hatékonyság”, méretökonómia elve Hierarchikus, merev rend Ország teljes településhálózatának egyidejű tanulmányozása Központi gazdaságirányítás (tervgazdálkodás): települések kormányzati szintű hierarchikus kategóriákba sorolása, települési szerepkörök lehatárolása Egyes kategóriákba sorolt településekhez rendelték a központi fejlesztési kereteket Többi fejlesztés, engedély csak az iparfejlesztéshez kapcsolódott: lakásépítések, jelentős késéssel infrastrukturális fejlesztések Elméleti hibák a végrehajtás során ütköztek ki leginkább 19

OTK: alapvetően városfejlesztési koncepció! Élen a főváros: növekedési ütem mérséklése, ipar szelektív fejlesztése Központi pénzeket a főváros ellenpólusai között osztották el 5 vidéki nagyváros (Győr, Miskolc, Debrecen, Szeged, Pécs) Magyar megyeszékhelyek felemelkedése (főleg a nem megyei jogú város megyeszékhelyeké, mert az egész megye fejlesztési támogatásai felett gazdálkodhattak) 130 településre fordította a figyelmet Többi települést megyei településhálózati kerettervek hatáskörébe utalta Tervezett városhierarchia az OTK szerint 20

A települések kormányzati célú besorolása 1971-ben kategóriák Települések száma Népességi arány Országos központ 1 20,0 Kiemelt felsőfokú központ 5 8,1 Felső fokú központ 7 5,7 Részleges felső fokú központ 11 5,6 Középfokú központ 65 12,6 Részleges középfokú központ 41 4,8 Kiemelt alsó fokú központ 152 8,2 Alsó fokú központ 537 13,0 Részleges alsó fokú központ 303 4,1 Központi szerepkör nélkül 2000 17,9 21

Területi és társadalmi szempontok háttérbe szorulása Erősödő műszaki szemlélet Településpolitika művelői elsősorban építészek lettek (kevésbé geográfusok, közgazdászok, szociológusok) Műszaki szemléletű, fizikai kapcsolatokon alapuló településhálózat Fejlesztés helyett a rendezés erősödése a tervezésben 22

Egységes rendező elvek Besorolásban egyetemesség elve Ország minden térségében azonos rendező elvek szerint épült fel a tel-k kategóriázálása Tekintet nélkül az egyes országrészek helyi, táji adottságaira, a településállomány eltérő fejlettségi szintjére Nyugat-Magyarország (Győr-Moson-Sopron, Vas, Zala): még jobb a helyzet, itt került legközelebb egymáshoz az elméleti modell és a gyakorlati megoldás Észak-Magyarország, Észak-Dunántúl: aprófalvas térségekben hiányoznak a nagyobb települések  funkciókorlátozás Alföld: nagy határú, ritka állományú mezővárosi hálózata  egyes mezővárosokat lefokoztak (esetükben is funkciókorlátozás) Sematizmus, egy „kaptafa” veszélye a mai fejlpol-ban is jellemző Budapestről nem látni a finom helyi különbségeket, egyediségeket Van egy egészséges standardizálás is (LHH, IVS, ITS), LHH-s projektcsomagok: térségenként sajátos forrásokból (operatív programokból) 23

Alsó fokú körzetek kijelölésének problémái Alsó fokú körzetek kijelölésekor a gyakorlatban kivitelezhetetlen javaslatok születtek Etnikai, vallási különbségek figyelmen kívül hagyása Esetenként körzetközponttá vált települések és a hatáskörükbe vont telelepülések között történelmileg kialakult feszültségek lappangtak Székhelynek kijelölt települések a vonzáskörzetükből nehezen voltak megközelíthetők 24

Agglomerálódó térségek sajátossága 1971-ben még nem látszott a szuburbanizáció OTK nem számolt az agglomerálódással Szerves fejlődés során kialakult agglomerációkban a területi kapcsolatok eltérő módon alakulnak Agglomerációs alközpontok már nem klasszikus térségközpontok: gyengülő kapcsolat a vidékükkel Elővárosi kistelelepülések nem a helyi kisvárosok, járásszékhelyek, hanem az agglomeráció központja (Budapest) felé vonzódnak Agglomeráció kisvárosai és falvai is a nagyváros felé vonzódnak 25

Dinamikus fejlődés téves hipotézise Nem támaszkodott reális alapokra az OTK Településfejlesztési program hátterében dinamikusan fejlődő gazdasági és népességnövekedés Optimista népgazdasági tervezés: nem látta jól a jövőt Gazdasági oldal Olajárrobbanás (1973, 1979)  globális gazdasági recesszió (1982) Ipar (különösen nehézipar) válsága  ipari alapú szocialista közép- és nagyvárosfejlesztés kérdőjelei Demográfiai oldal 1980-as évektől már fogyó népesség országosan Kisfalvak természetes szaporodása már nem tudta pótolni a „településfejlesztés” okozta vándorlási veszteséget 26

Településhálózati keretterv mint általános területi szerveződési modell „Hatékonyság” érvényesítésére hivatkozva 1970-es, 1980-as évek: várossá nyilvánítások lényegében az OTK által kijelölt központokban Gazdálkodó szervek is sémaként fogadták el intézményeik területi elhelyezésekor Tsz-k összevonásakor: tsz-központ székhelye legalább alsó fokú településen (falusi agrárértelmiség elvonzása) Tagolt intézményhálózattal rendelkező irányító szervezetek (oktatás, egészségügy, kereskedelem, vállalatok) kötelezettségüknek érezték hálózatuk modellhez illesztését 27

20 ezer fő alatti kisvárosok romló helyzete a szocializmusban Mezőgazdaság Tsz állami felvásárlóknak adta a terményt  kisvárosi piacok kiürültek Kisvárosok elvesztették mg-i szervező funkciójukat Ipar Kisvárosok kimaradtak az iparosítási hullámból  a kapcsolódó fejlesztésekből is: lakásépítés, infrastruktúra-fejlesztés 1970-es évektől fogyó népességűek Közigazgatás Áttérés a kétszintű közigra: kisvárosok elvesztették járási adminisztratív funkcióikat 1950-es évek: még szovjet mintára megye–járás–település Később Bulg., Mo., Lo., Rom.: megye–település (Csehszlov. nem hajtotta végre) Igaz kevesebb modern hivatali „kockaépület” 28

Modell új eleme: „központi szerepkör nélküli települések” Méretökonómiai elv: intézmények „hatékonyabb” működéséhez körzetközpont alapellátási szerepvállalása 2000 település (67%): központi szerepkör nélküli kategória Egy-egy kiemelt vagy alsó fokú központ hatáskörébe utalták Legalsó szint legalább már nem volt pusztulásra ítélve (mint az 1963-as mellékfalvak!!!) Innen eltűntek a jól működő alapellátási elemek is Általános iskola felső tagozata kivonulása Falusi könyvtár megszűnése Falusi művelődési ház (1950-es évek nagy vívmánya) megszűnése 29

OTK nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket Kiemelt szerepkör nélküli települések társadalmi hátrányának fokozódása Elvándorlás felgyorsulása Helyi fejlesztések megszűnése Helyi közigazgatás szervezeti egységeinek felszámolódása Közlekedési kapcsolatok átrendeződése: vasúti szárnyvonalak felszámolása  lazuló járásközi kapcsolatok, térségek fokozódó elzártsága Nem foglalkozott a hátrányos helyzetű területekkel Egyenlőtlenségek csökkentését az egyes hierarchia szinteken belül kívánta megvalósítani  szintek között tovább fokozódtak a területi egyenlőtlenségek! Eredmény: dinamikusan növekvő centrumok mellett egyre több visszafejlődő tel  később a figyelem középpontjába centrum–periféria viszonya kerül 1980-as évek: OTK társadalmi méretű viták kereszttüzében 1985: kormányhatározat hatályon kívül helyezi a településhierarchián alapuló fejlesztési elképzelést 30