A romantika
A romantika jellemzői kiábrándulás a polgári társadalomból a romantikus művész, hős kivonul: az álomba mámorba éjszakába magányba fantáziavilágba természetbe a konvenciókat szabályokat elvetve (átértelmezve) a semmiből teremt új világokat
Romantika a művészetben szobrászat: érzelmeket, indulatokat kifejező mozdulatok François Rude, Izsó Miklós
Romantika a művészetben festészet: erőteljes fény-árnyék hatás, élénk színek, mozgalmasság Francisco Goya, Eugène Delacroix, Madarász Viktor, Benczúr Gyula
Romantika a művészetben Zene: gazdag fantázia, az én belső világának megjelenítése Franz Schubert, Frédéric Chopin, Giuseppe Verdi, Richard Wagner, Liszt Ferenc, Erkel Ferenc
Romantika az irodalomban Az eredetiség a mérce: „De a szabályt, a mintát hagyd pihenni” (Az ember tragédiája) felfedezték saját nemzeti múltjukat és a népi kultúrát „elmossa” a hagyományos műnemek és műfajok határát Regények: (roman szó) a művek szereplői „angyalok vagy ördögök”: szélsőséges jellemábrázolás váratlan fordulatok ellentétes élethelyzetek (gazdag-szegény) bemutatása
Romantika a költészetben A modern költészet alapjait „rakja le”. Német romantika: Novalis, Heine Angol romantika: Byron, Shelley, Keats, E.A. Poe „A Szép: igaz, s az Igaz: szép!” Magyar romantika: Kölcsey, Vörösmarty, Petőfi, Arany
Romantikus regények Német: E.T.A. Hoffmann: Az arany virágcserép Francia: Victor Hugo: Nyomorultak Orosz: Puskin: Anyegin (verses regény – műfajkeveredés!) Magyar: Jókai Mór: Az arany ember
Romantikus magyar drámák Katona József: Bánk bán Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde (drámai költemény, emberiségdráma) Madách Imre: Az ember tragédiája (emberiségdráma)