A zaj okozta halláskárosodások Dr. Z. Szabó László A zaj okozta halláskárosodások aktuális kérdései

Korunknak egyik leggyakrabban ható környezeti ártalma a zaj Korunknak egyik leggyakrabban ható környezeti ártalma a zaj. A hallószerv hangok, zajok következtében kialakult maradandó károsodását zajártalomnak nevezzük.

A hangok fizikai tulajdonságai

A hang pontosan mérhető, objektív fizikai jelenség, mechanikai rezgés, amely a hangforrás körüli rugalmas közegben longitudinális hullámokként terjed tova.

A hang létrejöttének három alaptényezőjét tartjuk számon: a gerjesztő energiát, a hangforrást, és a rezgést átvevő és vezető közeget.

A hangrezgés egyszerű, harmónikus mozgás, amely a hangforrástól a vezetőközegben szabályos ritkulások és sűrűsödések formájában terjed, ezért a hanghullámokat szívó-nyomó hullámokként kell felfognunk.

A legegyszerűbb szívó-nyomó hullám a tisztahang, amely szabályos periodicitású szinuszos rezgés. A tisztahang szinuszos képek egy egyenletes körmozgást végző pont időbeli vetülete.

Minden hangrezgésnek négy fizikai jellemzője ismert: frekvenciája erőssége (hangnyomás) terjedési sebessége fázisa

A hang frekvenciája a rezgés időbeli lefolyásának jellemzője.

Egy rezgés a szinuszgörbén két azonos rezgésállapot közötti hullámszakasz, ez egy ciklus vagy periódus.

Az 1 másodperc alatti ciklusok száma a rezgésszám vagy frekvencia, mértékegységéül a Herz-et (Hz) használjuk.

A hang erőssége a rezgés energiájának jellemzője, vagyis a hangenergia mértéke.

Minél nagyobb egy szinuszos hang erőssége, annál nagyobb az amplitúdó.

A hangnyomás a hangrezgések által valamely hangvezető közegben keltett változó nyomás, mértékegysége a mikroPascal.

A hang terjedési sebessége az a sebesség, amellyel a rezgés a vivőközegben terjed.

A hang terjedési sebessége levegőben 344 m/s, vízben 1437 m/s, fémekben és az emberi csontban 3013 m/s.

A tisztahangok a természetben ritkán fordulnak elő.

A több rezgést tartalmazó hangokat összetett, komplex hangoknak nevezzük.

A komplex hangokat alkotó tiszta szinuszos hangokat részhangoknak nevezzük, közülük a legnagyobb hullámhosszúságút alaphangnak, a többit félhangnak.

A részhangok szinuszgörbéinek eredője a komplex hang képe A részhangok szinuszgörbéinek eredője a komplex hang képe. Minden komplex hang, illetve az adott eredő rezgésgörbe tehát tiszta részhangokra, illetve az összetevő szinuszgörbékre bontható fel. Ez Fourier-törvénye.

Az összetett hangokat két csoportra osztjuk: zenei hangokra és zörejekre. Az összetett hang minőségét a részhangok minősége határozza meg.

A zenei hangok periodikusan ismétlődő összetett hangok, amelyek olyan részhangokat tartalmaznak, amelyek részben az alaphang egész számú többszörösei, vagyis harmonikus félhangok, részben az alaphangok egész számú hányadosai vagyis szubharmónikus hangok.

A zörej diszharmónikus részhangokból összetett komplex hang, amely az emberi fül számára kellemetlen, zavaró, diszkomfortáló.

A zajokra is érvényes a Fourier-törvény, vagyis analizálhatók, összetevő részhangokra felbonthatók. A zajösszetevők amplitúdójának rezgésszám szerinti ábrázolása a zajszínkép.

A zajokat intenzitás zajszínkép és időbeli lefolyás szerint osztályozzuk.

A zaj intenzitása annak nagyságát, erősségét, a hangnyomás szintjét jelenti.

Az intenzitás öt fokozatát szokásos elkülöníteni: enyhe közepes erős nagyon erős elviselhetetlen. A zaj intenzitása műszerrel mérhető.

A zajszínkép, vagyis az összetevő részhangok analízise alapján is számos zajféleséget tartanak számon.

A fehér zaj az emberi fül számára hallható valamennyi frekvenciát egyidejűleg tartalmazza.

A magas hangú zajok színképében 1000 Hz feletti részhangok vesznek részt.

A közepes hangú zajok 300-1000 Hz közötti frekvenciájú hangokat tartalmaznak.

A mély hangú zajok alacsony rezgésszámú 300 Hz alatti részhangokból tevődnek össze.

A keskenysávú zajok színképében részt vevő hangok a frekvenciatartomány szűkebb sávjára korlátozódnak.

A szélessávú zajok több oktávra kiterjedő frekvenciatartomány hangjaiból jönnek létre.

A zajok időbeli lefolyásuk szerint is különfélék.

A folyamatos és állandó zajok intenzitása nem, vagy csak alig változik az idő folyamán; zajszínképük is állandó.

A változó zajszínképű zajok részhangösszetétele változik időről időre, amelyhez gyakran az intenzitás változása is társul.

A fluktuáló zajok intenzitásszintje és gyakran színképe is egyenletes, szabályosan ismétlődő hullámzást mutat.

Az impulzív zajok meghatározása nem egységes.

Az impulzív zajokat három csoportba osztjuk: az egyes impulzusok időtartama nem haladja meg az 1 s-ot kvázi stabil impulzív zajban az impulzusok közötti időtartam 200 ms-nál kevesebb izolált akusztikus impulzusok

Külön kell tárgyalnunk egy speciális hangféleséget: ez a dörej Külön kell tárgyalnunk egy speciális hangféleséget: ez a dörej. Rendkívül erős, rövid ideig tartó a periodikus hangjelenség.

A dörej amplitúdója sokkal nagyobb bármely más hangénál a dörejhullám egyszeres, míg a hanghullámok periodikusak. A dörejhullám terjedési sebessége a dörejforrás közelében elérheti a 6 km/s-ot. A dörej spektrumában elsősorban a mély hangok vannak jelen.

A hallás élettana

A hangnyomás a hallójárat légoszlopán, majd a dobhártya- hallócsontláncolati rendszeren át, végül a perilympha közvetítésével jut el a membrana basilarishoz, amelynek segítségével hozza ingerületbe az érzékhámsejteket. Az ingerületet a hallóideg rostjai vezetik el a magasabb központokba.

A fülkagyló szerepe a hangok összegyűjtése és hallójáratba terelése.

A külső hallójárat akusztikailag kicsiny tubularis rezonátor.

A dobhártya a hangnyomás felfogására szolgál A dobhártya a hangnyomás felfogására szolgál. A dobhártya rezgéseit és csillapítását számos tényező befolyásolj: a dobüreg levegőtartalma, a hallócsontláncolat, a dobüregi izmok.

A hallócsontláncolat feladata a hangnyomás átvezetése a dobhártyáról a perilymphára, ugyanakkor a dobhártyával együtt a hangnyomás fokozása, vagyis transzmisszió és transzformáció.

A hangnyomás-transzformáció két mechanizmuson keresztül valósul meg A hangnyomás-transzformáció két mechanizmuson keresztül valósul meg. Az egyik a kalapács és incus szárainak különböző hosszúsága miatt, mint emelőrendszerben létre jött transzformáló hatás, a másik a dobhártya 55 m2 és a kengyeltalp 3,2 mm2 felületkülönbségéből adódó nyomásnövekedés. A két effektus együttes eredményeként a dobhártya – hallócsontláncolati rendszer transzformáló hatása 22,2-szörös nyomásfokozódást eredményez.

A hangátvitel szempontjából a rendszer ellenállásának és engedékenységének befolyásolása útján igen nagy jelentősége van a dobüregi izmoknak. Erősebb hangok hatására ezek az izmok összehúzódnak, és csökkentik a hangátvitelt, tehát a dobüregi izmok működésének védelmi funkciója van.

A belső fül hármas funkciót tölt be a hallás folyamatában A belső fül hármas funkciót tölt be a hallás folyamatában. Az első a hangnyomás továbbvezetése a kengyeltalptól a szőrsejtekig a perilymphán át, a második a hangfelfogás, a percepció, a szőrsejtek működésének eredményeként, és végül az idegingerület kialakulása és továbbvitele a magasabb központok felé.

A halláselméletek a hangfelfogás és analízis mechanizmusára igyekeznek magyarázatot adni.

Békésy vizsgálatai azt igazolták, hogy a stapes mozgására a csigában tovahaladó hullámok keletkeznek;ezek jól megfigyelhetők a hártyás csigán, így a basalis membránon is. Ezt érzékelik a szőrsejtek és keletkezik a hallóideg végkészülékeiben az ingerület.

A hangok bioakusztikai jellemzői

A hangmagasság érzete

Az emberi fül nem rezgésszámot észlel, hanem hangmagasságot Az emberi fül nem rezgésszámot észlel, hanem hangmagasságot. A frekvencia a hang fizikai, a hangmagasság pedig szubjektív érzékelési jellemzője.

A hangmagasság elsősorban a frekvenciától függ: minél kisebb a rezgésszám, annál mélyebb a hang, illetve minél nagyobb a rezgésszám, annál magasabbnak érzékeljük a hangot.

Az emberi fül általában 16-20 000 Hz frekvenciaintervallumban képes a hang rezgéseket érzékelni. Ez a fül frekvencia szerinti hallástartománya.

A frekvencia és a hangmagasság érzet logaritmikus összefüggésben állnak egymással, vagyis a frekvencia változását annak logaritmusa szerinti hangmagasság-változásként érzékeljük. Ez a Weber-Fechner törvény.

Az emberi fül a különböző magasságú hangokat képes elkülöníteni egymástól. Azt a legkisebb frekvenciakülönbségeket, amelyet a fül még hangmagasság szerint megkülönböztetni képes, különbségi küszöbnek nevezzük.

A hangosság érzete

A hang ampitúdója jelzi a hang fizikai erősségét, amely műszerrel ugyancsak pontosan mérhető, és fizikai mértékegységekben pontosan kifejezhető. Az ember nem hangerőt észlel, hanem hangosságot. A hangerő a hang fizikai, a hangosság pedig szubjektív bioakusztikai jellemzője.

A hangerő növekedése és a hangosság fokozódás nem egyenes arányban állnak egymással. A hangerő és a hangosságváltozás viszonylatára is érvényes azonban a Weber-Fechner törvény.

A gyakorlatban ezt a törvényt vették alapul a hangerőskála kialakításához. Megmérték azt a hangerőt, amelyet 1000 Hz frekvenciánál az egészséges emberi fül éppen meghall. Ezt 0 Bell-nek nevezték el. A Bell-skála tehát a hangerőfokozódás logaritmusának skálája. A gyakorlatban a Bell-skála tizedes beosztását használjuk, azaz a deci-Bell skálát. Jele a dB.

A hangerő folyamatos emelésével egy határon túl a hangosság élményéhez kellemetlen érzés, társúl. Ezt nevezzük kellemetlenségi küszöbnek. Ez 80-85 dB.

Még magasabb hangerő hatására fájdalom lép fel Még magasabb hangerő hatására fájdalom lép fel. Azt a hangerőt, amely már fájdalomérzetet kelt, fájdalomküszöbnek nevezzük. A különböző frekvenciájú hangok fájdalomküszöbe 130-140 dB.

Az emberi hallás tehát mind frekvenciák szerint, mind a hangerőt illetően behatolt.

Néhány összetett hang /zaj/ hangosságszintje: 0 dB hallásküszöb 10 dB halk suttogás 1,5 méterről, szellősusogás 20 dB suttogás a fül mellett 30-40 dB a lakás átlagos zajszintje, csendes éjszakai zajszint 50 dB csendes autómotorhang, hangos telefon 60 dB mechanikus írógép zaja, társalgó beszéd, átlagos városi utcazaj 70 dB magasabb hangerejű utcazaj, teherautómotor zaja 80 dB kiabáló beszéd, pneumatikus szerszámok zaja 90 dB átlagos gépműhelyzaj 100 dB kazánkovácsműhely zaja 110 dB légcsavaros repülőgép zaja közelről 120 dB kazánkovácsok szegecselő zaja közelről 160 dB sugárhajtású repülőgép zaja közelről

A hangok, zajok hatása a fülre és a szervezetre

A különböző hangok, zajok hatására élettani vagy kórélettani változások jönnek létre az ember fülében, és szervezetünk egésze is reagál.

A végbemenő változások minőségét részben a hang fizikai tulajdonságai, részben a hanghatásnak kitett fül vagy szervezet aktuális állapota határozza meg.

A hangok, zajok fizikai jellemzői közül elsősorban a frekvenciának, illetve frekvenciasprektrumnak, a hangerőnek, illetve zajszintnek, a hatás időtartamának és hangbehatás időbeli lefolyásának van jelentősége.

Az emberi szervezet reakciómódját befolyásolja az életkor, hallószerv terhelési állapota, illetve pihentség, a vérkeringés és oxigén ellátás szintje, a psychés állapot, a hangbehatásnak kitett személy hallásküszöbe és a fül betegségei.

Hallószervi adaptáció és fáradás

Ha az egészséges fül számára valamely frekvenciájú küszöberősségű hangot szólaltatunk meg, a hang hallása, a hangerő változatlanul hagyása mellett néhány perc alatt megszűnik, és csak a hangerő néhány dB-nyi erősítésére jelenik meg újra, majd ismét elvész és így tovább, vagyis a hallásküszöb a hang hatására néhány dB-lel emelkedik. A fül tehát alkalmazkodik a hangokhoz.

Ez a jelenség az adaptáció.

Az adaptáció jellemzője, hogy néhány tized másodperc alatt megszűnik, vagyis a hallásküszöb az eredeti szintre visszaáll.

Ha a hangerőt és a behatás időtartamát növeljük, a küszöbemelkedés három vonatkozásban eltér az adaptációtól: A normális hallásküszöb csak rövidebb-hosszabb, de jól mérhető időtartam alatt tér vissza, A küszöbemelkedés nemcsak a közölt frekvencián jelentkezik, vagyis a fül átmenetileg más frekvenciájú hangokkal sem ingerelhető A küszöbemelkedés kóros hangosság-fokozódással jár együtt.

Ez a jelenség a fáradás. A fáradás az adaptációhoz hasonlóan reverzibilis folyamat.

A hangbehatásra létrejött fáradásos küszöbemelkedést átmeneti halláscsökkenésnek, angol terminológiával „temporary threshold shift”-nek (TTS) nevezzük.

Azt az időtartamot, amely a hangbehatás megszűnésétől a normális hangküszöb visszatéréséig telik el, feléledési vagy visszaállási időnek nevezzük.

A feléledési idő két szakaszból áll: az első fázis a hangbehatás megszűnésének pillanatától számítva két percig tart, a második fázis a második perc végétől a normális hallásküszöb visszatéréséig.

A visszaállási idő két fázisának viselkedése különbözik egymástól.

A visszaállás a hangbehatás megszűnése után csak lassan indul meg, és az első két percben a küszöb gyakorlatilag változatlan marad, vagyis a TTS1 a hangbehatás időtartamától és erősségétől független állandó.

A TTS2 Visszaállási időtartam – megfigyelések szerint – kizárólag a hangbehatásra létre jött átmeneti halláscsökkenés mértékétől függ, és nem befolyásolja azt a közölt hang erőssége és az expozíciós idő.

Egy 20 dB nagyságú átmeneti küszöbemelkedés megszűnéséhez, - amely egy 85dB A szintű zaj 8 óra expozíciós idő alatt hoz létre – 500 perc szükséges. Egy 60 dB nagyságrendű átmeneti küszöbemelkedés visszaállási ideje több mint egy hét. Egy 10 dB-es TTS2 megszűnéséhez ugyanakkor 10 perc elegendő.

Fehérzaj hatására a TTS 4000 Hz körül lép fel Fehérzaj hatására a TTS 4000 Hz körül lép fel. Keskenysávú, oktávos zajok hatására a TTS az oktáv felső határfrekvenciájától féloktávval magasabb frekvencián alakul ki. A különböző fekvésű oktávsávú zajok tehát különböző frekvenciákon hoznak létra TTS-t.

A zaj frekvenciaszélessége befolyásolja a TTS mértékét A zaj frekvenciaszélessége befolyásolja a TTS mértékét. A különböző szélessávú zajok azonos hangnyomásszint mellett azonos nagyságú TTS-t hoznak létre, minél inkább szűkítjük a zaj frekvenciasávját azonos hangnyomásszint mellett, annál nagyobblesz a TTS. A mély hangok hatására azonos hangnyomásszinten a TTS kisebb mértékű, mint magas hangok hatására.

A TTS nagyságát befolyásoló további két tényező a hangnyomásszint és az expozíciós idő. A kialakult TTS mértéke a hangnyomásszinttel lineáris, az expozíciós idővel logaritmikus összefüggésben van.

A hangbehatás időbeli lefolyásának is jelentős befolyása van a TTS nagyságára

Az eddigiekből kitűnik, hogy a zajok különböző fizikai adottságai által a fenti törvényszerűségek szerint befolyásolva létrejött TTS dB-ben mérhető nagyságrendjétől függően meghatározott időtartam alatt megszűnik, a hallásküszöb normalizálódik, vagyis a folyamat reverzibilis.

Azokban az esetekben, amelyekben a feléledési idő letelte előtt a fület újabb zajexpozíció éri, a normális küszöb visszatérése előtt újabb TTS alakul ki Így pl., ha egy 8 órán át ható zajexpozíció hatására olyan nagyságú TTS alakul ki, amelynek feléledési ideje 16 óránál hosszabb, és 16 óra elteltével a fület újabb 8 órai időtartamú zajexpozíció éri, a küszöb nem normalizálódik.

Ha pedig ez a zajbehatási folyamat ezzel a periodicitással állandóan ismétlődik, a normális küszöb soha nem tér vissza, az újabb TTS-ek egyre nagyobbak lesznek, míg végül az átmeneti küszöbemelkedés maradandó hallásküszöb-emelkedésbe megy át, amely már zajártalom. A maradandó hallásküszöb- emelkedés angol terminológiával „permanent threshold shift”, jele PTS.

A zajártalom

A TTS tanulmányozása elvezet a zajártalom, a PTS megértéséhez A TTS tanulmányozása elvezet a zajártalom, a PTS megértéséhez. Ezért gyakorta csupán fokozati különbségként fogják fel az átmeneti és a maradandó hallásküszöb-emelkedést.

A hangbehatásra létrejött maradandó halláskárosodásokat két csoportra szokás osztani: dörejártalomra és zajártalomra.

A dörejártalom rendszerint robbanáskor keletkező egyszeri, egyetlen hullámból álló, aperiodikus, nagy erejű hangbehatásra jön létre. A dörej spektrumában a mélyhangok a dominánsak, ezért nem alakult ki azajártalomra jellegzetes zajcsipke 4000 Hz-en, hanem általában valamennyi frekvenciára kiterjedő különböző nagyságrendű perceptiós halláskárosodás jön létre.

A dörej mindig légnyomás fokozódás kíséretében lép fel, a hangbehatás károsító hatásához ezért általában a légnyomás okozta hallószervi károsodás is társul.

Míg ez utóbbi elsősorban a dobhártyán és a dobüregben okoz roncsolást, a hangbehatás a belső fület, a Corti-szervet károsítja. Egyes esetekben a dörejártalom reverzibilis lehet, máskor extrém hangbehatásra leszakadhat az egész Corti-szerv, aminek süketség a következménye.

A zajártalom ezzel szemben tartós, folyamatos vagy gyakran ismétlődő, egy-egy expozícióban és huzamosan érvényesülő, összhatásban hónapokon, éveken át jelen levő zajok hatására létrejött, tehát krónikus trauma, amely maradandó hallásromlást okoz.

A zajártalom létrejöttében mindazon tényezők hatása érvényesül, amelyeket a hallásfáradással kapcsolatban tárgyaltunk. Tehát jelentősége van a zaj színképének, legfontosabb szerepe azonban a zajártalom kialakulásában a zaj hangnyomásszintjének és hatásidőtartamának van.

A zajszínképben a különböző frekvenciák szubjektív hatása nem egyenértékű.

A zajszintméréshez módosító szűrőket kell alkalmazni, amelyek a mély hangokat mérsékelik, a magas hangokat megőrzik.

A zajártalom kialakulásában azonban igen jelentős szerepet játszik a zajbehatás időtartama is. Ez az expozíciós idő, amelyet megadtunk órában, napban vagy akár évben is.

A zajszint és az expozíciós idő együttesen határozzák meg a zaj dózisát.

A dörej vagy intenzív zaj tartós hatására a hallószervben patomorfológiai elváltozások és ezekkel párhuzamosan működési zavarok jönnek létre.

Szabad szemmel is érzékelhető, ún Szabad szemmel is érzékelhető, ún. anatómiai eltérések rendszerint dörej hatására alakulnak ki. Ezek inkább a légnyomásváltozás következményei, mint a hangnyomásnak. A dobhártyán és a középfülben bevérzések láthatók, súlyosabb esetben a dobhártya repedése, a hallócsontláncolat szétszakadása és jelentősebb vérzés figyelhetők meg. A belső fülben a hártyás labirynthus bevérzése, rupturája vagy leszakadása lehet a hanghatás következménye.

Az első jel a szőrsejtekben a mitochondriumok elváltozása Az első jel a szőrsejtekben a mitochondriumok elváltozása. Ezek mennyisége csökken, és szerkezeti átrendeződést mutatnak a sejten belül. Tekintve, hogy a mitochondrium a sejt anyagcsereszerve, a zaj hatására bekövetkezett károsodásai a szőrsejtek anyagcseréjének megromlását, elégtelenné válását jelzi. Ez sejtpusztuláshoz vezet.

Végső eredményként a zajbehatásra a Corti-szerv minden sejteleme, tápláló és vázapparátusa, a hozzá tartozó idegelemekkel elpusztul. A kóros változások a második kanyarulat kezdeti szakaszán jelennek meg, majd mind a bázis, mind a csúcs irányába terjednek.

A zajártalom klinikuma

A tartós zajexpozíció, a hosszan tartó ipari zaj hatására tehát maradandó halláskárosodás lép fel, amelynek klinikailag három alapvető jellemzője van: percepciós típusú (vagyis a hangfelfogás károsodik) ennek is úgynevezett szőrsejtkárosodási formája, ezért kóros hangosságfokozódással jár, maradandó, tehát irreverzibilis állapot, a zajexpozíció további fennmaradása esetén progresszív, tehát egyre súlyosbodó.

A zajártalomnak tünetileg három fázisát szokás elkülöníteni: kezdeti szakasz, a szubjektíven nem feltűnő hallásromlás szakasza, a jól érzékelhető, a mindennapi életben már zavaró vagy nagymértékben zavaró halláskárosodás szakasza.

Szubjektív tünetek

A kezdeti szakaszban fülészeti és általános tünetek együttesen jelentkeznek. Ez a zajbehatás kezdetétől számított néhány héten át tart. Az érintettek a zajbehatás megszűnése után is fülzúgásról, füldugulásérzetről, a fülben teltségérzetről, esetleg enyhe fájdalomról panaszkodnak.

A szubjektív tünetek a második szakaszban mérséklődnek, úgy tűnik, mintha a dolgozó megszokná a zajt. A vegetatív tünetek enyhülnek, a füldugulás és teltségérzet is csökken, a fülzúgás azonban tartósan fennmarad.

A zajexpozíciónak kitett személy ebben a szakaszban hallásromlást nem, vagy alig észlel, annak ellenére hogy a hallószerv zajártalmi elváltozása már audiológiai mérésekkel kimutatható, de az a magas hangok területére esik.

Ebben a szakaszban már irreverzibilis a hallószerv zajártalma; az audiogramon a zajszintképtől függő frekvenciákon, általában azonban a 4000 Hz-en megjelenik az egyre mélyülő úgynevezett zajcsipke. A zajártalomnak ez a szakasza éveken át tarthat.

A zajártalom harmadik szakaszában, amelynek idejét pontosan meghatározni nem lehet, az érintett személy számára már érzékelhető, zavaró és egyre súlyosabb hallásromlás uralja. Ez akkor következik be, amikor a hallásromlás már érinti a beszédfrekvenciákat, vagyis az 500-2000 Hz közötti hallástartományt. Ebben a fázisban a zajártalmat szenvedettek beszédmegértési zavarról számolnak be.

Objektív tünetek

A halláskárosodás meghatározása különböző hallásvizsgáló eljárásokkal történik. Ezek irányulhatnak: az adaptáció és hallásfáradás vizsgálatára, a hallásküszöb szintjének megállapítására, és a hangosságfokozódás megítélésére.

Az adaptáció és hallásfáradás kérdésével kapcsolatban kiegészítésként csak annyit kívánunk megjegyezni, hogy a megszólaltatott, a hallószervvel közölt valamely frekvenciájú, küszöberősségű hang elvesztésének időtartama jelzi az adaptáció mértékét, illetve az éledési idő hossza a fáradás fokát.

A hallásküszöb meghatározása történhet szabadtéri beszéddel, mégpedig súgott, társalgó, vagy kiabáló beszéddel. Az egészséges emberi fül 5 m távolságból még hallja a súgott szavakat. Ez a vizsgálat azonban messzemenően nem kórjelző értékű, mert frekvenciatartománynak csak szűk területére terjed ki.

Végezhetünk küszöbvizsgálatot hangvillákkal, azonban a hallásküszöb pontos mérése audiometriás vizsgálattal történik. Az audiométer egy hanggenerátor, amely pontosan kalibrált frekvenciájú hangokat gerjeszt, és ezek hangereje is pontosan változtatható.

A keltett hangokat a Corti-szervhez eljuttathatjuk a hangvezető apparátuson és közvetlenül a koponyacsonton keresztül. Előbbi esetben légvezetéses, utóbbiban csontvezetéses hallásmérésről beszélünk.

A zajártalom meghatározása csakis audiometriás úton történhet.

A fül hangosságfokozódását hallásegyensúly-próbával vizsgáljuk A fül hangosságfokozódását hallásegyensúly-próbával vizsgáljuk. Egészséges ember mindkét fülén párhuzamosan alkalmazott, azonos hangerő-változtatás azonos értékű hangosságfokozódást eredményez, vagyis a hangosság egyensúlyban van.

A percepciós típusú hallásromlások azon csoportjában, amelyeket nem hallóideg, hanem a szőrsejtek károsodása okoz, a beteg fülön a hangosság kóros módon fokozódik, vagyis az ép oldalhoz viszonyítva kisebb hangerőemelés elégséges ugyanazon hangosságváltozás eléréséhez.

Zajártalomban a kóros hangosságfokozódás minidg kimutatható.

A zajártalom első szakaszában kóros fáradást mérhetünk A zajártalom első szakaszában kóros fáradást mérhetünk. A második szakban maradandó hallásküszöb-emelkedés mutatkozik, egyre magasabb dB értékben, de csak a 4000 Hz frekvencián. A második fázis akkor megy át a harmadik fázisba, amikor a 2000 Hz frekvencián a hallásromlás meghaladja a 30 dB-t

Diagnózis, differenciáldiagnózis

A fentiek alapján úgy tűnik, a zajártalom diagnózisa nem okoz nehézséget. A helyes kórisme felállítása azonban korántsem egyszerű feladat, a nehézségek megértéséhez figyelembe kell vennünk a következőket:

A zajártalomhoz hasonló vagy audiológiailag azzal teljesen azonos típusú halláskárosodást a zajon kívül számos kóroki tényező előidézhet: fertőző betegségek, főleg a vírusbetegségek, mérgezések, közöttük a jól ismert ototoxikus gyógyszerek, a vérkeringés zavarai, különösen az agyi, és a hozzá társuló belső fül keringési zavarok, egyéb általános megbetegedések, mint pl. a cukorbetegség, vérképzőszervi betegségek stb.

Figyelmet igényel az érintett személy életkora Figyelmet igényel az érintett személy életkora. A kor előrehaladtával a hallásküszöb fokozatosan emelkedik, jelentősen 60-70 év fölött.

Végül is zajártalmat megállapítani csak számos körülmény egyidejű jelenlétének figyelembevételével lehet. Ezek: ha minden más kórok szerepe kizárható, ha a dolgozó a határértéket meghaladó zajexpozícióban végezte munkáját, ha a dolgozó expozíciós ideje az 5 évet meghaladta, ha bizonyítható a dörejártalom, ha a hallásromlás a munkaviszony időtartama alatt következett be, ha az audiometriás vizsgálat olyan percepciós hallásromlást mutat, amely megfelel az elszenvedett zajbehatás eredményének.

Terápia, megelőzés

Mivel a zajártalom maradandó, visszafordíthatatlan állapot, gyógyítási lehetőség nincs.

A megelőzés akkor körültekintő és hatásos, ha eleget tesz az alábbi kritériumoknak: rendszeres zajszint-meghatározás, a különböző zajszintű munkahelyeken eltöltött munkaidő korlátozása, a rendszeres hallásvizsgálat, a zajszint csökkentése, egyéni zajvédelem.