A beteg és családja lelki reakciói az életet fenyegető betegségre és a veszteségre Rezidensi törzstanfolyam 2017. november 20. Dr. Varga Katalin pszichiáter szakorvos SZTE Onkoterápiás Klinika

Hétköznapi történet 2003 nyara - 45 év körüli nő jelentkezik az ambulanciánkon, férje 52 éves, szájfenéki daganat miatt kezeljük a klinikán 2006 nyara – a beteg ismét jelentkezik ambulanciánkon, jelenleg ő áll sugárterápiás kezelés alatt emlőrák miatt 2009 nyara – a beteg azonnali időpontot kér, érzelmi és egzisztenciális krízis helyzetben van, márciusban meghalt a férje.

A NŐ – először 2003. Feszült, ideges, túlterhelt egészségügyi szakdolgozó, folyton rohan... „A férjemnél fél évvel ezelőtt diagnosztizálták a daganatot, műtét történt, és most sugár- és kemoterápiát kap...” „Nem bírom már...” „Gyógyszert nem akarok szedni, mert nem akarok hozzászokni, pszichoterápiára nincs időm...- Erős leszek!”

A NŐ – másodszor 2006. Feszült, ideges, túlterhelt egészségügyi szakdolgozó, folyton rohan... 3 hónapja fedezte fel emlőtumorát, túl van a műtéten, radikális műtétre nem volt szükség és kemoterápiát sem javasolt az onkológus, most folyik a sugárterápia, mindennap átugrik a munkahelyéről a kezelésre...egzisztenciális kilátástalanság „A férjem aránylag jól van...korábban sokat dohányzott...mérnök...sokat dolgozott...feszült, ideges volt...konyakot ivott...mindketten özvegyek voltunk...mi neveltük fel a férjem két gyerekét és az én lányomat is...ő a legkisebb, gimnazista... „Nem bírom már...” „Gyógyszert nem akarok szedni, mert nem akarok hozzászokni, pszichoterápiára nincs időm...- Erős leszek!”

A NŐ – harmadszor 2009. Feszült, ideges, túlterhelt egészségügyi szakdolgozó, folyton rohan... Az egzisztenciális problémák miatt külföldön vállalt az elmúlt év októberétől gondozónői állást. 3 hónap után tért haza, férjét januárban elkísérte a kontrollvizsgálatokra, minden rendben volt. 2 hónap múlva teljesen leromlott állapotban látta viszont, 2 hét múlva meghalt. „Nem bírom már...” „Gyógyszert nem akarok szedni, mert nem akarok hozzászokni, pszichoterápiára nincs időm...- Erős leszek!”

A FÉRFI – SOHASEM TALÁLKOZTAM VELE Felsőfokú végzettségű, felelősségteljes beosztású, szorongó, megfelelő énvédő-, stresszkezelő-képességgel nem rendelkező jó szakember. Úgy érzi minden problémát neki kell megoldania, semmilyen segítséget nem fogad el. Képes meghalni, hogy a gyermeke jogosnak vélt anyai örökség utáni igényét kielégítse.

„a betegeknek joguk van ahhoz, hogy rokonaik és barátaik segítségével, támogatásával az ápolás, a kezelés folyamán a kívánságuknak megfelelően bármikor lelki támogatást kapjanak.” A Betegek Jogainak Európai Deklarációja

ALAPELVEK, KIINDULÁSI PONTOK Nem-összeegyeztethetőség elve: A család több, más minőség, mint a családtagok összessége – inkább családi, mint egyéni viselkedés minta. Körkörös okság elve Homeosztázis elve Adaptáció Családi életciklus Összefonódás, Kommunikáció A család történetének, a családi mítoszoknak, szerepeknek és a kapcsolatrendszernek a rendkívüli ereje A viselkedés, reakciók megértése, értékelése

„Családi diagnózis” „Kulcsfigura” Kapcsolati szálak Kommunikáció Legsebezhetőbb A beteg szerepe, helye a családban a betegség előtt. Hogyan módosultak ezek a betegség következtében? Ki veheti át a beteg szerepét a családban?

Fokozott kockázati tényezőkkel rendelkező családtagok Más betegségben szenvedők Gyermek és serdülő A betegtől erősen függő személy Pszichés sokk, kifejezett szorongás, depresszió, bűntudat van jelen Csak távoli rokonok vannak életben Az elmúlt két évben többszörös haláleset vagy krízisek fordultak elő Ha a beteget ellátó családtag egyedül van Ha a beteg képtelen folyamatosan közeledő halála tudatával élni

A család pszichoszociális támogatása Biztonságos környezet kialakítása fizikai és lelki értelemben Mindenkinek szót kell kapnia – félelmek, kérdések Őszinteség „Jó időzítés”!? A személyzet számára sok rutinos eleem van a folyamatban, de a család csak most kerül szembe először ilyen élethelyzettel. Alternatív gyógymódok

Mind elmegyünk, a ringatózó fák alól mind elmegyünk, a párás ég alatt mind indulunk a pusztaságon át a száraz ég alá, ahányan így együtt vagyunk, olyik még visszanéz, a holdsugár a lábnyomunkba lép, végül mind elmegyünk, a napsütés is elmarad és lépdelünk a csillagok mögött a menny abroncsain, tornyok fölé, olyik még visszanéz és látni vágy, hullott almát a kertben, vagy egy bölcsőt talán ajtó mellett, piros ernyő alatt, de késő már, gyerünk, ahogyan a harangok konganak, mind ballagunk mindig másként a csillagok mögött, a puszta körfalán, ahányan végre így együtt vagyunk, mind elmegyünk. /Weöres Sándor: Bolero/