A monetáris unió intézményrendszere és működése 2017. Október 9.

fiskális/költségvetési Gazdaságpolitika gazdaságpolitika fiskális/költségvetési kormányzati kiadások adóztatás monetáris pénzkínálat kamatlábak

Monetáris politika - megalapozás Honnan lesz a pénz? bankjegykibocsátás, jegybanki betét Honnan lesz a bankoknak pénze? jegybanki hitel, kamatláb meghatározása

Infláció, defláció, árstabilitás a pénz értékének, vásárlóerejének csökkenésével jár áruk, szolgáltatások áérainak tartós, általános, széles körű emelkedése defláció az általános árszint tartós csökkenése

A fiskális és monetáris politika egymásra hatása jegybankpénz rövid távú hatások árstabilitás hosszú távú célok jó az államnak az infláció? export-import

A gazdasági és monetáris unió dióhéjban a fokozatos gazdasági integráció eredménye közös valuta (euró), 19 tagállam cél: valamennyi tagállam, kivéve Egyesült Királyság és Dánia konvergenciakritériumok egységes monetáris politika (EKB) harmonizált fiskális politika, összehangolt gazdasági politika az egységes piac zökkenőmentes működésének segítése nincs a gazdasági politikáért felelős egyetlen intézmény, a felelősségi körök a tagállamok és számos uniós intézmény között oszlanak meg

Konvergenciakritériumok Az euróövezeti tagsághoz a következő négy feltételt kell teljesíteni: Árstabilitás: az inflációs ráta az elmúlt egy évben legfeljebb 1,5%-kal haladhatta meg a három legalacsonyabb euróövezeti nemzeti rátát. Ezzel azt kell bizonyítani, hogy az inflációt az adott ország ellenőrzés alatt tudja tartani. Államháztartás: a hitelek és az államadósság korlátozása, valamint a túlzott hiány kialakulásának elkerülése révén kell a stabil és fenntartható államháztartást biztosítani. Az államháztartási hiány nem lehet a nemzeti GDP 3%-nál, az államadósság pedig annak 60%-ánál magasabb. Árfolyam-stabilitás: legalább két évig nem lehet túlzott valutaingadozás, amit egy olyan (árfolyam-mechanizmus néven ismert) rendszerben való részvétellel kell elérni, amely lefedi az euróövezeti és nem euróövezeti országok közötti átváltási árfolyamokat. Különösen fontos, hogy ne legyen leértékelődés az adott időszakban. A kamatlábak konvergenciája: olyan hosszú távú kamatlábbal kell rendelkezni, amely legfeljebb 2 százalékponttal haladja meg a három legjobban teljesítő euróövezeti ország kamatlábát.

Jogalap A hágai (1969), a párizsi (1972), a brüsszeli (1978), a hannoveri (1988) a madridi és a strasbourgi (mindkettő 1989), valamint a maastrichti (1991–92) európai csúcstalálkozók határozatai; az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 119–144., 219. és 282–284. cikke; az EUMSZ-hez csatolt alábbi jegyzőkönyvek: a gazdasági és monetáris unió harmadik szakaszába történő átmenetről; a túlzott hiány és a makrogazdasági egyensúlyhiány esetén követendő eljárásról; a konvergenciakritériumokról; Dánia és az Egyesült Királyság kimaradási záradékáról; a Központi Bankok Európai Rendszeréről és az Európai Központi Bankról, valamint az eurócsoportról.

Történet 1969, Hága: az állam- és kormányfők új európai integrációs célkitűzést határoztak meg: a gazdasági és monetáris uniót (GMU). A végső cél a tőkemozgások teljes liberalizációja, a tagállamok valutájának teljes konvertibilitása és az árfolyamok visszavonhatatlan rögzítése volt. A megtorpanás oka: a Bretton Woods-i rendszer összeomlása és az Egyesült Államok kormányának 1971 során hozott azon döntése, hogy lebegteti a dollár árfolyamát 1972, párizsi csúcstalálkozó: új mechanizmus („valutakígyó az alagútban”), amely szerint a nemzeti valuták változását (a kígyó) a dollár változása által meghatározott szűk határok (az alagút) között kell tartani.

Történet 1978, brüsszeli csúcstalálkozó: rögzített, de kiigazítható árfolyamok elképzelésén alapuló Európai Monetáris Rendszer (EMS) létrehozása. Az ERM I néven ismert árfolyam-mechanizmusban az Egyesült Királyság kivételével az összes tagállam részt vett. Az árfolyamokat az európai valutaegység vagy ECU (kezdeti elnevezése: az európai elszámolási egység) vonatkozásában meghatározott középárfolyam alapján adták meg, a rendszer rugalmassága és a gazdasági konvergenciára törekedő politikai akarat közösen elérte a fenntartható árfolyam-stabilitást. 1985: egységes piacra irányuló program, amelyet akadályoztak az árfolyamváltáshoz kapcsolódó magas tranzakciós költségek és az árfolyam-ingadozáshoz kapcsolódó bizonytalanságok.

Történet 1988, hannoveri csúcstalálkozó, majd 1989, Delors-jelentés: konkrét intézkedésekre tett javaslatot a GMU három szakaszban való bevezetésére. A Delors-jelentés alapján az Európai Tanács 1989-ben Madridban tartott ülésén úgy határozott, hogy 1990. július 1-ig elindítja a GMU első szakaszát, azaz a tőkemozgások teljes liberalizációját. 1989 decemberében a strasbourgi Európai Tanács kormányközi konferencia összehívására szólított fel, amelynek keretében meghatároznák, hogy milyen módosításokat kell végrehajtani a szerződésen ahhoz, hogy megvalósítható legyen a GMU. Ennek eredménye a maastrichti szerződés.

Szerződés A szerződés értelmében a GMU-t három szakaszban kell megvalósítani: 1. szakasz (1990. július 1-től 1993. december 31-ig): a tőke szabad mozgása a tagállamok között; 2. szakasz (1994. január 1-től 1998. december 31-ig): a tagállami gazdasági politikák konvergenciája, illetve a tagállamok nemzeti központi bankjai közötti együttműködés erősítése. A monetáris politikák összehangolását az Európai Monetáris Intézet (EMI) létrehozásával intézményesítették, amelynek feladatai között szerepelt a nemzeti központi bankok közötti együttműködés erősítése és az egységes valuta bevezetéséhez szükséges előkészületek megtétele. A folyamat során a nemzeti központi bankoknak el kellett érniük függetlenségüket; 3. szakasz (1999. január 1-je óta folyamatosan): az eurónak a tagállamok egységes valutájaként való fokozatos bevezetése és a közös monetáris politika végrehajtása az EKB égisze alatt. A harmadik szakasz megkezdésének feltétele volt a tartós, magas fokú konvergencia megvalósítása, amelyet a szerződésben foglalt számos kritérium alapján mértek. A költségvetési szabályokat kötelezővé tették és az ezeket nem teljesítő tagállamnak szankciókkal kellett szembenéznie. Bevezették az egységes monetáris politikát, amelyet a nemzeti központi bankokból és az EKB-ból álló Központi Bankok Európai Rendszere (KBER) szab meg.

EUMSZ 119. cikk (1)   Az Európai Unióról szóló szerződés 3. cikkében meghatározott célok megvalósítása érdekében a tagállamok és az Unió tevékenysége — a Szerződésekben előírtak szerint — magában foglalja egy olyan gazdaságpolitika bevezetését, amely a tagállamok gazdaságpolitikájának szoros összehangolásán, a belső piacon és a közös célkitűzések meghatározásán alapul, és amelyet a szabad versenyen alapuló nyitott piacgazdaság elvével összhangban valósítanak meg. (2)   Az előzőekkel párhuzamosan, továbbá a Szerződésekben előírtak és az azokban meghatározott eljárások szerint ez a tevékenység magában foglalja egy közös pénz, az euro bevezetését, valamint egy egységes monetáris és árfolyam-politika meghatározását és megvalósítását, amelyek elsődleges célja az árstabilitás fenntartása és — e célkitűzés sérelme nélkül — az általános gazdaságpolitika támogatása az Unión belül, a szabad versenyen alapuló nyitott piacgazdaság elvével összhangban. (3)   A tagállamok és az Unió ezen tevékenységei feltételezik a következő irányadó elvek betartását: stabil árak, rendezett államháztartás és monetáris feltételek, valamint fenntartható fizetési mérleg.

A gazdasági és monetáris unió fő feladatai az európai monetáris politika meghatározása az euró kibocsátásával kapcsolatos szabályok megalkotása árstabilitás biztosítása az EU-ban

Célkitűzések A gazdasági és monetáris unió (GMU) fő célkitűzései a következők: a belső piac kialakításának befejezése az árfolyam-ingadozás megszüntetésével, valamint a devizaműveletek tranzakciós költségeinek és az árfolyam-ingadozás fedezeti költségeinek megszüntetésével; az árak és költségek összehasonlíthatóságának biztosítása az egész Unióban, ami segítséget nyújt a fogyasztóknak, ösztönzi az Unión belüli kereskedelmet, és megkönnyíti a vállalkozási tevékenységet; Európa monetáris stabilitásának és pénzügyi erejének megerősítése a következők által: megszüntetni az uniós devizák közötti spekuláció bármilyen lehetőségét; az így létrehozott monetáris unió gazdasági dimenziója révén biztosítani, hogy az új valuta nagymértékben ellenálljon a nemzetközi spekulációnak; az előfeltételek megteremtése ahhoz, hogy az euró fontos tartalék- és fizetőeszközzé váljon.

A gazdasági és monetáris unió intézményei I. az Európai Központi Bank (EKB) II. a Központi Bankok Európai Rendszere (KBER) III. Gazdasági és Pénzügyi Bizottság IV. Eurócsoport V. Gazdasági és Pénzügyi Tanács (Ecofin).

I. Az EKB uniós intézmény 1998. június 1., székhelye: Frankfurt am Main szervezet: Kormányzótanács, igazgatóság, Általános Tanács függetlenség: mind az uniós szervektől, mind a tagállamoktól

I. 1. A Kormányzótanács Fő döntéshozó szerv, meghatározza az euroövezet monetáris politikáját Feladatai: az alapkamatláb meghatározása, amelyen a hitelintézetek likviditáshoz (jegybankpénzhez) juthatnak az eurorendszertől, ezzel a kamatlábak (hitelek után kért, betétek után fizetett) közvetett befolyásolása az egész euróövezetben Iránymutatások és határozatok Tagjai: Igazgatóság 6 tagja, és az euróövezet NKB elnökei

I. 2. Az Igazgatóság Tagok: elnök, alelnök, 4 további igazgatósági tag, akiket az euróövezetbeli országok állam- és kormányfőinek közös megegyezése alapján neveznek ki. Feladata: a Kormányzótanács által meghatározott monetáris politika gyakorlati megvalósítása, az ehhez szükséges utasítások kiadása az NKB-knak. A Kormányzótanács üléseinek előkészítése és az EKB napi ügyeinek vitele.

I. 3. Az Általános Tanács Tagjai: az EKB elnöke, alelnöke és a 27 EU-tagállam NKB-jának elnöke Nem hoz döntéseket az euroövezet monetáris politikájával kapcsolatban Segít az eurót még be nem vezető tagállamok monetáris politikájának összehangolásban és az euroövezet esetleges további bővítésének előkészületeiben, közreműködik a statisztikai adatok gyűjtésében, felügyeli az európai árfolyam-mechanizmus működését.

Függetlenség sem az EKB, sem az eurorendszer NKB-i, sem az NKB-k döntéshozó szerveinek tagjai nem kérhetnek, és nem fogadhatnak el utasítást más testülettől Ezt az elvet a Közösség valamennyi intézményének és testületének, valamint az összes tagállam kormányának tiszteletben kell tartania, és tilos befolyásolnia az EKB vagy valamely NKB döntéshozó szerveinek tagjait Az eurorendszer nem nyújthat hitelt közösségi vagy kormányzati szervnek, ami további védelmet nyújt a politikai beavatkozással szemben Az EKB költségvetése önálló, az Európai Közösségétől független, a tagállamok NKB-i jegyzik és fizetik be. A tőkejegyzéskor az adott tagállamnak az Európai Unió teljes GDP-jéből való részesedését és az ország népességét veszik figyelembe

II. A KBER és az eurórendszer Szervezet: magában foglalja az EKB-t és az összes uniós tagállam nemzeti központi bankját Ugyanazok a döntéshozó szervek irányítják, mint az EKB-t. Az eurórendszerbe csak az EKB és az euróövezethez tartozó tagállamok nemzeti központi bankjai tartoznak. Alapvető feladata az árstabilitás fenntartása. E célkitűzés sérelme nélkül a KBER támogatja az Unió célkitűzéseinek megvalósításához hozzájáruló általános gazdaságpolitikákat.

II. A KBER eszközei az Unió monetáris politikájának meghatározása és végrehajtása; devizaműveletek végrehajtása az EUMSZ 219. cikkének rendelkezéseivel összhangban; a tagállamok hivatalos devizatartalékainak tartása és kezelése; a fizetési rendszerek zavartalan működésének előmozdítása; az illetékes hatóságok számára nyújtott, a hitelintézetek prudenciális felügyeletére és a pénzügyi rendszer stabilitására vonatkozó politikáik zavartalan megvalósításához történő hozzájárulás

III. A Gazdasági és Pénzügyi Bizottság tanácsadó testület 6 tag: egyharmadát a tagállamok nevezik ki, egyharmadát a Bizottság, egyharmadát pedig az EKB

IV. Eurócsoport Az euróövezet gazdasági és pénzügyminisztereinek találkozója tanácsadó és informális szerv ülésein megvitatják az euróövezet és a GMU zavartalan működésével kapcsolatos összes kérdést, a Bizottság és – szükség esetén – az EKB meghívottként vesz részt ezeken az üléseken a Lisszaboni Szerződés megerősítette az eurócsoport szerepét

V. A Gazdasági és Pénzügyi Tanács (ECOFIN) Az összes EU-tagállam pénzügyminiszterét tömörítő ECOFIN európai szintű döntéshozó szerv. Az EKB-val folytatott konzultációt követően döntést hoz az euró árfolyam-politikájáról az Európán kívüli valuták kapcsán, miközben tartja magát az árstabilitás célkitűzéséhez.

A monetáris politikai stratégia Két pillér/elemzési nézőpont: 1. közgazdasági elemzés, amely rövid és középtávon vizsgálja az áralakulást meghatározó tényezőket, elsősorban a reálgazdasági folyamatokra és a gazdaságban fennálló pénzügyi feltételekre összpontosít. Az elemzés figyelembe veszi, hogy az árak alakulását ebben az intervallumban elsősorban a kereslet és a kínálat kölcsönhatása határozza meg az áruk, a szolgáltatások és a tényezők piacán 2. monetáris elemzés, amely a hosszabb távú folyamatokat vizsgálja a pénzmennyiség és az árak hosszú távú összefüggéséből kiindulva

A monetáris politika eszközei - likviditás nyíltpiaci műveletek EKB koordinál, az ügyleteket NKB-k kötik az eurórendszer megfelelő fedezet mellett rövid lejáratra hitelez rendelkezésre állás likviditást teremt vagy csökkent egynapos lejárattal EONIA: cél a piacról való finanszírozás kötelező tartalék előírja, hogy a bankoknak minimálisan mennyi pénzt kell tartaniuk NKB-nál vezetett folyószámláikon

Nem szokványos monetáris politikai intézkedések válságintézkedések 2007-től kezdődően 1. az irányadó kamatok alakulására vonatkozó előretekintő iránymutatás - nemcsak azt teszik közzé, hogy az EKB középtávon hogyan értékeli az aktuális gazdasági feltételeket és az árstabilitást fenyegető kockázatokat, hanem azt is, hogy az értékelés milyen kihatással van jövőbeli monetáris politikájának irányára 2. eszközvásárlási program