Református istentisztelet 2017 május 7 vasárnap Anyák napja

2017. május 7. vasárnap, Anyák napja Istentisztelet rendje: Orgona előjáték Köszöntés (állva) Kezdőének ……. 42:1,6 Gyermekek köszöntése Főének (ülve) 505:1,2,3 Fohász (ülve) Igeolvasás (ülve) Imádság (állva) Igehirdetésre készülő ének (ülve) 167 Gyermekek kivonulása Textus (ülve) Igehirdetés Imádság (ülve) Mi Atyánk (állva) Hirdetések (ülve) Adakozás (ülve) Záróének (ülve) 339:1-4 Áldás (állva) Orgona utójáték

1Sámuel 1 Sámuel születése 1Volt egy Rámátaim-Cófimból, az Efraim hegyvidékéről való ember, akinek Elkána volt a neve; efrátai volt, Jeróhámnak a fia, aki Elíhú fia, aki Tóhú fia, aki Cúf fia volt. 2Két felesége volt; egyiknek a neve Anna, másiknak a neve Peninná volt. Peninnának voltak gyermekei, de Annának nem voltak gyermekei.

3Ez az ember évenként fölment városából Silóba, hogy imádkozzék és áldozzék a Seregek URának. Ott pedig Éli két fia, Hofni és Fineás volt az ÚR papja. 4Amikor eljött az a nap, amelyen Elkána áldozni szokott, egy-egy részt adott feleségének, Peninnának, meg mindegyik fiának és lányának.

5Annának is csak egy részt adott, pedig Annát nagyon szerette, de az ÚR bezárta a méhét. 6Vetélytársa is sokat bosszantotta őt, hogy felingerelje, mivel az ÚR bezárta a méhét. 7Így történt ez évről évre, valahányszor fölment az ÚR házába, így bosszantotta őt. Ő meg csak sírt, és nem evett semmit.

8Akkor ezt mondta neki a férje, Elkána: Anna, miért sírsz, és miért nem eszel? Miért vagy úgy elkesered-ve? Nem érek én többet neked tíz fiúnál? 9Egyszer Anna fölkelt, miután ettek és ittak Silóban. Éli pap meg ott ült egy széken az ÚR templomának az ajtófélfájánál. 10Az asszony lelke mélyéig elkeseredve könyörgött az ÚRhoz, és keservesen sírt.

11Azután erős fogadalmat tett, és ezt mondta: Seregek URa 11Azután erős fogadalmat tett, és ezt mondta: Seregek URa! Ha részvéttel tekintesz szolgálólányod nyomorúságára, gondod lesz rám, és nem feledkezel meg szolgálólányodról, hanem fiúgyermeket adsz szolgálólányodnak, akkor egész életére az ÚRnak adom, és nem éri borotva a fejét! 12Mivel hosszasan imádkozott az ÚR színe előtt, Éli figyelte az asszony száját.

13Anna magában beszélt, csak ajka mozgott, de hangja nem hallatszott 13Anna magában beszélt, csak ajka mozgott, de hangja nem hallatszott. Ezért Éli azt gondolta, hogy részeg, 14és ezt mondta neki: Meddig tart még a részegséged? Józanodj ki mámorodból! 15Anna azonban így válaszolt: Nem, uram! Bánatos lelkű asszony vagyok. Nem ittam bort vagy szeszes italt, hanem a lelkemet öntöttem ki az ÚR előtt.

16Ne tartsd szolgálólányodat elvetemült asszonynak, mert nagy bánatom és szomorúságom miatt beszéltem ilyen sokáig. 17Éli így válaszolt: Menj el békességgel! Izráel Istene teljesítse kérésedet, amit kértél tőle! 18Ő pedig ezt mondta: Nézz jóindulattal szolgálólányodra! Azután elment az asszony a maga útjára, evett, és nem volt többé szomorú az arca.

19Másnap reggel fölkeltek, imádkoztak az ÚR előtt, majd visszatértek otthonukba, Rámába. Amikor aztán Elkána a feleségével, Annával hált, az ÚRnak gondja volt rá. 20Egy idő múlva Anna teherbe esett, fiút szült, és elnevezte Sámuelnek, mert ezt mondta: Az ÚRtól kértem őt. (Samu-Él – az Úr meghallgat)

21És mikor fölment az az ember, Elkána, egész háza népével, hogy bemutassa az ÚRnak az évenkénti áldozatot, és teljesítse fogadalmát, 22Anna nem ment el, hanem ezt mondta férjének: Majd az elválasztása után viszem el a gyermeket, hogy megjelenjék az ÚR előtt, és végleg ott maradjon.

23A férje, Elkána ezt felelte neki: Tégy úgy, ahogy jónak látod 23A férje, Elkána ezt felelte neki: Tégy úgy, ahogy jónak látod. Maradj itthon, amíg elválasztod. Csak az ÚR tartsa meg ígéretét! Otthon maradt tehát az asszony, és szoptatta a fiát, míg el nem választotta.

24Miután elválasztotta, elvitte magával, és vele együtt vitt egy hároméves bikát, egy véka lisztet, meg egy tömlő bort, és bevitte az ÚR házába, Silóba. A gyermek még kicsiny volt. 25Akkor levágták a bikát, a gyermeket pedig bevitték Élihez.

26Az asszony ezt mondta: Kérlek, uram 26Az asszony ezt mondta: Kérlek, uram! A te életedre esküszöm, uram, hogy én vagyok az az asszony, aki itt állt melletted és imádkozott az ÚRhoz. 27Ezért a gyermekért imádkoztam, és az ÚR teljesítette kérésemet, amit kértem tőle. 28Én viszont felajánlom az ÚRnak. Legyen egész életére felajánlva az ÚRnak! És ott imádták az URat. 1Sámuel 1

2017. május 7. vasárnap, Anyák napja Istentisztelet rendje: Orgona előjáték Köszöntés (állva) Kezdőének ……. 42:1,6 Gyermekek köszöntése Főének (ülve) 505:1,2,3 Fohász (ülve) Igeolvasás (ülve) Imádság (állva) Igehirdetésre készülő ének (ülve) 167 Gyermekek kivonulása Textus (ülve) Igehirdetés Imádság (ülve) Mi Atyánk (állva) Hirdetések (ülve) Adakozás (ülve) Záróének (ülve) 339:1-4 Áldás (állva) Orgona utójáték

20Egy idő múlva Anna teherbe esett, fiút szült, és elnevezte Sámuelnek, mert ezt mondta: Az ÚRtól kértem őt. 1Sámuel 1:20

VISSZA A GYÖKEREKHEZ! VISSZA ISTEN KIJELENTÉSÉHEZ!

Nincs tökéletes társadalom Nincs tökéletes társadalom! Akkor többnejűség – most szexuális káosz Mégis: Isten szeretete jelen van!

Aki hisz őbenne, az nem jut ítéletre, aki pedig nem hisz, már ítélet alatt van, mert nem hitt Isten egyszülött Fiának nevében. János 3:18 VISSZA A GYÖKEREKHEZ!

Anna – Pennina Miért volt két felesége Anna – Pennina Miért volt két felesége? 1 Háborúk 2 Jómód kifejezése 3 Család ereje, prosperitása

Anna csak sírt, nem evett semmit Anna csak sírt, nem evett semmit. 8Akkor ezt mondta neki a férje, Elkána: Anna, miért sírsz, és miért nem eszel? Miért vagy úgy elkeseredve? Nem érek én többet neked tíz fiúnál?” 1Sámuel 1:8

Nem Anna teljesítménye számított – önmagáért szerette Annát

Bűnökkel terhelt, nyomorított társadalom Bűnökkel terhelt, nyomorított társadalom! Laza, átjárható szexuális határok Rombol és öl a pornó Relativizálódott a házassági hűség Haldoklik a házasság – esik szét a család!

Szeretjük-e az Urat. Szeretjük-e egymást Szeretjük-e az Urat? Szeretjük-e egymást? Szeretjük-e a másikat önmagáért?

Anna és Elkána egyetértettek: legyen az Úrnak felajánlva egész életére!

Semmi sem az enyém. Visszaadom annak, aki adta.

Kialakul a gyermek-bálvány

Akkor tudja helyesen szeretni az anya a gyermekét – ha szereti és tiszteli a férjét, hozzá kötődik elsősorban!

Isten házastárs gyermek(ek) munka, barátok, kikapcsolódás, hobbi… stb.

Bűn = rendetlenség Jézus Krisztusban állhat helyre a rend!

Pálhegyi Ferenc, Keresztyén házasság, Az anya A világ rendkívül ellentmondásosan kezeli az anyaságot. Egyrészt dicsfényt vetít az anyák feje fölé, másrészt nem becsüli meg őket. Évszázadokon át szebbnél szebb Madonna-képek készültek és csodaszép lírai versek szóltak az anyákról.

De ugyanaz a két évszázad, melyben Petőfi és József Attila anya-versei születtek, a női emancipáció meghirdetésével hallgatólagosan az anyaság értékét devalválta. A nőket karrierrel biztatja, a lányokat nem készíti fel az anyai szerepre: fejük, szívük, idejük sok más „fontos” ismerettel telik meg, az anyaságnak nem marad hely. Ha aztán „jön” a gyerek, konfliktusba kerülnek, érzik: a kettőt – a „pályát” és az anyaságot – nem lehet vagy csak nagyon nehezen lehet egyszerre, megfelelő színvonalon végigcsinálni.

Az anyák többsége – természetétől fogva – én-központú Az anyák többsége – természetétől fogva – én-központú. Ilyen motívumok mozgatják: „Szeretnék a gyerekemben örömöt találni.” „Legyen kiért éljek.” „Valósítsa meg, ami nekem nem sikerült.” „Folytatódjam benne.” „Ne legyek egyedül, hiszen a férjem elhagyott (vagy mellette úgyis magányos vagyok)”. Ezekben az indítékokban a figyelem fókusza látszólag a gyermek, valójában az én.

Az anyaság története ilyenkor a következő menetrend szerint zajlik: Megfogant – öröm és büszkeség tölt el. Megszültem – ÉN szültem, ez a gyerek az ENYÉM. Érte élek – ezért még hálás lesz nekem. Az én gyerekem különb más gyerekeknél (hiszen én is különb vagyok). Jelentkeznek az első csalódások, konfliktusok az óvodával vagy az iskolával, konfliktusok a házasságban a gyerek miatt. A nagy csalódás is megjelenik: Vannak, akik fontosabbak neki, mint én. Itt hagyott. Van értelme még az életemnek?

A keresztyén, Krisztus-központú gondolkozás: „A gyermek nem az enyém, de boldog vagyok, hogy Isten rám bízta egy időre. Megbízott azzal, hogy segítsem őt önálló emberré válni. Életem célja, hogy jól sáfárkodjam azzal a kinccsel, amit a Gazda rám bízott.”

Tegyük egymás mellé a kétféle hozzáállást: a gyermek az enyém a gyermek Istené (engem bízott meg, hogy neveljem) terveim vannak vele kutatom, hogy mi a terve vele Istennek (figyelem az adottságait) a problémákkal nekem kell megküzdenem (esetleg bevonom a „társtulajdonost”, az apát) minden problémát a valódi tulajdonos elé tárunk (rendszeresen imádkozunk érte a férjemmel együtt) ha élete nem az én elképzeléseim szerint alakul, csalódást és keserűséget érzek elfogadom Isten akaratát; ha az én hibámból „csúszott el”, bűnt vallok; tovább imádkozom érte

Anna tudta, kitől kapta, tudta, kié a várva várt, egyetlen gyermeke!

Nem imádta fiát – hanem imádta az Urat!

A gyermek Istené. Mi a terve vele Istennek A gyermek Istené! Mi a terve vele Istennek? Állandóan ott tartom, hordozom Isten előtt! Mivel neki adtam át – ezért hiszem, hogy gondja van rá! Ezért mindenkor hittel és reménységgel imádkozom érte!

2017. május 7. vasárnap, Anyák napja Istentisztelet rendje: Orgona előjáték Köszöntés (állva) Kezdőének ……. 42:1,6 Gyermekek köszöntése Főének (ülve) 505:1,2,3 Fohász (ülve) Igeolvasás (ülve) Imádság (állva) Igehirdetésre készülő ének (ülve) 167 Gyermekek kivonulása Textus (ülve) Igehirdetés Imádság (ülve) Mi Atyánk (állva) Hirdetések (ülve) Adakozás (ülve) Záróének (ülve) 339:1-4 Áldás (állva) Orgona utójáték

Tóth Zsombor

2017. május 7. vasárnap, Anyák napja Istentisztelet rendje: Orgona előjáték Köszöntés (állva) Kezdőének ……. 42:1,6 Gyermekek köszöntése Főének (ülve) 505:1,2,3 Fohász (ülve) Igeolvasás (ülve) Imádság (állva) Igehirdetésre készülő ének (ülve) 167 Gyermekek kivonulása Textus (ülve) Igehirdetés Imádság (ülve) Mi Atyánk (állva) Hirdetések (ülve) Adakozás (ülve) Záróének (ülve) 339:1-4 Áldás (állva) Orgona utójáték