A szegény kisgyermek panaszai Kosztolányi Dezső A szegény kisgyermek panaszai

A szerzőről A Nyugat első nemzedékének tagja Ady szellemi ellenfele (Az írástudatlanok árulása: „bugaci” ady kultusz) Homo aestheticus: alapeszménye a szépség Unokatestvére: Csáth Géza Barátja, „fegyvertársa”: Karinthy Frigyes Ínyrákban halt meg

A kötet Első ízben 1910-ben jelent meg (Az első Jelentősnek ítélt kötete) Népszerűvé teszi Kosztolányit 1923-ig folyamatosan bővül újabb versekkel A gyermekkort búcsúztatja a versfüzér darabjaiban Egyszerre emlékezés és (lét)összegzés Az emlékezés révén a tudattalan válik hozzáférhetővé Gyakori motívumok: álom, halál, búcsúzás

…Újszerűsége Kettős látásmód: a felnőtt beszélő és a megidézett gyermek nézőpontja keveredik A Szerepjáték többszólamú versbeszédet eredményez A gyermeki tudat(alatti) felvillantása a felnőtt normatagadását teszi lehetővé Nem a hétköznapi logika szervezi a kötetet, illetve a különálló verseket, hanem a benyomások, az átélt élmények intenzitása (impresszionizmus)

Mint aki a sínek közé esett

Mint aki a sínek közé esett… Egy szimbolikus értelmű pillanatot rögzít (Karinthy: Mint aki halkan belelépett…) Lételméleti és ismeretelméleti Határhelyzetre utal a kulcssor (élet-halál) Az életet végtelennek megélő gyermek és a végességre rádöbbenő felnőtt tapasztalata, megismerése közti határhelyzetet villantja fel A fő ismétlés a viszonyítási pontot hangsúlyozza (halál, haláltudat), amely megváltoztatja a világhoz való hozzáállást A képi dinamizmus, a litániaszerűség (felsorolások) a gyermeki tapasztalás jellegzetességét Festi meg Ars poétika: a lényeges megragadásának, megőrzésének igénye is megszólal a versben (impresszionizmus – szimbolizmus)

Összehasonlítás Mint aki a sínek közé esett… – Menj, kisgyerek. A kötet nyitó- és záróverse A halál mint vonatkozási pont megjelenése Összehasonlítási szempontok: A gyermekkor értékei Motívumok Téma Képi eszközök Cím (és szöveg) Szónoki (retorikus) eszközök Beszédhelyzet (Ki a megszólaló? Kit szólít meg? Miért, hogyan, milyen helyzetben?) stílus., hangvétel A felnőtt és a gyermek megjelenése, kapcsolatuk

hasonlóságok Kettős nézőpont (Gy-f) Kitüntetett léthelyzet mint viszonyítási pont Az elmúlás hangsúlyozása Búcsúzás A gyermek- és a felnőtt tudat összetartozása, szétválásuk Hangsúlyos ismétlés Körkörös kompozíció A gyermekkor értéktelisége

különbségek Beszédhelyzet (E/1 – E/2: összetartozás – elválás) Lírai én ( egység – ketté válik) Képek (groteszk - hétköznapi) Megjelenített életszakasz (gyermekkor – felnőtt kor) A gyemekkor értékessége (ambivalens képek; „ferde kép” – jelzett értékesség: „Drága”) Halálkép (tragikus mozzanat – szükségszerű esemény) Retorikus eszközök (hasonlat, felsorolás – felszólítás, megszólítás) Hangvétel (zaklatottság - lemondás, beletörődés, aggodalom)

Néhány következtetés A gyermekkor az élet legértékesebb szakasza A lét teljességét Éli át a gyermek Gyorsan elmúló időszak A felnőttkor léttapasztalata a töredékességélmény A felnőttkorban fogynak az értékek, a személyiség beszűkül

gyermekmotívum A gyermekmotívum meghatározó eleme Kosztolányi későbbi költészetének is Boldog, szomorú dal: az élet „kincsét”, a boldogságot a gyermekkorhoz köti Hajnali részegség: a létezés teljességét egy meseszerű Égi bálban éli át újra Novelláinak fő alakja, esti kornél is egy gyermeki tudattal, morállal „megáldott” személyiség