Miben különbözik a természetes fertőzést követő immunitás az oltóanyag által kiváltott védettségtől? Timár László 19. ORSZÁGOS VÉDŐOLTÁSI TOVÁBBKÉPZŐ TANFOLYAM Eger, 2013. április 25-27.

Természetes fertőzés Patogén mikroorganizmus (kórokozó) jut a szervezetbe, ott szaporodik és immunválaszt vált ki 1. Veleszületett, nem specifikus immunválasz a patogént, a „veszélyes idegent” ismeri fel - azonnali védekező választ indít el (gyulladás), - nincs memóriája, a kórokozó ismételt támadására azonos reakció (nem biztosít biztonságos védettséget) 2. Adaptív, specifikus immunválasz a kórokozó antigénjét ismeri fel és csak a felismert antigént hordozó kórokozóval reagál - lassan alakul ki (1-2 hét) - emlékszik a korábban felismert antigénre (memória) - a kórokozó ismételt támadására azonnali választ ad, amely kivédi a fertőzés kialakulást

Védőoltás (vakcináció) Tartós védettség mesterséges kialakítása egy-egy meghatározott fertőző betegség ellen. A védettséget a kórokozó meghatározott antigénje által kiváltott adaptív immunválasz, a tartós védettséget az immunválasz során képződött hosszú-életű memóriasejtek biztosítják. Fontos, hogy a védőoltás ne okozzon betegséget, ezért az oltóanyagok - elölt, inaktivált kórokozót - a kórokozónak néhány, a védettség kialakítása szempontjából fontos antigénjét (protektív antigén) - élő, de betegséget nem okozó változatát (gyengített, attenuált kórokozó) tartalmaznak

Az antigén-specifikus immunválsz kialakulása (primer immunválasz) Antigén-felismerő sejtek (lymphocyták): B-sejtek (csontvelőben képződnek) T-sejtek (thymusban képződnek) CD4+ T-sejtek: helper T-sejtek (Th) CD8+ T-sejtek: cytotoxikus T-sejtek (Tc) A T-sejtek csak olyan antigént ismernek fel, amelyeket az un. antigén prezentáló sejtek (APC) az un. MHC molekulákhoz kapcsolva mutatnak be számukra Exogén antigének (oltóanyagok többsége): Peptid+MHC II – CD4+ Th receptor kapcsolódás Intracellulárisan képződött antigének (élő vírus vakcinák) Peptid+MHC I – CD8+ Tc receptor kapcsolódás Az antigénprezentáló sejtek nem csak feldolgozzák és bemutatják az antigént, hanem, mint a veleszületett immunitás sejtjei, a patogén hatására aktiválódnak, így „veszélyes idegen” információt adnak a felismerő sejtek számára.

Memória-T-sejtek kialakulása és a szekunder immunválasz A memóriasejtek a primer immunválasz során képződött rövid életű effektor Th illetve Tc-sejtekből differenciálódnak. Hosszú élettartamukat nyugvó állapotuk és igen lassú szaporodásuk biztosítja. Bár megjelennek a keringésben is, de többnyire a perifériás nyirokszervekbe vándorolnak (centrális memória), míg másik típusuk a perifériás szervekben található (effektor memória), főleg az immunválaszt elindító fertőzés behatolásának helyén (bőr, bél, tüdő). Ismételt antigén hatásra gyorsan aktiválódnak, szaporodnak, és kivédik a kórokozó támadását. A cytotoxicus Tc sejt válaszhoz Th sejt aktiválódásra is szükség van. Antigén hiányában idővel csökken a szervspecifikus memóriasejtek száma, ismételt antigénstimulus (akut fertőzés, revakcináció) jelentősen növeli az effektor memóriasejtek számát.

Az antitestek által biztosított védettség. A védőoltásokkal kialakítható védettséget az esetek többségében a kórokozó antigénje elleni antitestek biztosítják Az antitestek termeléséért a B-sejtek felelősek, amelyek az antigén felismerése után aktiválódnak, klonálisan szaporodnak, és antitest termelő plazmasejtté differenciálódnak. A plazmasejtek rövid életűek (2-3 nap),a termelt antitestek is viszonylag hamar lebomlanak kiürülnek (az IgG felezési ideje 21 nap) Tartósabb védelmet nyújtanak a csontvelőbe vándorolt hosszú életű plazmasejtek, amelyek 2-3 évig gondoskodnak a védettséget biztosító antitestszintről. A plazmasejtek azonban nem rendelkeznek antigén felismerő receptorral, utánpótlásukról a memória-B-sejteknek kell gondoskodni

B-sejtes memória Hosszú életű memória-B-sejtek csak akkor képződnek, ha az antigén felismerésében a T-helper sejtek is közreműködnek. Az aktivált Th sejtek részben közvetlen sejt-sejt kölcsönhatással, részben citokin termelésükkel segítik a B-sejtekben az immungloblin osztályváltást (IgM  IgG, IgA, IgE), az antitest affinitásérést (fokozott a antigénkötő képesség) és a memóriasejt képződést A Th sejtek csak antigént prezentáló sejtek (APC) által bemutatott fehérje antigént ismernek fel, tehát memória-B-sejt képződés feltétele, hogy szoros kontaktusban együtt legyen a peptidet bemutató APC, a felismerő Th- és B-sejt. Maga a B-sejt is szolgálhat APC-ként Vannak T-independens antigének, amelyeket a B-sejtek T-sejt közreműködése nélkül is felismer. Ilyenek pl. a pneumococcus, meningococcus és haemophilus tok poliszascharidája. Ezek ellen memóriasejt csak akkor differenciálódik, ha az antigénhez fehérjét kapcsolunk. Ilyenkor a B-sejt bekebelezi mind a poliszacharidot, mind a fehérjét és együttesen prezentálja a Th-sejteknek

1. Antigén bejutásának hatása Miben különbözik a természetes fertőzést követő immunitás az oltóanyag által kiváltott védettségtől? 1. Antigén bejutásának hatása A természetes fertőzés során a kórokozó leggyakrabban a nyálkahártyákon keresztül jut be a szervezetbe. Ott lokális immunválaszt vált ki: A B-sejtek és a memoria-B-sejtek secretoros IgA termelésre differenciálódnak. A secretoros IgA megakadályozza a korokozó ismételt bejutását, kivédi az infekciót A védőoltások néhány kivételtől eltekintve (rotavírus, orális typhus, orális polio, nasalis influenza vakcinák) injekcióban kerülnek beadásra, amely lokális védelmet nem nyújt, legfeljebb a minimális mennyiségben kiválasztódó IgM osztályú antitestek és a nyálkahártyába diffundáló IgG antitestek nyújtanak némi lokális védelmet

A kórokozó szaporodása és patogén hatása A természetes fertőzés során a kórokozó szaporodik a szervezetben, ez tartós antigénstimulust jelent, patogén hatásával pedig a veleszületett védekező rendszert is aktiválja (gyulladás). Ez kedvez az adaptív immunválasz kialakulásának, specifkus memóriasejtek képződésének A védőoltások közül csak az élő vakcinák gyengített kórokozói szaporodnak a szervezetben, a vírus vakcinák B-, Th- és Tc-memóriát is kialakítanak, tartós védelmet biztosítanak. A nem élő vakcinák nem szaporodnak, hatásos immunizáláshoz ismételt oltásra van szükség. Csak Th- és B-memóriasejteket képeznek, antitestes védelmet biztosítanak, de lokális védettséget nem alakítanak ki. A tisztított antigén vakcinák immunogén hatásához a veleszületett immununválaszt fokozó adjuvánsok hozzáadására is szükség van.

Összefoglalva A természetes fertőzés átvészelése többnyire évtizedekig tartó (életre szóló?), antigén-specifikus immunitást biztosít. A fertőző betegség ismétlődésére csak eltérő antigenitású kórokozó, vagy a specifikus immunválaszt gyengítő betegség, gyógyszerelés, idős kor esetén kell számítanunk A védőoltások közül évtizedekig tartó védettséget hoznak létre az élő vírusvakcinák, valamint a hepatitis A és B vakcináció (ismételt alapimmunizálás után) az oltottak 80-90 %-ában. Az antitestszint mérésére alapozott vizsgálatok arra utalnak, hogy a nem élő vakcinák többsége csak 3-5 éves védettséget nyújt, de az oltott és nem oltott populációk tartós nyomon követése arra utal, hogy a védettség (legalábbis a súlyos fertőzés ellen) ennél valószínűleg tartósabb. Utóbbi az ezen vakcinákkal is kialakuló hosszú életű memóriasejteknek köszönhető.