„MEGŐRÜLT AZ EMBERISÉG”

Alfred Joubaire hadnagy, a francia hadsereg tisztjének halála előtti utolsó bejegyzése, amelyet egy nappal korábban írt le: „Az emberiség megőrült! Biztos, hogy őrült, józan ember ilyen dolgokat nem követ el. Mészárlás. Horror. Vérontás. Nem találok jó szavakat azok kifejezésére, amiket látok. A pokol sem lehet ilyen rettenetes. Az emberek megőrültek!”

1914 és 1918 között a háborúban harminc ország hatvanötmillió katonája szolgált. Összesen közel 17 millió katona és civil halt meg, további húszmillió pedig megsérült. A halálos áldozatok kétharmada csatában esett el, egyharmada pedig a spanyolnátha áldozata lett. Az orosz hadsereg tizenkétmillió katonát – minden nemzet közül a legtöbbet − küldött a frontra. Több mint háromnegyedük soha nem tért haza.

A "férfi" és "női" tankok A magyar harckocsizók számára fülsértő tank kifejezés is az első világháborúból ered. Vízszállító, tartályos járműveknek próbálták feltüntetni őket, így maradt rajtuk a tank megnevezés. Egyébként az angol harckocsiknak „férfi” és „nő” megkülönböztetése is volt. A férfi tankoknak ágyújuk volt, a nőieknek pedig géppuskájuk.

Az amerikai kutyaharcosok Sok amerikai fiatal nem értett egyet az elnök döntésével, hogy az Egyesült Államok nem csatlakozik a háborúhoz. Önkéntesen jelentkeztek a francia légierőbe, ahol végül egy saját egységet alakítottak ki számukra Az egyik legeredményesebb vadászrepülő-csapat volt A légi csatákra utaló dogfight (kutyaharc) kifejezés is e fenegyerekektől származik. Amikor a leállított motort újra működésre akarták bírni, a nehézkesen megmozduló légcsavarok ugató hangot hallattak.

Fegyverek

A kézigránát A katonák jól beásott ellenséget támadtak, ekkor ugyanis a puskának és a szuronynak nem sok hasznát vették, míg kézigránátok segítségével képesek voltak tüzérségi támogatás nélkül is megtisztítani a lövészárkokat.

A harci repülőgép Rendkívüli mértékben fejlődtek a repülőgépek, a motorok, a fedélzeti és bombafegyverek, a híradástechnika és a légvédelem is.

A géppuska Önműködő, sorozatlövés leadására alkalmas lőfegyverek léteztek már az első világháború kitörése előtt is, igazán félelmetes hírnévre azonban 1914 után tettek szert, amikor a géppuskák  a lövészárok-háborúkban rendet vágtak a rohamozó gyalogság soraiban.

A harckocsi A harckocsit, vagy ahogy akkoriban a bakák nevezték, a tankot a fronton tapasztalt irdatlan emberveszteség és a lövészárok-háború nehézségei hívták életre. A tervezők szeme előtt egy olyan jármű lebegett, amely képes leküzdeni az útjába kerülő árkokat, akadályokat, megvédi a gyilkos géppuskatűzzel szemben is a benne ülőket, és fegyverzetével megtisztítja az utat az előretörő gyalogság előtt. Elsőként a britek ismerték fel a páncélosok jelentőségét.

A lángszóró Ez a fegyver már csak azért is érdekes, mert annak ellenére, hogy a német hadsereg vetette be először a fronton, feltalálója egy magyar ember, Szakáts Gábor volt. Amikor a német csapatok először hajtottak végre támadást a szerkezettel, a francia katonák hanyatt-homlok menekültek a német lángszórós osztagok elől.

A gyorstüzelő ágyú A gyorstüzelő ágyú képzett tüzérek kezében igencsak hatékony fegyvernek bizonyult, mivel percenként akár hússzor is tüzelhettek vele. Először a franciák vetették be nagyobb számban híres hetvenötösüket, amelyből már a háború kezdetekor négyezer darabbal rendelkeztek. Az addigi ágyúkkal szemben újítást jelentett a hidraulikus ütközés-gátló, ami lecsökkentette a fegyvercső visszarúgását

A páncélvonat A páncélvonat ötletével az oroszok álltak elő 1914-ben, az eszközt már a háború előtt fejlesztettek. A páncélvonatokba négy szerelvényt építettek, géppuskával, vagy kis kaliberű lövegekkel felszerelve, és két vezérlő kocsiból álltak, a vonat elején és végén egy-egy lapos oldalfalú kocsi szolgálta a biztonságot.

A legvéresebb ütközetek

Verduni csata Közel egymillió halott és sebesült, valamint több százezer eltűnt és hadifogoly. Számokban röviden így lehet összegezni az első világháború leghosszabb és második legvéresebb ütközetét, a verduni csatát. A francia és a német csapatok közötti összecsapás 1916. február 21-én kezdődött és majdnem tíz hónapig, december 19-ig tartott. Az áldozatok nagy száma miatt a köznyelv „verduni vérszivattyú”-nak nevezte el az ütközetet, amely a nyugati front legfontosabb fegyveres összecsapása volt.

Somme-i csata Ha már említettük az első világháború második legvéresebb ütközetét, akkor beszéljünk most arról a csatáról, ami még a verduni vérszivattyúnál is több emberéletet követelt. Ez volt a somme-i csata, amelyet 1916. július 1. és november 18. között vívtak a nyugati fronton. A legfrissebb kutatások szerint a két oldal veszteségei – halottban, sebesültben és hadifogolyban – meghaladták a másfél millió főt; csak halottban a németek 450 ezer katonát veszítettek, míg az antanterők 620 ezret.

Doberdói csata A doberdói csata az első világháború egyik legvéresebb csatája volt, melyet 1916 augusztusában vívott meg az olasz haderő az osztrák–magyar hadsereg főként magyar és szlovén nemrazetiségű. A csata, mely a hatodik isonzói csata része volt, a Karszt-fennsík legnyugatibb szélén lévő Doberdó-fennsíkon zajlott. Az olaszok, miután meghódították a Monfalcone és Ronchi körüli síkvidéket, megpróbáltak áthatolni a fennsíkon, hogy megszerezzék a Trieszt és Gorizia közötti főút ellenőrzését. Súlyos küzdelmek és hatalmas áldozatok árán sikerült elérni céljukat. Az osztrák-magyar erők visszavonultak, Gorizia az olaszok kezére került, de Triesztet nem sikerült elérniük, hanem meg kellett állniuk Duinótól északnyugat egységével.

Köszönöm a figyelmet!