A FELVILÁGOSODÁS Győzelmi emlékmű, Lipcse

A FELVILÁGOSODÁS jelmondatai „Sapere aude!” (Merj gondolkodni!) Horatius „Az ész az Isten, mely minket vezet.” Berzsenyi Dániel

MI A FELVILÁGOSODÁS? A kifejezés maga egy metafora: az értelem fényére utal a tudatlanság sötétségével szemben Pl. „világosodik lassacskán az elmém” József Attila Caspar David Friedrich: Hajnal az erdőben

MI A FELVILÁGOSODÁS? Kant válasza: “A felvilágosodás az ember kilábalása a maga okozta kiskorúságából. A kiskorúság az arra való képtelenség, hogy valaki mások vezetése nélkül gondolkodjék.”

A felvilágosodás egy eszmerendszer, a 18 A felvilágosodás egy eszmerendszer, a 18. századi polgárság ideológiája, és egy szellemi, kulturális mozgalom, amely a polgári társadalmat, s így a polgári rend győzelmét készítette elő a 18. században.

A felvilágosodással egy új gondolkodási mód jön létre, a modern polgári gondolkodás. Ennek lényege a fejlődésbe vetett hit s az a meggyőződés, hogy az ember képes megismerni a világot sőt, képes megjavítani a világot.

A felvilágosodás filozófiai háttere A felvilágosodott gondolkodók új tanaik meghirdetésekor az észre és a tapasztalatra hivatkoztak. Miért? Mert a korabeli ismeretelméleti irányzatok arra a kérdésre, hogyan ismerhető meg a világ, két választ adtak: az ész által, a tapasztalat által.

A felvilágosodás ismeretelméleti irányzatai 1. Empirizmus Az empíria = tapasztalat szóból. Az empiristák szerint ismereteink egyetlen forrása a közvetlen tapasztalat. Fő módszere: az indukció: az egyes, a konkrét esetekből következtetni az általános tételre. Pl. Newton almája Képviselői: Bacon, Locke, Hume.

A felvilágosodás ismeretelméleti irányzatai 2. Racionalizmus Feltevése szerint az ismeretek igaz voltát kizárólag az értelem(=ráció) képes garantálni. Fő módszere: a dedukció: az általánosból következtetni a konkrétra, az egyes esetekre. Képviselői: Descartes, Pascal, Spinoza, Leibniz, Descartes: “Cogito ergo sum” Pascal: “Nádszál az ember, de gondolkodó nádszál.”

A felvilágosodás képviselői A felvilágosodott gondolkodás képviselői, elterjesztői magukat filozófusoknak vallották. Ma inkább társada- lomtudósoknak tartanánk őket. Különösen hírhedtté vált Voltaire a maga egyházellenessé-gével. „Taposd el a gyalázatost!” – hirdette. Roppant bátran szálltak szembe az addigi, elsősorban vallásos nézetekkel , az évezredes tanításokkal. Ezeket előítéleteknek nevezték. Beszélni arról is, hogy mellesleg vagy főként ezek írók is voltak, pl. Voltaire, Goethe, Schiller.

A felvilágosodás legfőbb képviselői Az angol Hobbes és Locke A francia Voltaire, Rousseau, Montesquieu és Diderot.

A felvilágosodás legfőbb képviselői Az angol Locke A francia Voltaire, Rousseau, Montesquieu és Diderot. A német Kant, Lessing, Goethe és Schiller.

Goethe és Schiller (Emlékmű Weimarban)

A Nagy Francia Enciklopédia Lexikon A XVIII. század ismeretanyagának (életmód, tört., társ. technika, műv. stb.) és a francia felvilágosodás eszméinek lexikonszerű összefoglalása.

A Nagy Francia Enciklopédia Hatása óriási Európa-szerte; a szabad vizsgálódás és gondolkodás szellemét terjesztette. Az enciklopédia jelen volt minden magyar arisztokrata könyvtárában. Jelentős hatást gyakorolt az amerikai alkotmányra is.

A Nagy Francia Enciklopédia 1751 és 1780 között 35 kötetben jelent meg. Főszerkesztője Diderot, társszerkesztője D’Alembert, a kor legjelentősebb matematikusa. Szerzői: Rousseau (zenei írások), Diderot, Voltaire (társadalom, egyén), D’ Alembert term tud-ok, Holbach.

A felvilágosodás átértékelte ember és természet viszonyát Nézeteik a természetről: A természet megismerhető, átalakítható, és az ember szolgálatába fogható. Hogyan? A természet törvényeit megismerve az anyagból új dolgokat hozhatunk létre, az anyagi javak bőségét teremthetjük meg, így az emberi életet kellemessé, boldoggá tehetjük.

A felvilágosodás átértékelte ember és Isten viszonyát. Eddig kizárólag az egyházi dogmák (hitelvek) határozták meg az ember Istennel kapcsolatos nézeteit, most a tapasztalatokkal és a rációval szembesítik a hittételeket.

A felvilágosodás átértékelte ember és Isten viszonyát Megjelennek az első deisták (a deizmus szóból): Szerintük Isten megteremtette a világot, majd működését a természeti törvényekre bízta. Isten tehát nem gondviselőnk, csupán teremtőnk. Pl. Voltaire. Megjelennek a panteisták (a panteizmus szóból): Isten feloldódott a világban, a világ minden jelenségében tetten érhető. Pl. Spinoza. Voltaire szerint, ha nem lenne Isten, ki kellene találni, ugyanis nem lenne kivel féken tartani a tömeget.

A felvilágosodás átértékelte ember és Isten viszonyát. Megjelennek az ateisták (az ateizmus szóból): Isten létét tagadják, mondván a tapasztalat nem igazolja létét. Pl. Diderot.

A felvilágosodás és az egyház Mivel a felvilágosodás ideológiai mozgalom, szükségszerűen támadja a régi rend, a feudalizmus legfőbb ideológiai támaszát, az egyházat. A különböző irányzatok közös jellemzője az antiklerikalizmus.

A felvilágosodás átértékelte ember és ember viszonyát Azt vallják, hogy „minden ember természeté- nél fogva (azaz természeti lényként) szabad. Úgy vélik, minden embernek vannak természetes jogai. Ezek a következők: jog a szabadsághoz, a tulajdonhoz (megszerzéséhez és megtartásához), az élethez, a boldoguláshoz (az arra való törekvéshez), az önálló véleményalkotáshoz.

A felvilágosodás átértékelte ember és ember viszonyát. Azt tartják, az embereket nevelni kell mások jogainak, emberi méltóságának a tiszteletére. Mások véleményének, nézeteinek a tiszteletben tartását toleranciának nevezték a korban. PL. Más ember életét, szabadságát, tulajdonát nem vehetjük el, boldogulásában s önálló véleményalkotásában senkit nem akadályozhatunk meg, hacsak mások jogait nem sérti egy ember.

A felvilágosodás átértékelte ember és ember viszonyát Egy ember szabadságának egyedüli korlátja: mások szabadsága. Tisztában vannak azzal, hogy az ember önző, ezért szükségesnek tartják az önérdek korlátozását, hogy az ellenkező előjelű érdekek ne borítsák tűzbe a földet. Az önérdek korlátozása az állam feladata.

A felvilágosodás átértékelte ember és társadalom viszonyát Nézeteik a társadalomról és az államról: Államra, hatalomgyakorlásra szükség van a szembenálló érdekek összehangolására (Hobbes, Locke, Rousseau). A hatalom eredendően a nép kezében van (népfelség elve), de a hatalommal felruházhat a nép személyeket (alkotmányos monarchia) és intézményeket. Ilyenkor társadalmi szerződés jön létre a nép és a hatalom gyakorlója közt (Hobbes, Locke, Rousseau).

A felvilágosodás átértékelte ember és társadalom viszonyát A nép részéről felmondható a szerződés − forradalommal − , ha a hatalom gyakorlója nem a nép érdekeit képviseli, hanem egy kis csoport vagy a saját érdekeit (Locke, Rousseau). Szükség van a hatalom megosztására: A hatalmat egymástól független, egymást ellenőrző szervek közt kell felosztani; ezek: a törvényhozó hatalom (parlament), a bírói hatalom (igazságszolgáltatás) és a végrehajtói hatalom (kormány) (Locke, Montesqieu, USA-alkotmány)

A felvilágosodás átértékelte ember és társadalom viszonyát A legfőbb hatalmi szerv a törvényhozói testület kell hogy legyen (azaz parlament), ez demokratikusan kell hogy működjék: választott képviselőkkel (Locke, Montesqieu pl. angol alkotmányos monarchia parlamentje, az USA köztársaságának parlamentje) A társadalom legfőbb értékeinek tekintik a szabadságot, egyenlőséget és testvériséget.

A felvilágosodással egy új gondolkodási mód, szemléletmód jön létre, a modern polgári gondolkodás. Ennek lényege a fejlődésbe vetett hit s az a meggyőződés, hogy az ember képes megismerni a világot sőt, képes megjavítani a világot.