Relaxáció Relaxált állapot: a testi-lelki folyamatok nyugalmi, harmonikus, optimális működése, állapota, élménye. A tréning során felfüggesztődik a tudatos kontroll. Relaxáció („ellazulás"): a relaxált állapot elérésére irányuló pszichés és szomatikus folyamat. A relaxált állapot fontosabb jellemzői: Szomatikus jellemzők: - a vázizomzat tónusa csökken - a vegetatív működések optimalizálódnak Pszichés jellemzők: - nyugalom - oldottság, feszültségmentesség - sajátos „belső béke" és harmónia élménye Spontán relaxáció: kondicionált biológiai és pszichés állapotválasz megjelenése a megfelelő környezeti és belső (szubjektív) feltételek között. Irányított relaxáció: mentális műveletsor segítségével (szándékosan) létrehozott relaxációs állapot.

A relaxált állapot létrehozása A vegetatív funkciók és a pszichovegetatív tónus (feszültségi, izgalmi állapot) befolyásolása bizonyos határok között „akaratlagosan" lehetséges. Mechanizmusa: A kívánt állapot élményminőségének elővételezése (anticipálása) gondolati úton. („Megfogalmazott szándékképzetek.") A kívánt élmény (állapot) elővételezése (elgondolása) előhívja, felidézi az élmény szomatikus-vegetatív komponensét, ami perifériás válasz formájában jelenik meg. A kiváltott állapot kondicionálás (ismétlés, gyakorlás) útján rögzíthető és később előhívható.

Aktív módszer 1. Progresszív relaxáció (E. Jacobson) A tanulás elméletére épít. Az egyes izmok feszítésének és lazításának váltakoztatása – az önszabályozó képességet fejleszti. Cél: a beteg maximális önállósága,, a beteg-terapeuta kapcsolatot elhanyagolja. 2.     Simonton féle képzeleti terápia (daganatos beteg) A beteg öngyógyító belső energiájának konstruktív irányba terelése (a betegség tagadása helyett legyőzése)  

Passzív relaxációs módszer Autogén tréning (ÁT) Relaxáción alapuló, pszichofiziológiailag orientált pszichoterápiás forma. Alapkoncepciója Schultz szerint: a szervezet „kondicionálható pszichofizikai rendszer" megtanulható az átkapcsolás a nyugalmi tónusra. Biofeedback módszer: A szervezet a vegetatív, autonóm működésének érzékelhető visszajelzése, melynek birtokában az egyén képessé válik ezen testi működéseinek befolyásolására. (pl. szívritmus)

Elnevezése arra utal, hogy az egyén a relaxációs állapotot és az abban zajló pszichés-szomatikus folyamatokat (saját élmények megfigyelése, önismeret, önszabályozás) saját maga, intrapszichés élményeinek felhasználásával hozza létre („autogén”) A kívánt állapot ismétlés, gyakorlás során kondicionálható („tréning”) Pszichoterápiás alkalmazása során a páciens együttműködő aktivitása alapfeltétel. Az AT módszerének kidolgozása és terápiás alkalmazása: J. H. Schultz, Németország, 1920-as évektől. Az autogén terápia elmélete és gyakorlata: W. Luthe, 1960-70-es évek, Kanada.

Az autogén tréning alaphelyzete, feltételek -   ingerszegény környezet (fény, zaj, komfortérzet) -   testhelyzeti passzivitás (fekvő- vagy ülőhelyzetek) -   csukott szem szenzoros ingerdepriváció exteroceptív ingerek proprioceptív ingerek interoceptív ingerek - „passzív koncentráció" attitűdváltozás: passzív, receptív, megengedő, elfogadó beállítódás a szomatikus és pszichés élmények, folyamatok iránt. - intrapszichés folyamatok mobilizálódása megváltozik az intrapszichés élmények hozzáférhető-sége tudattalan tartalmak kerülhetnek a tudatba. - a self-élmények új minőségei (szomatikus és pszichés)

Az AT alapgyakorlatai (Schultz) 1. Nehézség-élmény gyakorlat (vázizomrendszer) 2. Melegség-élmény gyakorlat (keringés) 3. Légzésgyakorlat 4. Szívgyakorlat 5. Hasi szervek gyakorlata 6. Fej- v. homlok-gyakorlat (cerebrovascularis rendszer

Az AT terápiás célkitűzései 1. Testi-lelki nyugalom, feszültségmentesség létrehozása, a funkcionális vegetatív tünetek megszüntetése vagy enyhítése, az affektív rezo-nancia (válaszkészség) csökkentése, „belső konfliktusok feloldása". 2. Dinamikus koncepció: a testi és képi élményekben kifejeződő hibás élményfeldolgozás feltárása és korrekciója. A hibás élmény-feldolgozási módok a gyakorlat során tapasztalt élményekben fejeződnek ki, nemcsak az átélt belső élményekben, hanem a terapeutával való viszonyban is. Az AT módszere és elmélete más terápiás rendszerekkel integrálható. Pl. feltáró terápiák, kognitív- és viselkedésterápiák, csoportterápiák, st Specifikuma, hogy a kommunikatív terápiás folyamat és az önmegjelenítés hangsúlyozottan nem verbális szinten, hanem a testi kifejezés szintjén zajlik. A belső élmények is affektíven hangsúlyozottak, képi és szenzoros modalitásokból szerveződnek. Jellegzetes a regresszió, a szimbólum-ok szerepe, a feszültségek gyakran intenzív negatív élmények kíséretébe oldódnak ki.

Az AT alapfokának élményei -   a relaxáció jelenségvilágánál említett élmények, továbbá: -   szomatikus és pszichés regresszió -   archaikus gondolkodásmódok megjelenése -   affektív szféra és asszociációs folyamatok élénkké válnak -   testséma változások, testhatár változások -   az én-élmény új minőségei -   introspekció stb.

Az alapfokú AT tipikus teljesítményei - affektusok rezonanciájának csökkenése (emocionális válaszkészség szabályozása) -   pihenés, regeneráció, teljesítménynövekedés -   élményátélés megváltozása (érzéki élmények gyengítése vagy erősítése, pl. fájdalom) -   memória funkciók javulása -   formális szándékképzés (belső óra beállítása, vagy egy magatartásmintázat „programozása") - introspekció javulása, emocionális felismerés segítése

Az autogén tréning néhány indikációs területe -   funkcionális szomatikus-vegetatív zavarok, -   az organikus betegségek funkcionális komponensei, fájdalom -   túlfeszültségi állapotok, érzelmi és hangulati labilitás -   szorongásos kórképek, a neurotikus formakör zavarai, viselkedészavarok -   a stresszel való megküzdés -   önismeret és önszabályozás zavarai -   egészségeseknél: önfejlesztés, teljesítményfokozás stb.

  Imaginatív módszerek Az imagináció belső képekkel végbemenő lelki folyamat, mely keletkezhet spontán, (akár az AT során) és lehet irányított. A képi, szimbolikus nyelv ősibb, mint a verbális nyelv, így a nem verbálisan kódolt emlékeket, korai élményanyagot is megjelenítheti. A szimbólumok érzelmileg hasonló élmények sűrítménye, ezért az értelmezésük gondos kibontást igényel. A relaxált állapotban fellépő imagináció terápiás felhasználására több módszert is kidolgoztak.

- Kretschmer féle filmszalag - gondolkodás - Desoille nappali álom technikája  Jung-féle aktív imagináció Spontán és problémacentrikus imaginációs gyakorlatra kerül sor, melyet a terapeuta a páciens terápiás igényeinek megfelelően állít össze. Cél az individuációs folyamat segítése az árnyékszemélyiség, szerepszemélyiség, domináns archetipusok megismerése révén (eljutás a „Selbst”-hez)

Katatim imaginativ pszichoterápia    - Hanscarl Leuner 1955-ben vezette be katatim képelmény (szimboldráma) néven - mélylélektani megalapozottségú módszer - a „katatim” szó a tudattalanból származó szimbólumok affektus telítettségére, emocionális megélésére vonatkozik. Az „imaginatív” szó az elsődleges folyamatok szintjére történő regresszióra, a terápiás céllal indukált élményvilág képi jellegére utal.

- Az elsődleges folyamatok szintjén a szimbólumon való művelet közvetlen változtató hatással van az intrapszichés struktúrára, mely interpretációs, tudatos belátás nélkül is végbemegy.      - A terapeuta „kísér”, a folyamat dialógus formájában zajlik, ezáltal különbözik a többi módszertől. - A képben megjelenő szimbólumok a pszichés realitást jelenítik meg. A szimbólumokban rejlő jelentés megértése a szimbólum kollektív és individuális értelmezésének dialektikájára épül. A terápia során a szimbolikus tartalmak emocionális feldolgozásának és a tudatos reflexióknak az integrációja zajlik.

- A hívó kép szerepe egyrészt az elsődleges folyamatok dimenziójába való átlépés segítése, másrészt kristályosodási pontként szolgál, mivel ösztöndinamikai hívó jellegénél fogva mobilizálni képes tudattalan impulzusokat, elfojtott komplexusokat. - Alap, közép és felsőfokra osztjuk. Az egyes fokozatok a páciens személyiségszerkezetétől, problematikájától és a terápia szakaszától függően kerülnek alkalmazásra. - Alapfokú szimbólumok pl.: rét, patak, forrás, torkolat, ház, hegy, erdőszéle.

Hipnózis - történeti adatok MESSMER (1720-1815) "animális magnetizmius" FARIA ABBÉ fixációs módszer fájdalomcsökkentés BRAID a hipnózis nem alvás ! "monodeizmius" - egy dologra való mentális koncentrálás CHARCOT (1825-1893) a hipnózis kóros állapot (hysteria!) BERNHEIM "egészségesek is hipnotizálhatok” P.JANET disszogiációs teória HILGARD neodisszociációs teória "rejtett megfigyelő" SZKEPTIKUSOK: (White, Sarbin, Orne, Barber) "Szerepjátszás" „Feladatmotívált magatartás"

Hipnózis - Módosult tudatállapot (disszociáció!) -  A figyelem speciális koncentrált állapota (fókuszált figyelem) -  A perifériás észlelés beszűkül - NEM alvás! EEG: jo. féltekei túlsúly -  Nő a szuggesztiók iránti fogékonyság Realitásellenőrzés csökken -  Interperszonális kapcsolat fontossága -  A motoros és pszichés aktivitás csökkenése nem sine qua nonja a hipnózisra jellemző tudati változás előidézésének "Aktív-éber hipnózis" (Bányai-Hilgard) Alkalmazási terület: anesztézia pszichoterápia