Változások a nyugat-európai pártrendszerben az 1980-as és az 1990-es években Politológia II. Készítette: Dr. Domonkos Endre (PhD) 2012/2013 tavaszi félév

I. Kontinuitás és változás a Nyugat-Európai pártrendszerben III. Társadalmi-politikai törésvonalak szerepe a modern pártképződésben. Modern pártrendszer: történelmileg kialakult politikai ellentétek intézményesítése. 1960-as évek pártrendszerei: 1920-as évek politikai tagoltságának, törésvonalainak megnyilvánulása. Pártrendszerek „befagyása”.

I. Kontinuitás és változás a Nyugat-Európai pártrendszerben II. Ifjúság, mint az új politikai mozgalmak potenciális háttere. Pártok szervezeti stratégiájának szerepe a pártrendszer stabilizálódásában. Pártrendszer stabilitásának „aranykora”: 1950- 1960-as évek (pártpolitikai átrendeződések befejeződése és pártrendszerek letisztulása).

I. Kontinuitás és változás a Nyugat-Európai pártrendszerben III. Széles körű politikai konszenzus kialakulása. Jóléti állam feletti politikai konszenzus megléte. Szociáldemokrata kormányzás a skandináv államokban, tartós kereszténydemokrata túlsúly Olaszországban és az NSZK-ban. 1970-es évek: hagyományos pártpolitika megváltozása (társadalom átfogó átalakulása).

II. A pártrendszer változásának társadalmi háttere I. Pártok társadalmi környezetének megváltozása az elmúlt évtizedekben. Foglalkoztatás szerkezetének átalakulása a II. vh. után: posztindusztriális társadalmak kialakulása. Tradicionális osztályszerkezet vonalainak elhalványulása: gyorsuló középosztályosodás (munkásság arányának csökkenése az össznépességen belül).

II. A pártrendszer változásának társadalmi háttere II. A foglalkoztatás szerkezete Nyugat-Európában 1950-ben 1980-ban Mezőgazdaság 26 7 Ipar 38 40 Szolgáltatás 36 53

II. A pártrendszer változásának társadalmi háttere III. Osztályszavazat mellett vallás szerepének csökkenése is megfigyelhető. Aktív katolikusok korábban egyértelmű pártpolitikai hovatartozásának gyengülése. Vallás: strukturális változók terén való szerepét megőrizte, de a társadalmi struktúra egészének hatása szerénnyé vált.

II. A pártrendszer változásának társadalmi háttere IV. Hagyományos törésvonalak jelentőségének csökkenése. Növekvő individualizáció jelentkezése az élet minden területén. Erősödő individualizálódás következménye: csoportszolidaritás gyengülése. Régi politikai lojalitások elhalványulása, régi törésvonalak jelentőségének háttérbe szorulása + politikai attitűdök partikularizálódása.

II. A pártrendszer változásának társadalmi háttere V. Individualizmus: politikai viselkedés része lett (pártok és választóik közötti intézményes és kulturális kapcsolat gyengülése + egyéni döntés szerepe a pártpreferenciák és szavazói viselkedés kifejeződésében). Pártok: korábbi bázisaiktól való elfordulás + szavazók összességéhez való fordulás. Pártokhoz való kötődés okainak fellazulása: állam jóléti szerepének növekedése, gyűjtőpárti stratégia erősödése.

III. A pártrendszerek „kiolvadása” I. Változások az 1960-as évek végén: 1968-as diáklázadások és újbaloldali mozgalmak (Franciaország és NSZK). Belgium: flamand és vallon nacionalista mozgalom szakadást okozott a nagy politikai pártokban. Hollandia: felekezeti pártok visszaesése. Olaszország: kommunista párt választási eredményeiben megközelítette a kereszténydemokratákat.

III. A pártrendszerek „kiolvadása” II. Kispártok megjelenése az 1970-es években: 1973- as dán parlamenti választás. Dánia: öt új párt parlamentbe való bekerülése, hagyományos pártokra leadott szavazatok számának 84%-ról 58%-ra történő visszaesése. 1980-as évek: új pártok jelentős részének összeomlása, majd a hagyományos pártok által elvándorolt szavazók jelentős részének visszahódítása.

A pártok átlagos száma Nyugat-Európában 1950-es évek 1960-as évek 1970-es évek 1980-as évek Ausztria 4,0 4,5 Belgium 5,7 6,0 9,3 12,3 Dánia 6,5 7,8 10,6 10,5 Egyesült Királyság 3,0 4,8 Finnország 6,3 8,0 9,5 Franciaország 7,0 7,3 7,5 Hollandia 7,7 11,7 8,5 Írország 5,3 4,3 NSZK 4,7 Olaszország 10,0 Norvégia Svájc 5,0 9,0 10,3 Svédország 6,1 Átlag 7,2

A pártok száma Nyugat-Európában 1990 és 1994 közötti időszakban Parlamenti pártok száma Parlamenti pártok effektív száma Ausztria 4,5 3,51 Belgium 13 9,81 Dánia 8,5 4,8 Finnország 9 5,91 Franciaország 6 7,13 Németország 4,08 Görögország 5,5 2,63 Izland 5 4,22 Írország 3,94 Olaszország 16,5 Luxemburg 4,71 Hollandia 12 5,66 Norvégia 8 4,73 Portugália 2,86 Spanyolország 11 3,31 Svédország 7 4,11 Svájc 17 7,37 Egyesült Királyság 3,03 Átlag 8,4

III. A pártrendszerek „kiolvadása” III. Pártrendszerek növekvő fragmentációja. De a fragmentáltság növekedése nem járt együtt a polarizáció növekedésével. Szavazatingadozás növekedése: szoros összefüggés a pártidentitás-tudat csökkenésével. Szavazatingadozás: egyre jobban növekvő trend figyelhető meg.

Átlagos (aggregált) szavazatingadozás Nyugat-Európában 1950-es évek 1960-as évek 1970-es évek 1980-as évek 1990-es évek Ausztria 4,1 3,3 2,7 5,5 9,4 Belgium 7,6 10,2 5,3 10,1 10,8 Dánia 8,7 15,5 9,7 12,4 Egyesült Királyság 4,3 5,2 8,2 3,4 9,3 Finnország 4,4 7,0 7,9 11 Franciaország 22,3 11,5 8,8 10,6 15,4 Hollandia 5,1 12,3 8,5 19,1 Írország 10,3 5,7 8,1 11,7 Izland 9,2 12,2 11,6 13,7 Luxemburg 12,5 14,8 6,2 Málta 14,4 4,6 1,4 3,6 Németország 15,2 8,4 5,0 6,3 9 Olaszország 6,6 22,9 Norvégia 15,3 10,5 15,9 Svájc 2,6 3,8 6,4 8 Svédország 4,8 4,0 13,8 Átlag 7,4 8,6 12,0

III. A pártrendszerek „kiolvadása” IV. Pártkötődések lazulása: választási részvétel folyamatos csökkenése Nyugat-Európában. Pártok sérülékenységének okai: pártellenes érzések növekedése, pártidentitás gyengülése, szavazatingadozás növekedése + párttagság radikális csökkenése. Pártok által kínált kollektív identitások szerepének háttérbe szorulása.

III. A pártrendszerek „kiolvadása” V. Média jelentősége a pártok csökkenő tömegbefolyása terén. Berlini fal leomlása: pártidentitásokra, pártkapcsolatokra való hatása. A kilencvenes évek kelet-közép-európai átalakulása, a kommunista rendszerek összeomlásának szerepe a nyugati pártrendszerek legitimációjának felszámolásában. Szigorú pártválasztási szabályok fellazulása.

IV. A pártpolitikai változások magyarázatának versengő alternatívái I. Politikai szekularizáció kategóriája: nagy társadalmi és politikai egységek széthullása + politikai konfliktusrendszer fragmentálódása és partikularizálódása. Új politika elmélete: politika meghatározó témáivá új kérdések válnak. Fő kérdés: posztmateriális értékekhez való viszonyulás a politikai cselekvők részéről.

IV. A pártpolitikai változások magyarázatának versengő alternatívái II. Poszmaterialista attitűd: javak elosztása helyett életminőség, környezet védelme, társadalom demokratizálása + önkéntes alapú közösség létrehozása. Esztétikai és intellektuális célok szerepének fontossága. Hagyományos értékek visszaszorulása: új attitűdök megjelenése.

IV. A pártpolitikai változások magyarázatának versengő alternatívái III. A politikai tagoltság új dimenziója az új politika (posztmateriális értékek fontossága). Új politika társadalmi bázisa: fiatalok, egyetemisták, diplomás „középosztály” + jóléti állam kedvezményezett, eltartott rétegei. Újbaloldali és zöld pártok: posztmaterializmus pártszervezeti szinten való megjelenése.

IV. A pártpolitikai változások magyarázatának versengő alternatívái IV. Állampolgári részvétel módjában és motivációjában bekövetkezett változás: poszmaterialista értékek hívei kevésbé kötődnek pártokhoz. Szervezeti mobilizáció háttérbe szorulása. Társadalmi osztályok helyett a politikai cselekvők értékek mentén történő polarizálódása.

IV. A pártpolitikai változások magyarázatának versengő alternatívái V. Politikai tér kétdimenzióssá válása: 1. javak elosztásával kapcsolatos kérdések és 2. posztmaterialista értékrenddel kapcsolatos konfliktusok. Új politika: nemcsak új pártok létrejöttét + kis pártok megnövekedését eredményezte, hanem a baloldali pártokon belüli feszültségek növekedését is. Poszmaterialista erők prioritásai különböznek a hagyományos baloldalétól.

IV. A pártpolitikai változások magyarázatának versengő alternatívái VI. Kartellesedés tézise: pártok strukturális pozíciójának megváltozása + pártverseny csökkenése. Pártok feladata: képviseleti demokráciának mint az állam által a polgárok számára biztosított szolgáltatásnak a működtetése. Pártok hatalmi pozíciójukba való bebetonozásának hangsúlyozása.

IV. A pártpolitikai változások magyarázatának versengő alternatívái VII. Kontinuitás tézise: politikai szekularizáció és új politika elméletei által adott következtetések cáfolata. Kritikai megjegyzések: az új politika pártpolitikai szempontból marginális jelenségre épít. Új politika valójában nem tekinthető annyira újnak.

IV. A pártpolitikai változások magyarázatának versengő alternatívái VIII. Kontinuitástézis feltételezése: Lipset és Rokkan törvénye a pártrendszerek „megmerevedéséről” továbbra is érvényes. Meghatározó (mag-) pártok identitásának fennmaradása. De: 90-es években kiszámíthatatlanabbá vált a pártpolitika.

IV. A pártpolitikai változások magyarázatának versengő alternatívái IX. Politikai fragmentáció ment végbe (új kérdések politikába való bekerülése + újbal és szélsőjobb megerősödése). Politikai verseny új szereplőinek versenytársakká válása a politikai piacon. Nagy pártok politikai irányvonalának módosulása: (szociáldemokraták és jobboldali pártok esete az 1980-as és 1990-es években).

V. Felhasznált irodalom Enyedi Zsolt – Körösényi András: Pártok és pártrendszerek, Osiris Kiadó, Budapest, 2001. pp. 267-278. Táblázatok forrásai: Enyedi Zsolt – Körösényi András: Pártok és pártrendszerek, Osiris Kiadó, Budapest, 2001. pp. 268, pp. 271, pp. 272 és pp. 273.

Köszönöm a figyelmet!