HOLOKAUSZT ÉS TOTALITARIANIZMUS Bartha Eszter HOLOKAUSZT ÉS TOTALITARIANIZMUS A HOLOKAUSZT EMLÉKNAPJA AZ EÖTVÖS LORÁND TUDOMÁNYEGYETEMEN

A holokauszt történeti feldolgozásának néhány problémája - elhallgatás - nácizmus és a sztálinizmus összemosása - zsidó genocídium egyedisége

az elhallgatás

elhallgatás, szovjet anticionizmus A holokauszt a Szovjetunióban és a kelet-európai országokban a rendszerváltás előtt: elhallgatás, szovjet anticionizmus A holokauszt nem tűnt el az emlékezetből, csak nem vettek tudomást a népirtás faji jellegéről és a speciális zsidó tragédiáról: az összes áldozat a fasizmus áldozatává, hősi halottá vagy ellenállóvá stilizálódott.

A holokauszt elhallgatása a kelet-európai országok nemzeti emlékezetét is megszabadította a múlttal való szembenézéstől – hiszen volt, ahol aktív segítséget kaptak a hitleristák a helyi lakosság egyes csoportjaitól, és helyenként a hatóságoktól. Ennek feldolgozására az államszocializmusban nem került sor mivel az antiszemitizmus politikai kérdésként merült fel, azaz a nép fasizmus áldozata és ebbe a narratívába nem fért bele a népirtásban résztvevő csoportok elítélése.

az összemosás

A hidegháború idején a nyugati propaganda-hadjáratban igen komoly szerepet kapott a totalitárius paradigma, amely a nácizmus és a kommunizmus lényegi azonosságát hirdette a két rendszerben meglevő terror és totális ideológia alapján. Ez alkalmas volt a Szovjetunió démonizálására is.

Abbott Gleason: A hidegháború belső története: „Volt egy nyílt és egy legalábbis részben titkos együttműködés az alapítványok, egyetemek, a Central Intelligence Agency, a Federal Bureau of Investigation és a kormány között, hogy fejlesszék a szovjet tanulmányokat, és távol tartsák tőlük a szovjetekkel rokonszenvező kutatókat.”

A totalitárius paradigmát a 70-es évektől egyre több bírálat érte: felnőtt egy új szovjetológus nemzedék, akik kutatási eredményeik alapján alkalmazhatatlannak találták és elvetették a totalitárius modellt. Ez a „revizionista” álláspont (az elnevezés a totalitarianizmus revíziójára vonatkozik) a 80-as évekre a mérvadó nyugati akadémiában teljesen kiszorította a totalitárius paradigmát.

Az államszocialista rendszerek összeomlása után Kelet-Európában újra „felfedezték” a totalitarianizmust mint tudományos paradigmát. Így a nemzetek megint áldozatnak érezhették magukat - csak most nem a fasizmusnak, hanem a kommunizmusnak estek áldozatul. A politikus szándék még inkább lelepleződik akkor, amikor az egyik rendszerben elkövetett bűnökkel próbálják meg a másik bűneit igazolni.

A kommunizmus démonizálására irányuló törekvés Kelet-Európában sokszor összekapcsolódik a fasizmus mentegetésével, mintha a két rendszer közül még mindig az utóbbi képviselné a kisebbik gonoszt. Innentől kezdve pedig nagyon könnyű „rálelni” a náci propagandából olyan jól ismert érvre, hogy a kommunizmusnak is a zsidók az okai…

az egyediség

Különbségek a hitlerista és a sztálinista rendszer között: A náci rendszer kötőanyaga az erőszak kultuszára épülő fajelmélet. Szellemi gyökerei a német romantika, a porosz rendőrállami erőszak, a német birodalmi és tőkeexpanzió élettér igénye A sztálinizmus szellemi gyökerei a felvilágosodás racionalizmusa, a gondoskodó népállam és a marxizmust magába olvasztó antikapitalista bolsevizmus, az osztályharc leegyszerűsített felfogása. Hatott rá az orosz nacionalista etatizmus és cezarizmus és az orosz nagyhatalmiság (küldetéstudat)

Különbségek a hitlerista és a sztálinista rendszer között: A náci állam a a magántulajdon uralmának védelmét szolgálta a kommunizmus és általában a marxista kollektivizmus vélt és valós veszélyével szemben A sztálinizmus a maga gazdasági alapját az állami tőkefelhalmozás útján teremtette meg (ebből finanszírozta utolérő fejlődést).

Különbségek a hitlerista és a sztálinista rendszer között A haláltáborok egyedisége: emberek tömeges, ipari jellegű megsemmisítése; a náci népirtás nem rendelkezett semmiféle gazdasági-katonai racionalitással (Auschwitz-Birkenau, Majdanek, Treblinka, Sobibor, Belzec, Chelmno). A Gulag – a nácizmussal ellentétben – nem foglalta magába az ipari színvonalon realizálódó és minden jogi megalapozást nélkülöző, megszervezett genocídiumot.

Enzo Traverso: „Auschwitz egyfelől az antiszemitizmus és a rasszizmus, másfelől pedig a börtön, a kapitalista gyár és a bürokratikus-racionális adminisztráció fúziója. Az esetet tanulmányozva hivatkozhatunk Hannah Arendtre, Michael Foucault-ra, Karl Marxra vagy Max Weberre. Ebben az értelemben a zsidó genocídium a modern barbarizmus paradigmáját konstituálja. Auschwitz a nyugati racionalizmus tendenciája, hogy dialektikusan átformálja önmagát az uralom apparátusává és aztán az emberiség lerombolásának egy forrásává.”

KÖVETKEZTETÉS: A holokauszt oktatásának nem az a feladata, hogy újratermelje bármelyik oldalon az előítéleteket. Nem az a kérdés, hogy ki volt inkább áldozat vagy ki szenvedett többet, hanem pontosan arra kívánunk rámutatni, hogy ez a kérdésfeltevés önmagában ostobaság. A Gulag egyetlen áldozata sem menti Auschwitzot, és éppilyen tudománytalan és erkölcsileg elfogad-hatatlan a kommunizmus bűneivel „igazolni” a fasizmus bűneit. A világot a jó és gonosz harcaként elképzelő totalitárius paradigma képtelen meg-magyarázni, hogyan vált lehetségessé a holo-kauszt. A történettudománynak azonban éppen ez a feladata.