Politikai rekrutáció és politikai struktúra Politológia II. Készítette: Dr. Domonkos Endre (PhD) 2012/2013 tavaszi félév

I. Politikai rekrutáció I. Politikai tevékenység politikai struktúrákon és szervezett módon történő folytatása az állampolgárok részéről. Politikai rekrutáció: hivatásos politikai vezető réteg kinevelése. Legismertebb politikai struktúra: politikai választás (választás szerepe a politikai tisztségek betöltőinek és politikailag releváns struktúrák irányítóinak rekrutációjában).

I. Politikai rekrutáció II. Választások különbözősége aszerint, hogy milyen szerepeket töltenek be egy adott politikai rendszerben. Anglia, Németország és Egyesült Államok: versengő pártok és jelöltek közötti választás, állampolgárok választásai egészen a legmagasabb kormányzati pozíciókig befolyásolták a jelöltek rekrutációját, választók elvárásainak megfelelő politika módosítás (szavazás implikációi).

I. Politikai rekrutáció III. Volt szocialista kelet-közép-európai államok és Kína: választás és szavazási rendszer szocializáló funkciója, de kevés köze volt a vezetők rekrutációjához. Rekrutáció: rendszerfunkció, többféle módon befolyásolhatja a politikai folyamat működését és a kormányzati politikát. Többpárti választások: kormány politikájának közvetett befolyásolása.

II. Az állampolgárok rekrutációja Állampolgárok kétféle úton válhatnak részesévé a politikai folyamatnak. Részvételi tevékenység: politikai döntéshozatal befolyásolása az állampolgár által. Alattvalói tevékenység: az állampolgár a végrehajtás szolgálatában áll (törvények betartása az állampolgár részéről).

Az állampolgárok politika részvételének típusai Résztvevői tevékenységek Alattvalói tevékenységek Érdekartikuláció Parokiális kapcsolatteremtés Informális csoporttevékenység Formális csoporttevékenység Tiltakozó tevékenység Forrástermelő Adófizető Sorkatona Esküdtszék tagja Érdekaggregáció Szavazás versengő választásokon Pártmunka versengő választásokon Forrásfelhasználó Társadalombiztosítási kedvezményezett Jóléti kedvezményezett Veteránjuttatások címzettje Döntéshozatal Népszavazáson való részvétel Városi gyűlések, munkástanácsok tagja Viselkedésében szabályozott Törvénytisztelő Gyerekeit iskolába járató szülő A biztonsági előírásoknak engedelmeskedő címzettje és továbbítója A szimbolikus kommunikáció címzettje és továbbítója Fogadalom- és eskütevő Politikai beszédek hallgatója Nem versengő választások résztvevője Forrás: G. Almond – G. Powell, p 73.

III. A részt vevő állampolgár I. Érdekartikuláció: igények, követelések és kérések közvetítése a döntéshozók felé. Parokiális kapcsolat fogalma: politikai rendszerrel kapcsolatos egyéni követelések. Az állampolgárok érdekcsoportok tagjaiként is részeseivé válhatnak a politikai folyamatoknak. Érdekaggregációs tevékenység: állampolgár aktív politikai támogatásban részesít egy politikai vezetőt vagy frakciót.

III. A részt vevő állampolgár II. Állampolgári érdekaggregáció két legfontosabb módja: többpárti választásokon való részvétel és kampánytevékenység. A politikai szerveződés szabadsága és a politikai folyamat irányítóinak választások útján való kiválasztása lehetővé teszi az állampolgárok politikába való beleszólását (állami vezetők megválasztása). Állampolgárok részvétele a vezetők kiválasztásában a demokratikus rendszerekben.

IV. Állampolgári részvétel I. Állampolgári részvétel különbözősége tevékenységtől és politikai rendszertől függően. Állampolgári részvétel vizsgálata Németországban, Nagy-Britanniában, Franciaországban és az Egyesült Államokban. Politikai tiltakozásokon való részvétel: elfogadottá vált Nyugat-Európában (fiatalok, iskolázottabb rétegek és a politikával elégedetlenek számára).

Állampolgári részvétel négy országban (százalékban kifejezve) A részvétel típusa Németország Nagy-Britannia Franciaország Egyesült Államok Érdekartikuláció Valaha is kapcsolatba került a helyi hivatalnokokkal Valaha is részt vett békés tiltakozó megmozdulások-ban 13 14 21 10 n. a. 26 34 12 Érdekaggregáció Átlagos szavazói részvétel versengő választásokon Valaha is meggyőzött másokat, hogy hogyan szavazzanak Valaha is dolgozott egy párt jelöltje mellett 85 45 75 17 8 78 54 40 30

IV. Állampolgári részvétel II. Formális és informális csoportokban történő állampolgári megjelenés kiemelkedően magas az USA-ban. Demokráciák: kompetitív választások, mint fontos politikai eszközök az állampolgárok kezében. USA: csak a választásra jogosultak fele megy el szavazni (alacsony aktivitás). Ok: intézményrendszer és egyéni erőforrások interakciója.

IV. Állampolgári részvétel III. Szavazói részvételt meghatározó tényezők: választói jogosultságról és választói névjegyzékbe vételről rendelkező törvény, választások lebonyolításának módja, pártok mobilizáló ereje, pártok és jelöltek közötti különbségek megléte. Európa: centralizált pártszervezetek, mélyebb ideológiai törésvonalak a pártok között, intézményi tényezők nagyobb súlya szemben az állampolgárok iskolázottsági mutatóival és általános érdekeivel.

IV. Állampolgári részvétel IV. Politikai tevékenységek egyéb formái: magas (30%) arány az USA-ban szemben más európai országgal. Állampolgári részvétel: intézmények és különböző politikai kérdések által kínált lehetőségek hasznosítása az állampolgárok részéről. Iskolázottabb, gazdagabb és szakmájukban gyakorlottabb állampolgárok képességei, amelyek elősegítik a politikai folyamatokban való részvételüket (tehetős polgárok nagyobb aktivitása a politikában).

V. Az állampolgárok mint alattvalók I. „Adófizető állampolgár” szerepe: adóemelés esetén beleszólás a politikai döntéshozatalba. Sokféle eszköz annak érdekében, hogy az állampolgárok állam fenntartásához hozzájáruljanak (USA: közvetlen jövedelemadó, államok és helyhatóságok szerepe a közvetett adók kivetésében, Internal Revenue Service). Állampolgárok másik szerepe: állami juttatások kedvezményezettjei (segélyek természetétől függetlenül kérelmezni kell a juttatásokat).

V. Állampolgár mint alattvalók II. Szabályok szerepe a modern társadalmakban: (kötelező iskolalátogatás, foglalkozási, gazdasági és szociális tevékenységek /közlekedési szabályok, trösztellenes törvény/ kormányzati szabályokhoz való kötődése. De autoritárius rendszerekben a szabályok mélyebbre hatolnak és önkényesek lehetnek. Állampolgári alattvalói szerep utolsó formája: szimbolikus részvételi szerep.

V. Állampolgár mint alattvalók III. Közösség, rezsim és hatóságok szimbólumaival történő bevonása az állampolgároknak a rendszer támogatása céljából (állampolgári eskü szövegének elsajátítása és felmondatása iskolás gyerekekkel). Autoritárius rendszerek: állampolgárok magatartásának szimbolikus szerepeken keresztüli szocializációja, minden egyes állampolgár mozgósítása a választásokra, ahol csak egy párt jelöltjére lehet szavazni.

VI. Mekkora részvételt? I. „Részvételi robbanás”: részvételi demokráciába vetett hit, mint fontos összetevő. Demokratikus politikai rendszerek: politikai döntéseket az establishment tagjai (gazdasági privilégiumok és politikai hatalom részesei) hozzák meg. Részvételi demokrácia képviselői: kisközösségek politikai jelentősége, döntéshozatal kisebb csoportok szintjére történő delegálása.

VI. Mekkora részvételt? II. De a demokráciákban fenn kell tartani a politikai munkamegosztás és a befolyásgyakorlás differenciáltságának bizonyos fokát. Robert Dahl elemzése: a demokratikus rendszereknek a politikai közösségek minden tagjának preferenciáival, értékválasztásaival és érdekeivel egyformán számot kell vetniük döntéseikben. Többségi elv problémája: demokráciákban csak korlátok között alkalmazható.

VI. Mekkora részvételt? III. Többségi elv korlátai: kisebbségek érdekeit óvó kölcsönös garanciák, autonóm döntések számára kizárólagosan fenntartott területek, amelyek határait a kormányok nem hághatják át. Részvételi demokrácia: polgárok teljes tömegével, érdekek és preferenciák sokféleségével és működőképesség fenntartásával való küzdelem. Egyének veszteségei kényszerű határt szabnak annak a szerepnek, melyet a közvetlen részvétel játszhat a demokráciákban (képviseleti elv)!

VII. Az elitek rekrutációja Politikai rendszer eljárásai a politikai és adminisztratív funkcióinak kiválasztására. Megfelelő iskolázottság követelménye + közép és felsőosztályból való kikerülés (kiv.: szakszervezetek és baloldali politikai pártok egyes országokban kevésbé tehetőseknek és alacsonyabb iskolázottságúaknak is politikai karriert nyújtanak). Politikai és kormányzati vezető szerep: tudás és szakértelem szerepe

VIII. A politikusi elit kiválasztódása I. Elnöki rendszer: pártok általi jelöltállítás, és a szavazók közvetlen módon választják ki a nekik leginkább megfelelőt. Parlamentáris rendszer: a legfőbb végrehajtói hatalom birtokosait nem a társadalom választja közvetlenül (pártok képviselőjelöltjeire való szavazás, egyes pártoknak jutó törvényhozási helyek számának meghatározása). Ha a párt vagy pártkoalíció többséget szerez a parlamentben, a vezetője kormányfővé lép elő.

VIII. A politikusi elit kiválasztódása II. Rekrutáció közvetlenül az érdekaggregációhoz + kormány által kidolgozott politikához kapcsolódik. Ha egyik párt sem szerez többséget a törvényhozásban, akkor felértékelődik az alkudozás szerepe (képviselők többségének vagy a többség átmeneti passzív támogatásának megszerzése a kormányfői szék elfoglalása érdekében). Szélsőségektől mentes törvényhozás: tárgyalásos úton létrejött stabil koalíciók.

VIII. A politikusi elit kiválasztódása III. Mélyen konfliktusos pártmegoszlás: gyakori kormányátalakítások (Olaszország). Versengő elnöki és versengő parlamentáris rendszerek alapkövetelménye: végrehajtó hatalom feje megbízásának időszakos megújítása. Fejlődő országok: kisebb stabilitás, kevés tapasztalat az utódlási válságok menedzselésében (lásd: katonai vezetés szerepe és államcsínyek, melyek veszélyeztetik a hatalom aktuális birtokosainak pozíciót).

IX. Az elitek ellenőrzése I. Rendszerfunkció működésének szerepe a politikai rendszer stabilitása szempontjából. Elit rekrutációja, mint rendszerfunkció (lásd: tradicionális birodalmak és diktatúrák, ahol körültekintően szabályozták a rekrutációt). Katonai és civil bürokraták szerepe az alacsonyabb rangú tisztviselők engedelmességének kikényszerítésében (folyamatos lojalitás biztosítása erős ösztönzőkkel).

IX. Az elitek ellenőrzése II. Modern autoritárius rendszerek: hatalmi biztosítékok szerepe (politikai szocializációval, rekrutációval és politikai kommunikációval való párhuzamos manipuláció). Szocializáció lojalitással itatta át a társadalmat (lojális aktivisták gyűjtése az információáramlás szabályozása és korlátozása érdekében). Nómenklatúra eszköze: fontos pozíciók a párt egyik részlegének közvetlen felügyelete alatt álltak + pozíciók betöltésekor a pártapparátus szerepe.

IX. Az elitek ellenőrzése III. Kommunista rendszerek: hivatalnokok mozgásszabadságának korlátozottsága (kiv: legfelső vezetők), maximális ellenőrzés a kiemelt pozíciók birtokosai fölött normatív ösztönzőkkel. Demokratikus rezsimek: választott tisztviselők hivatalának periodikus megújítása (elit demokratikus jellegének megőrzése). Demokratikus rezsimekben emellett léteznek más rekrutációs és kizárási struktúrák.

IX. Az elitek ellenőrzése IV. Parlamentáris rendszerek alapszabálya: parlamenti többség bizalmának elvesztése esetén kormányfő és miniszterek lemondása. Egyesült Államok: Legfelső Bíróság joga, hogy alkotmányellenesnek bélyegezzen egy kongresszusi vagy elnöki lépést + magas rangú hivatalnokok vád alá helyezése, ha áthágta hivatala korlátait. Cél: hatalom birtokosai a várakozásoknak megfelelően végezzék a munkájukat.

X. Demokratikus autoritárius politikai struktúrák I. Demokratikus és autoritárius rendszerek: strukturális-funkcionalista megkülönböztetés a politikai rendszerek osztályozásában. Demokrácia: lehetőség biztosítása az állampolgároknak a versengő politikai vezetők kiválasztásában. Állampolgári részvétel és az állampolgár szavának jelentősége.

X. Demokratikus autoritárius politikai struktúrák II. Részvétel jelentőségének problémája (modern társadalmakban az információ és a kommunikáció folyamatának ellenőrzése és alakítása, a magatartás és kultúra formálása, ill. az elit rekrutációjának szabályozása a kormány által). Független társadalmi és politikai alrendszerek szerepe a politika autonóm módon való befolyásolásában. Oktatás és információáramlás szerepe a részvételi a részvételi politikai kultúra kialakulásában.

X. Demokratikus autoritárius politikai struktúrák III. Ipari társadalmak: nagyobb lehetőség az állampolgárok tömeges autoritárius ellenőrzésére, de egyúttal az állampolgárok növekvő lehetősége a politika demokratikus kontrolljára. India, Kína, Egyiptom, Fülöp-szigetek, Tanzánia: specializált és integrált struktúrák fejlődése még nem fejeződött be, állampolgári input lehetősége és a vezetők manipulációs esélyei alacsonyak. Demokráciába való átmenet tapasztalatai: békés átmenet, állampolgári akarat győzelme.

XI. Felhasznált irodalom Gabriel A. Almond – G. Bingham Powell: Összehasonlító Politológia, Osiris Kiadó, Budapest, 1999, pp. 70-89.

Köszönöm a figyelmet!