Oroszország története a XIX. század elejétől a századfordulóig Egyetemes és európai történelem II. Készítette: Dr. Domonkos Endre (PhD) 2015/2016. tavaszi félév

I. Oroszország 1800 és 1850 között I. I. Sándor (1801-1825): szenátus és minisztériumok megszervezése 1802-ben. 1809. Mérsékelt alkotmányreform (Mihail Szperanszkij) tervezete: államtanács tagjainak kinevezése (választott birodalmi parlament által elkészített törvényjavaslatok véleményezése). Tervezetek a jobbágyrendszer átalakítására, alkotmányos rendszer bevezetésének lehetősége, de a gyakorlatban cenzúra szigorítása és oktatás ellenőrzése, rendőrségi fellépés az ellenzékiekkel szemben. Metternich külpolitikai törekvéseinek támogatása.

I. Oroszország 1800 és 1850 között II. Katonai telepek felállítása: nem a határvidékre, hanem a nyugati kormányzóságok állami parasztjaira vonatkozott. Katonai kolóniák parasztsága: földművelés mellett állandó katonai gyakorlatozás + kereskedelmi és ipari tevékenység megtiltása (büntetőtelep). Kormányzat reakciós politikája: katonatiszti kar kiábrándulása (Honmentő Szövetség létrehozatala 1816-ban). Közjó Társasága: katonai felkelés lehetőségéről szóló vita folytatása, majd Északi Szövetség (mérsékelt) és Déli Szövetség (radikális) megalakulása.

I. Oroszország 1800 és 1850 között III. Közös cél: despotikus rendszer megdöntése, alkotmány biztosítása az ország számára + parasztság felszabadítása. Északiak: alkotmányos monarchia (államok föderációja), cenzusos választójog, parasztság felszabadítása mérsékelt földosztással. Déliek: központosított, irányított köztársaság, férfiak esetében általános választójog és törvény előtti egyenlőség + földosztás a nagybirtokok kisajátításával 1825. I. Sándor halála (a trónt Konstantyin nagyherceg helyett I. Sándor fiatalabb testvére, Miklós örökölte).

I. Oroszország 1800 és 1850 között IV. I. Sándor orosz cár (1801-1825) I. Miklós orosz cár (1825-1855)

I. Oroszország 1800 és 1850 között V. Pétervár katonai kormányzója: Konsztantyin nagyherceg melletti kiállás. I. Miklós (1825-1855): uralkodóvá nyilvánította magát + elrendelte a Konsztantyin nagyhercegre már esküt tett fővárosi hivatalnokok ismételt eskütételét (1825. december 14.). Dekabristák: katonai erő felvonultatása + eskümegtagadás alkalmazása a szenátussal szemben. I. Miklós. 1825. december 14-i dekabrista felkelés leverése (összeesküvők belső megosztottsága és reális program hiánya). Kivégzések és szibériai kényszermunka.

I. Oroszország 1800 és 1850 között VI. I. Miklós: despotikus hatalomgyakorlás. Pavel Kiszeljov tábornok: állami parasztok viszonyainak szabályozásáról szóló rendelet kidolgozása 1826-ban. Mihail Szperanszkij: oroszországi törvények teljes gyűjteményének sajtó alá rendezése. 1826. június 3. Kancellária 3. ügyosztályának felállítása (politikai rendőrség): egész országra kiterjedő titkos ügynöki hálózat az állampolgárok ellenőrzése érdekében. Cenzúrahivatal: állampolgárok ellenőrzése.

I. Oroszország 1800 és 1850 között VII. 1826-os cenzúratörvény: lázító munkák mellett, kormányt gyengítő tevékenységek elleni fellépés. 1837. Állami vagyont felügyelő minisztérium megalakulása: egyre jobban növekvő bürokrácia és korrupció. 1830. Lengyel felkelés kitörése. Lengyelország: alkotmányos állam volt (alapvető emberi szabadságjogok, sajtó- és személyi szabadságjog + tulajdon szabadsága). Kétkamarás törvényhozás: szejm és felsőház (szenátus) + végrehajtó hatalom (orosz cár által kinevezett helytartó.

I. Oroszország 1800 és 1850 között VIII. 1830. Nemzeti felkelés meghirdetése, majd Romanov-dinasztia trónfosztásának kinyilvánítása (1831. január 25.). 1831. szeptember 8. Varsó elfoglalása és a felkelés leverése (alkotmányos különállás elvesztése az 1832-ben elfogadott organikus statútummal). Krakkó: 1846-os felkelés leverése után az Osztrák Császárság annektálta. I. Miklós kora: aktív terjeszkedő politika a Kaukázus, Kazahsztán, majd 1840-től a Bajkálon túli területek és Távol-Kelet felé.

I. Oroszország 1800 és 1850 között IX. Közoktatási rendszer kiépítése: XIX. század elején indult el, de analfabéták magas aránya volt jellemző. Egyetemek autonómiájának felszámolása. Nyugatosok mozgalma: nyugat-európai minta követése a lemaradás felszámolása érdekében (Visszarion Belinszkij és Alexandr Herzen). Szlavofilek: pravoszláv eszmék, egyeduralom és népiség összeolvadása, melyből nemzeti ideológia lett (valódi belső szabadsággal bíró orosz pravoszláv nép szerepének + Oroszország egyedi, különleges küldetésének hangsúlyozása a világban). Képviselői: Kosztantyin Akszakov és Alekszej Homjakov.

II. Oroszország az 1850-1870-es években I. 1853-as krími háború: Oroszország meggyengülése és katonai veresége. Krími háború után: vasúthálózat katonai jelentőségének felismerése. Orosz Birodalom vereségének főbb okai: általános gazdasági és társadalmi elmaradottság, feudális berendezkedés. Krími háború: egyértelművé tette az ország vezetői számára, hogy Oroszország lemaradt a Nyugat fejlett országaihoz képest. Gazdasági modernizáció szükségessége!

II. Oroszország az 1850-1870-es években II. II. Sándor orosz cár (1855-1881) Ivan Paszkevics gróf

III. II. Sándor reformjai I. Jobbágykérdés: jobbágyok és családtagjainak szabad adásvétele a földesurak részéről, mezei munkára és házi szolgálatra, ill. robotra való kötelezés + lakóhely elhagyása csak földesúri engedéllyel történhetett. Rendszeres lázadások 1858 és 1860 között. 1857. január 7. Állami hivatalnokokból álló titkos bizottság felállítása és nemesi bizottságok megválasztása a kormányzóságokban: parasztkérdés és jobbágyfelszabadítás helyi terveinek megvitatása. Forradalmi demokraták (Alexandr Herzen): paraszti rétegek érdekeinek képviselete és jobbágykérdés rendezése népforradalom útján.

III. II. Sándor reformjai II. 1861. március 5. Rendelet a jobbágyi függőségből kikerült parasztokról című manifesztum kiadása: személyi felszabadítás kötelezővé tétele mellett a parasztság megváltás fejében földhöz juthatott. Megváltási szerződés: földesúri szolgáltatások alóli felszabadulás + tulajdonos paraszttá válás lehetősége. Udvari cselédek: nem kellett megváltást fizetniük, de földet nem kaptak. 1863 és 1874 közötti reformok: zemsztvo reform, városi reform, bírósági reform és katonai reform.

III. II. Sándor reformjai III. 1864. Zemsztvo reform: helyi gazdasági és népművelési ügyek intézésére szolgáló kormányzósági és kerületi választott önkormányzati szervek felállítása. 1870-es törvény: városi közigazgatás élére dumákat (választott szabályalkotó szervek rendi hovatartozás nélkül) + városi intézőszékeket állított fel. 1863. Testi fenyítések megszüntetése (vesszőfutás, korbácsolás, szégyenbélyeg alkalmazása és arc megbélyegzésének eltörlése). 1864. Polgári jogviszonyon alapuló bírósági reform: választott esküdtek és bíróságok függetlenítése az állami közigazgatástól (törvény előtti egyenlőség és védelem jogának elismerése).

III. II. Sándor reformjai IV. 1874. január 1. Általános hadkötelezettségről szóló törvény elfogadása: toborzás helyett minden 20 életévét betöltött férfi katonai szolgálatra való kötelezése (6 év szárazföldi, 7 év tengeri szolgálat) + tartalékos szolgálat bevezetése. 1861-től kapitalista fejlődés Oroszországban és ipari forradalom kezdete (vasútépítés szerepe). Hitelélet fellendülése: Állami Bank felállítása (1860), majd 1861-től kereskedelmi célokra történő hitelfolyósítás. Magánpénzintézetek alapítását engedélyező törvény: harmincegy kereskedelmi bank alakult.

III. II. Sándor reformjai V. Mezőgazdaság: porosz fejlődési út, de megjelent a bérmunka is. 1877-ben a magántulajdonban lévő földbirtokok 78 százaléka nemesi birtokosok kezében volt. Probléma: befektetés helyett a váltságösszeg felélése, majd tönkremenetel. Paraszti társadalom rétegződése (soraiból a XIX. század második felében az ipari proletariátus alakult ki). Gyors ütemben növekvő városi lakosság.

IV. Közép-Ázsia meghódítása I. Kapitalista fejlődés: gyarmatosító politika folytatása. Krími háború után balkáni és kaukázusi területek helyett közép-ázsiai területek felé terjeszkedés (gazdasági kapcsolatok mellett jelentős piacok és nyersanyagforrások voltak). Kazahok, kirgizek, türkmének: nomád állattenyésztés. Üzbégek, tadzsikok: letelepedett földművelők voltak. Nomád államok: Perzsia, Kína és valamelyik közép-ázsiai kánság fennhatósága alá tartoztak (térség államait letelepedett, feudális társadalomban élő népek hozták létre).

IV. Közép-Ázsia meghódítása II. Kánságok területe: állami, magánbirtokosi és egyházi földekre oszlott. Cári Oroszország: Hivai, Buharai és Kokandi Kánságok meghódítása (Turkesztáni Főkormányzóság megalakulása Kaufmann tábornok kormányzósága alatt). Meghódított területek irányítása: katonai közigazgatás. Kolonizáció megindulása: kozák telepesek mellett hivatalnokok és kereskedelmi cégek megjelenése. Kaszpi-tenger keleti partját Szamarkanddal összekötő vasútvonal megépítése.

V. Külpolitika 1863 és 1873 között I. Krími háborút lezáró párizsi békeszerződés (1856): Fekete-tenger semlegesítése és diplomácia elszigeteltség. 1863 és 1873 között: Poroszországhoz, majd Ausztriához való közeledés. 1863. február: porosz segítség Oroszországnak a lengyel felkelés elfojtásához (Alvensleben-konvenció). De orosz semlegesség az 1864-es dán-porosz, az 1866-os porosz-osztrák és az 1870-1871-es porosz francia háború ideje alatt.

V. Külpolitika 1863 és 1873 között II. 1871. március 17. Pontus-konferencia: Fekete-tenger semlegességének megszüntetése. 1873. október. Három császár szövetsége (II. Sándor cár, Vilmos császár és Ferenc József császár): bizonyos feltételek esetén katonai segítségnyújtás és közös diplomáciai fellépés kötelezővé tétele a szerződő felek számára. Cári Oroszország: Német Császárság ne erősödjön meg túlzott mértékben. Franciaország: revanstörekvések elutasítása, de Franciaország megcsonkítását sem támogatta a cári udvar.

VI. A Kongresszusi Lengyelország végnapjai I. Bécsi kongresszus: Lengyel Királyság (Kongresszusi Lengyelország) perszonáluniója Oroszországgal. 1830-1831-es lengyel felkelés: autonómia felszámolása, Kongresszusi Lengyelország területének beolvasztása a cári Oroszországba. 1851. Orosz vámhatár megszüntetése: ipari konjunktúra kibontakozása. 1861-es oroszországi jobbágyreform: nem terjesztették ki lengyel területekre (robot pénzjáradékra cserélését engedélyező cári rendelet kiadása). 1863. január 22. Lengyel felkelés kitörése (jobbágyfelszabadítás és polgári jogegyenlőség).

VI. A Kongresszusi Lengyelország végnapjai II. Az oroszok leverték a felkelést (lengyel függetlenségi mozgalom vezetőinek kivégzése). Jobbágy-felszabadító rendelet bevezetése: robot megszüntetése, megművelt föld a jobbágy tulajdona lett, zsellérek földhöz juttatása 2-3 hold erejéig, közös erdő- és legelőhasználati jog meghagyása. Cári kormányzat: lengyel területek közigazgatási önállóságának felszámolása (10 kormányzóság felállítása) + Lengyel Bank bankjegykibocsátó jogának megszüntetése és rubel bevezetése. Oroszosítás: varsói egyetem megszüntetése, orosz nyelv kötelezővé tétele oktatásban, bíróságokon és hivatalokban.

VII. Oroszország XIX. század végén I. 1881. március 1. Ignatyij Grinyevckij merénylete II. Sándor ellen. III. Sándor (1881-1894): éles fordulat belpolitikai téren (1881-ben kiadott cári kiáltvány: liberális engedmények felszámolása és a restaurációs jellegű kormány részéről autokratikus eszközök alkalmazása). 1882-es sajtótörvény és 1884-es egyetemi szabályzat elfogadása. 1886-os törvényerejű rendelet: mezőgazdasági munkások kiszolgáltatása a munkaadó birtokosoknak. 1887. Szegényebb származásúak gimnáziumba való felvételének megtiltása.

VII. Oroszország XIX. század végén II. 1889. Közigazgatási főnökökről szóló rendelet megjelenése: paraszti önkormányzatok nemes-földbirtokos származású közigazgatási felügyelők hatáskörébe kerülése + paraszti bíróságok és polgári jellegű, kerületi békebíróságok ügyeinek felszámolása. 1892. Zemsztvók megválasztásának korlátozása és a városi lakosság kevésbé tehetős rétegeinek megfosztása az önkormányzati szervek választásában való részvételi jogától. Nemzetiségiek elnyomása: Belorussziában és Litvániában nemzeti nyelv használatának megtiltása + zsidó pogromok.

VII. Oroszország XIX. század végén III. Protekcionista gazdaságpolitika folytatása: társadalmi változásokat is előidézett. 1878-as berlini kongresszus után: távolodás Németországtól és az Osztrák-Magyar Monarchiától. 1881. június 18. Három császár szövetségének felújítása (osztrák és német semlegesség Oroszország számára egy esetleges orosz-angol vagy egy orosz-török háborúban). 1885-1888. Bolgár válság: Oroszország és a Monarchia közötti ellentétek. 1887. Orosz-német viszontbiztosítási szerződés megkötése.

VII. Oroszország XIX. század végén IV. 1890 után: Németországtól való távolodás, de az elszigetelődés elkerülése érdekében szövetségkötés a franciákkal. 1891. Konzultatív paktum (európai békét veszélyeztető esetekben közös fellépés), majd 1892-ben orosz-francia katonai szövetség megkötése. Orosz-francia együttműködés: alapja lett a későbbi antant szerződéskötéseknek. 1890-től ipari fellendülés: vasútépítés szerepe mellett további iparágak fejlődése (építő-, építőanyag- és faipar).

VII. Oroszország XIX. század végén V. Bányászat és kohászat fellendülése (Donyec-medence az ország széntermelésének kétharmadát adta 1900-ban) és az orosz nehézipar feldolgozóiparának kialakulása Péterváron. Új területek megszerzése: Szibéria és Távol-Kelet mellett Perzsia, Kína, Törökország és Afganisztán piacainak megszerzése. Piacszerzés oka: feudális maradványok miatt intézményesített nyomor minimálisra csökkentette a lakosság vásárlóerejét. Orosz iparfejlődés: kormány által támasztott beruházási javak iránti igény szerepe.

VII. Oroszország XIX. század végén VI. III. Sándor orosz cár (1881-1894) II. Miklós orosz cár (1894-1917)

VII. Oroszország XIX. század végén VII. II. Miklós (1894-1917): forradalmi mozgalmak üldözése és a polgárság alkotmányos engedményeket szorgalmazó követeléseinek elutasítása. Cenzúra szigorítása, közigazgatási főnökök hatáskörének kibővítése, rendőri felügyelet erősítése. De gazdasági engedmények a burzsoázia számára (Szergej Vitte): iparfejlesztési szubvenció rendszerének, majd magas védővámoknak bevezetése. Pénzügyi reformok: ezüstről szilárd aranyvalutára való áttérés (fedezete: adóprés növelése és szeszmonopólium bevezetése).

VII. Politikai szervezetek Oroszországban I. Gazdasági fellendülés következménye: ipari munkásság arányának növekedése. 1898. Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspárt megalakulása (legális marxisták célja a marxizmus és a liberalizmus összebékítése volt). 1900. Svájcban megjelent az orosz marxisták első lapja, az Iszkra (Vlagyimir Lenin szerkesztő). 1903. Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspárt kettészakadása: bolsevikok (többség, élén Leninnel) és mensevikek (kisebbség).

VII. Politikai szervezetek Oroszországban II. 1902. Szociálforradalmárok pártjának (eszer párt) megalakulása Viktor Csernov vezetésével: liberális narodnyik irányzattal való szakítás, népakarat politikájának hangsúlyozása, önkényuralom és marxizmus elutasítása. Liberálisan gondolkodó földbirtokosok és városi polgárság: zemsztvók szervezeti kereteinek politikai célokba való állítása (önkényuralom felszámolása a kormány meggyőzésével). Mérsékelt polgári ellenzék szervezkedése: 1902-ben Felszabadulás (Oszvobozsgyenyije) nevű lap alapítása, majd Felszabadulás Szövetség megalapítása (alkotmányos demokrata párt).

VIII. Terjeszkedés a Távol-Keleten I. Oroszország terjeszkedése: Közép-Ázsiában angol érdekeket, a Balkánon pedig a Monarchia érdekeit sértette. 1891. Transzszibériai vasútvonal kiépítése, majd 1896-ban orosz vállalatok koncessziót kaptak a mandzsúriai vasút építésére. 1898-ban Liaotung-félsziget bérbe vétele (Port Arthur erődjének és Dalnyij kereskedelmi kikötőjének megnyitása). Japán és Oroszország közötti feszült helyzet: Port Arthur támaszpont megépítése és a mandzsúriai vasútépítés.

VIII. Terjeszkedés a Távol-Keleten II. 1904. február 9. Japán támadás a Port Arthurban állomásozó orosz flotta ellen (orosz hajóhad megsemmisülése). Orosz-japán háború kitörése: orosz szárazföldi és tengeri erők veresége (1904. december 20. Port Arthur kapitulált, 1905. május 27-28. között balti orosz flotta veresége Csuzimánál). 1905 augusztusában portsmouth-i béke megkötése: Liaotung-félszigetről, Port Arthurról, Dalnyijról való lemondás Japán javára, Kelet-Kínai Vasútvonal déli ágának és Szahalinnak az 50. szélességi foktól délre eső részének átengedése + orosz vizeken való halászat joga Japáné lett.

VIII. Terjeszkedés a Távol-Keleten III. A japán-orosz háború következményei gazdaság megroppanása, de a társadalom mozgásba lendült. Fokozódó háborús terhek miatt: sztrájkok, tüntetések és parasztmegmozdulások. Eszerek: sikeres merénylet a belügyminiszter ellen. Finn nacionalisták: Finnország cári diktárorának meggyilkolása. Liberális burzsoázia: alkotmányos követelések.

VIII. Az 1905-ös forradalom I. 1905. január 22. Téli Palota előtti tüntetés (Georgij Gapon pópa által vezetett Orosz Gyári és Üzemi Munkások Gyülekezete által összeállított beadvány). Cári udvar válasza: sortűz, majd rendőrség és katonaság fellépése. 1905 júniusa: Knyaz Patyomkin fekete-tengeri flotta páncélosának lázadása, majd tengerészlázadás Szevasztopolban. 1905. október 17. Cári kiáltvány: lelkiismereti, vallási, sajtó- és gyülekezési szabadság ígérete + duma felállításáról való rendelkezés.

VIII. Az 1905-ös forradalom II. De „fekete százak” (fegyveres egységek) felállítása: gyilkosságok és erőszakos fellépés a lakosság más nemzetiségű és vallású része ellen. Munkásküldöttek szovjetjeinek megalakulása Péterváron: nyolcórás munkanap és illegális lap kiadása. Alkotmányos Demokrata Párt (Pavel Miljukov) és Október 17-e Szövetség (oktobrista párt) megalakulása (Alekszandr Gucskov és Mihail Rodzjanko). Orosz Nép Szövetsége: kormányhű erő a nemesi bürokrácia, a főnemesség és a nagybirtokosok részvételével.

VIII. Az 1905-ös forradalom III. 1905-ös forradalom: Finnországban, Lengyelországban, Ukrajnában és a Kaukázuson túl elszakadási és önrendelkezési mozgalmak indultak. 1905. december 6. Fegyveres felkelés kitörése Moszkvában és több vidéki városban, de leverték. 1906. július 8. Duma feloszlatása, majd Pjotr Sztolipin miniszterelnökké történő kinevezése. 1906. augusztus 12. Agrárreform bevezetése: állami tartalékföldek egy részének eladása, parasztok használatában lévő közösségi földek tulajdonba vétele. 1911. Sztolipin meggyilkolása.

IX. Külpolitika a XX. század elején I. 1906 vége: Alekszandr Izvolszkij lett a külügyminiszter (távol-keleti probléma mellett közép-keleti helyzet rendezése). 1907. Angol-orosz megállapodás megkötése: Perzsia 3 övezetre osztása (a középső és semleges zónától északra lévő területek Oroszországhoz, a déliek pedig Angliához kerültek + Tibet esetében minden beavatkozástól való tartózkodás kimondása). Balkán térsége: feszült viszony a Monarchiával annak annexiós tervei miatt (Bosznia-Hercegovina annexiójához való orosz hozzájárulás, cserébe a tengerszorosok státusának felülvizsgálatért).

IX. Külpolitika a XX. század elején II. De 1908-ban a Monarchia annektálta Bosznia-Hercegovina területét (kiélezett viszony a Monarchia és Oroszország között). Németország: a Monarchia mögé állt. Anglia és Franciaország: nem támogatta Oroszországot a balkáni probléma megoldásában (orosz diplomáciai vereség). 1910. Potsdam: német-orosz egyezmény megkötése (észak-perzsiai koncesszióról való lemondás német részről, cserébe orosz hozzájárulás a bagdadi vasútvonal megépítéséhez).

X. Felhasznált irodalom Salamon Konrád: Világtörténet, Akadémiai Kiadó, 2006, pp. 806-812, pp. 840-846 és pp. 930-937. Térképjegyzék: Történelem Klub. In: http://www.tortenelemklub.com/terkepek/vilagterkepek

Köszönöm a figyelmet!