Környezetvédelem a reformkor tükrében Készítette: Kecskés János

Az erdők helyzete a XVIII. század derekán: az ország újjáépítése, a városiasodás megindulása sok fát igényelt megindult a mezőgazdaság fejlődése is erdőterületeknek mezőgazdasági területté átalakítása az erdei állattartás (legeltetés, makkoltatás) kiterjesztése erdei takarmánygyűjtés fokozódása fokozta a fafogyasztást az iparosodás, különösen a bányászat és kohászat fejlődése is legnagyobb faigénylő azonban a birodalmi hadsereg volt elsősorban az udvari haditanács és a hadsereg fővezérsége ösztönözte az uralkodót, hogy adjon ki intézkedést az ország pusztasággá vált középső-déli részeinek beerdősítése érdekében

A szabályozás első kísérletei: legjelentősebb szakmai rendelet a Mária Terézia királynő által, 1769 decemberében kibocsátott „erdőrendtartás" (Holz- und Waldordnung), teljes magyar elnevezésével: „A fáknak és erdőknek neveléséről, és megtartásáról való rendelés" 1770-ben könyv alakban is megjelent magyar nyelven van benne az erdők felméréséről, a fakitermelésnek szabályos térszakozáson és fafajonként meghatározott vágásfordulón alapuló szabályozásáról, természetes és mesterséges vágásfelújításról, gyorsan növő fafajokkal végzett erdőtelepítésről 1740-1780

II. József császár csaknem szó szerint azonos Erdőrendtartást adott ki 1781-ben Erdély számára Az Erdőrendtartás nem is volt törvény, a jogszabályok elemi feltételeivel sem rendelkezett, inkább csak uralkodói ajánlás volt. Pl. be nem tartás esetére csak fenyegetéseket tartalmazott itt-ott A „kalapos” király 1780-1790

Országos Magyar Gazdasági Egyesület: 1835 júniusában alakult meg gróf Széchenyi István kezdeményezésére alakult, pálya- és lófuttató társaságból betöltötte hazánkban azt a szakmai érdekképviseleti szerepet, amelyet a fejlettebb kapitalista országokban a mezőgazdasági kamarák láttak el

részletet abból a felterjesztésből, amelyet Magyarország nádorához és a királyi helytartó tanácshoz intézett 1845 októberében, az erdészet ügyének hathatósabb felkarolása ügyében: „ ...A z erdők jelen állapotjára tekintve honunkban ... nem tagadhatjuk el fájdalmunkat, ... hogy magánbirtokosaink legtúlnyomóbb része erdei gazdaságunk elhanyagolt s pangó állapotján erélyesen javítani, bár a maguk saját érdekében is képesbülnének…”

A feudalizmus intézkedései: 1791. március 12-én hozott, 57. törvénycikket az erdők pusztulásának megakadályozásáról, valamint az ugyancsak a magyar országgyűlés által, 1807. december 15-én alkotott, 20. és 21. törvénycikket a futóhomok-területek befásításáról és az erdők megóvásáról jogtörténetünk ezeket a jogszabályokat nevezi az első magyar erdőtörvényeknek a későbbiekben hozott néhány kiegészítő rendelkezéssel együtt (mint pl. az 1836. évi 6., 7., 16. tc., az 1840. évi 9. tc. a mezőrendőrségről, az 1844. évi 10. tc.) inkább csak megengedték, hogy ilyen irányú igény jelentkezése esetén valamely érdekelt fél lépéseket tehessen birtokának védelmében a további károk meggátlása

A reformkor: 1825-1848-ig tartott a Habsburg önkényuralom elleni megmozdulások ideje volt a reformkor jelentése: Társadalmi átalakulás békés eszközökkel a célja: Polgáriasodás és kapitalista fejlődés

Programjának pontjai: hitelképesség az ősiség eltörlése a fiscalitas (háramlási jog) megszüntetése jus proprietatis, a birtokbírhatás joga (nem nemes is rendelkezhessen földdel) törvény előtti egyenlőség törvényes pártvéd részleges közteherviselés (idomzat szerint, a házi pénztárba - vármegye költségei) vadvízek szabályozása, utak készítése, a belvámok Országgyűlési hatáskörbe tartozzanak monopóliumok, céhek, hatósági árszabás (limitatio) eltörlése 1835-től csak a magyar nyelven írott törvények, szerződések legyenek kötelezőek a Helytartó Tanács hatalmának fenntartása a birodalmi egység végett a törvényhozás és a bírósági tárgyalások nyilvánossága Széchenyi István: A reformkor első szakaszának legmeghatározóbb személyisége volt

Folyószabályozás: a magyarországi folyók nagy része heves vízjárású a Duna legnagyobb vízhozama hússzor is meghaladja a kisvíz hozamát. Kisebb folyók, pl. a Körösök esetében ez az arány több százszoros az árvizek gyorsan - a kis vízfolyásokon órák alatt - alakulnak ki a nagy folyókon az árvíz levonulása hónapokig eltarthat. Különösen veszélyesek a rendkívül gyors lefolyású, pusztító jeges árvizek.

Gróf Széchenyi István szervezte meg a Tisza szabályozását, ami 1848 Gróf Széchenyi István szervezte meg a Tisza szabályozását, ami 1848. augusztus 27-én vette kezdetét: szabályozás eredményeként a folyó új hossza 962 km lett született 136 km új, épített meder kialakítottak 589 km holtágat a folyó esése a kilométerenként 3,7 cm-ről 6 cm-re növekedett a Vaskaput hajózhatóvá tette irányította a Tisza-szabályozás előkészületeit Vásárhelyi Pál: vízépítő mérnök a Tisza szabályozásának mérnöke az MTA tagja 1846-ban a Tisza szabályozásának tervét két változatban is elkészítette április 8-án a Tiszavölgyi Társulat ülésén a pesti Károlyi-palotában szívroham végzett vele a Tisza szabályozása végül az ő tervei alapján készült el. 1795 – 1846 Vásárhelyi Pál

A Tisza a szabályozás előtt A Tisza a szabályozás után

A Vaskapu

Kölcsey Ferenc: Himnusz Isten, áldd meg a magyart, Jó kedvvel, bőséggel, Nyújts feléje védő kart, Ha küzd ellenséggel; Bal sors akit régen tép, Hozz rá víg esztendőt, Megbűnhődte már e nép A múltat s jövendőt! Őseinket felhozád Kárpát szent bércére, Általad nyert szép hazát Bendegúznak vére. S merre zúgnak habjai Tiszának, Dunának, Árpád hős magzatjai Felvirágozának. Értünk Kunság mezein Ért kalászt lengettél, Tokaj szőlővesszein Nektárt csepegtettél. Zászlónk gyakran plántálád Vad török sáncára, S nyögte Mátyás bús hadát Bécsnek büszke vára. Hajh, de bűneink miatt Gyúlt harag kebledben, S elsújtád villamidat Dörgő fellegedben, Most rabló mongol nyilát Zúgattad felettünk, Majd töröktől rabigát Vállainkra vettünk. Hányszor zengett ajkain Ozmán vad népének Vert hadunk csonthalmain Győzedelmi ének! Hányszor támadt tenfiad Szép hazám, kebledre, S lettél magzatod miatt Magzatod hamvvedre! Bújt az üldözött s felé Kard nyúl barlangjában, Szerte nézett, s nem lelé Honját a hazában, Bércre hág, és völgybe száll, Bú s kétség mellette, Vérözön lábainál, S lángtenger felette. Vár állott, most kőhalom; Kedv s öröm röpkedtek, Halálhörgés, siralom Zajlik már helyettek. S ah, szabadság nem virúl A holtnak véréből, Kínzó rabság könnye hull Árvánk hő szeméből! Szánd meg, isten, a magyart Kit vészek hányának, Nyújts feléje védő kart Tengerén kínjának. Bal sors akit régen tép, Hozz rá víg esztendőt, Megbűnhődte már e nép A múltat s jövendőt! Kölcsey Ferenc: Himnusz Cseke, 1823. január 22

Köszönöm a figyelmet!