Kulturális örökségvédelem Bevezetés. A kulturális örökségvédelem fogalma. A kulturális örökségvédelem története. NYME BDPK TTI Történelemtudományi Intézeti Tanszék Agócs Nándor agocs.nandor@nyme.hu

A Kulturális örökség fogalmáról „…kultúra mindaz, amit az ember a természethez hozzátett.” részlet az UNESCO Mexikói Nyilatkozatából „…kulturális örökség fogalma nyitott és folytonosan változó, mert egyre újabb, védelmet érdemlő elemekkel gazdagodik…” Az örökség a szelektált hagyaték Függ a „közösség” nagyságától

Magyarországi törvényi meghatározás „7. § 10. Kulturális javak: az élettelen és élő természet keletkezésének, fejlődésének, az emberiség, a magyar nemzet, Magyarország történelmének kiemelkedő és jellemző tárgyi, képi, hangrögzített, írásos emlékei és egyéb bizonyítékai – az ingatlanok kivételével –, valamint a művészeti alkotások.” „7. § 11. Kulturális örökség elemei: a régészeti örökség, a hadtörténeti örökség régészeti módszerekkel kutatható elemei, a műemléki értékek, valamint a kulturális javak.”

A kulturális örökségvédelem története

A kulturális örökségvédelem története

„Quod non fecerunt barbari fecerunt Barberini” VIII. Orbán (1623-1644)

A kulturális örökségvédelem története XVI-XVII. század beindul a műgyűjtés 1711 – felfedezik Herculaneum maradványait 1748 – első „ásatások” Pompeiiben Giovanni Battista Piranesi (1720-1778) metszeteket készít a Rómának és környékének korabeli és ókori épületeiről.

A kulturális örökségvédelem története 1770-es évek Strum und Drang „Talleyrand 1790. október 13-i nemzetgyűlési beszédében a „Patrimoine National” három alapelvét határozta meg. Az első Franciaország kultúrtörténetének töretlen kontinuitása, a második a szabadság és a művészet géniuszának azonosítása, a harmadik a műemlékek szerepe a nemzeti oktatásban.” Francia Műemlékek Múzeuma 1790-1795 – Műemlékek Bizottmánya XVIII. sz. – számos gótikus épület befejezése 1806 – Arioliti a Pompeii forumának és a ún. Cicero villának konzerválása és bemutatása. 1807-20 – Rafaele Stern megerősíteti a Colosseum külső gyűrűjét DK-i részen. 1828-52 – Giuseppe Valadier ÉNY-i részt. Augustus Pugin (1812-1852) – a gótikus építmények szakszerű helyreállítása Angliában. 1830-as évek Prosper Merimée a műemlékvédelem két öröklött problémája a romantikus eszmény és a szakmai hozzánemértés 1850-es évek Violet-le-Duc kiadja az A francia középkor építészetének enciklopédiája c. munkáját Purizmus a helyreállításban 1880 – a kölni dóm befejezése „gótikus” stílusban

A kulturális örökségvédelem története John Ruskin (1819-1900): Az építészet hét lámpása kritikai megjegyzések a műemléki helyreállítás alapelveihez XIX-XXI. sz. – technikai fejlődés Előtérbe kerül a konzerválás a restaurálással szemben Rejtett konzerválási és szerkezetmegerősítési megoldások Romok védelme előtérbe kerül Egyre több elméleti irodalom – helyreállítási elvek születése Örökséget történeti környezetben gondolkodva kell kifejteni. A műemléki környezet védelme is fontos.

Anastylosis Ephesus - Celsus könyvtára

A kulturális örökségvédelem története Athéni Karta - 1931 A műemlékek ugye egyetemleges, nem csak a tulajdonos, az ország, hanem az egész emberiség felelőssége a megóvásuk. A magánérdek korlátozása elkerülhetetlen a műemlékvédelemben. Állást foglal a romvédelem elvi es technikai kérdéseiben. 1950 – Az oktatási, a tudományos és kulturális jellegű tárgyak behozataláról szóló megállapodás (1979 Mo.) 1951 – Hágai Egyezmény 1954 – Európai Kulturális Egyezmény

Velencei Karta 1961 Meghatározások: 1. A műemlék fogalmán olyan önálló építészeti alkotásokat és városi vagy falusi együtteseket értünk, amelyek valamely sajátos kultúrának, jelentős fejlődésnek, vagy történelmi eseménynek tanúi. A műemlék fogalma nem csak a nagy alkotásokra terjed ki, hanem azokra a szerény művekre is , amelyek az idők folyamán kulturális jelentőségre tettek szert. 2. A műemlék konzerválása es restaurálása olyan tevékenység, amely minden alkalmas tudományágat es gyakorlati eljárást felhasznál a műemléki örökség tanulmányozására es védelmére. 3. A műemlék konzerválása es restaurálása éppúgy törekszik a művészeti alkotások, mint a történeti értékek védelmére. Konzerválás: A karbantartás, hasznos felhasználás kihat a műemlék megőrzésére. A védelem aranyosan kiterjed a műemlék környezetére. A műemlék elválaszthatatlan környezetétől, a történelemtől, ezért áthelyezése csak különösen indokolt esetben javasolt. (múzeumfalu, Bakócz kápolna, Abu Szimbel). Ugyanígy a műemlék részei a rajta levő díszítőelemek. Restaurálás: Az a művelet, melynek meg kell őriznie a műemlék kivételes jelleget azzal a céllal, hogy konzervalja es feltárja annak esztétikai és történeti értekét. Hitelesnek kell lennie, ezért szükséges megelőző es folyamatos régészeti es történeti vizsgálat. Minden kor hozzátétele tiszteletben tartandó, nem cél a stílusegység. A korábbi állapot kiszabadítása csak akkor jogos, ha az eltávolított részek értéke csekély, a felszínre került részlet viszont értékes. Az érték megítélése nem függhet egyedül a tervezőtől! A kiegészítéseknek harmonikusan, de megkülönböztethetően kell a műbe illeszkedniük. Ugyanezen elvek vonatkoznak a műemléki településekre is. A romok es kapcsolódó tárgyak védelméről gondoskodni kell. Rekonstrukcióként csak az anastylosist fogadja el a dokumentum. A munkálatok dokumentálandók, archiválandók, a megszerzett ismereteket publikálni kell. A velencei kongresszuson fogalmazódott meg az igény, hogy létrehozzanak az UNESCO szamara egy műemlékekkel foglalkozó tanácsadó szervezetet. 1965-ben megalapítottak az ICOMOS-t (International Council on Monuments and Sites).

A kulturális örökségvédelem története 1969 – Európai egyezmény a Régészeti Örökség Védelméről 1970 – A kulturális javak jogtalan behozatalának, kivitelének és tulajdonának átruházásának megakadályozását és megelőzését szolgáló eszközökről szóló Egyezmény (Mo. 1979) 1972 – Világ Kulturális és Természeti Örökség Egyezménye Ezen egyezmény olyan jogi eszköz, amely lehetővé teszi a globális felelősségvállalást a világ kulturális és természeti értékeinek megóvásáért. Az egyezmény ratifikálása után 1978-ban vettek fel az első emlékeket a Világörökségi Listára. 1975 – Építészeti Örökség Európai Kartája Európai Kulturális Örökség megőrzéséről szóló 880. sz. ajánlás 1981 – Washingtoni Karta a történeti városok védelméről 1994 – Narai dokumentum a hitelességről 2000 – Krakkói Karta