S ZERBEK ( RÁCOK ) BETELEPEDÉSE H EVES MEGYÉBE – KÜLÖNÖS TEKINTETTEL AZ EGRI VONATKOZÁSOKRA Kovács László „KEZEK – Észak-Magyarország felsőoktatási intézményeinek együttműködése” TÁMOP C-12/1/KONV Képzők Képzése Konferenciája Hazai és Nemzetközi Jógyakorlatok Kisebbségi közösségek értékteremtő tevékenysége a múltban és jelenben c. konferencia Eger, november 27.

A szerb - magyar kapcsolatok kezdete A magyarokkal már a honfoglalás időszakában kapcsolatba kerülhettek. Feltételezések szerint már Aba Sámuel mellett is küzdöttek a ménfői (1044) csatában. (Juga) Uros nevű szerb úrra utal a krónikás, aki a Pozsony melletti küzdelemben (1051) harcolt a magyarok mellett. Valószínűbb: többnyire egyének, esetleg kisebb csoportok lehettek

A szorosabb kapcsolatok kibontakozása II. István magyar király (1116–1131) Bizánc elleni hadjáratában szövetségesei a szerbek. A kapcsolatokat tovább erősítette: István a szerb nagyzsupán, I. Uros lányát, Ilonát kérte feleségül. Unokaöccse, a későbbi II. (Vak) Béla számára.

A fiatal királyné kíséretében több szerb nemes is érkezett hazánkba. Közülük különösen kiemelkedő a királyné bátyja Belus/Belos/ herceg! Géza kiskorúságának időszakában átmenetileg irányította az országot. A XIII. sz. elején Imre magyar királynak hűbéresküt tett Nemanja István és fia, Vuk főispán. A kapcsolatok IV. Béla időszakában még szorosabbá váltak. Újabb házassági kapcsolatok: IV. Béla unokáját, Katalint (V. István lányát) I. Uros szerb király fiához, Dragutinhoz adták feleségül.

XIV. sz.→ a korábbi pozitív viszony megromlik! II. István szerb uralkodó a Macsói bánságot magához csatolta (1316). Károly Róbert katonai válaszlépése Ellenséges magatartás a következő évtizedekben. Nagy Lajos is több alkalommal vezetett hadjáratot erre a területre. V. István uralkodása alatt (1355–1371) megindult a felbomlás folyamata. → Oszmán Birodalom balkáni terjeszkedése! 1371-ben a Marica folyó mellett a szerbek súlyos veresége a törököktől ben a Rigómezei ütközetben csatát vesztettek. Szerbia egysége századokon át nem állt helyre.

Nagyarányú beköltözések Magyarországra A rigómezei ütközetet követően több hullámban is menekülnek szerbek Magyarországra. Szabó István is a XV. sz-ban az országban „itt-ott megtelepedő szerbekről” tesz említést, úgymint:  borosjenői uradalomban  Debrecen vidékén  Csepel szigetén  a déli vidék különböző pontjain Az egyik legkorábbi szerb telep Kövin-vára (később Kevevár; Temes-Kubin).

Brankovics György 1427 után hűbérese lesz a magyar királynak. Zsigmond Brankovicsot zászlósúrrá teszi → birtokadományok az ország különböző pontjain: Tokajban, Szolnokon, Debrecenben stb. A galambóci és branicsevói várakat 1428-ban elfoglalta a török: Újabb szerb családok érkeztek Magyarországra (Szentendre)

Hunyadi Mátyás (1458–1490) kiemelkedően sok szerb katonát vett fel hírhedt „fekete seregébe”. Újabb menekültek megjelenése hazánk déli területein között. Nagyobb hullámban 1520–1560 időszakában (Thim). A menekültek között számos szerb főúrral is találkozhatunk (Lazarevics, Brankovics, Jaksics, Petrovics, stb.) Harcoltak a magyarokkal a törökök ellen.

A mohácsi csatában (1526) a szerbek a magyarok mellett küzdöttek. DE! a későbbiekben, jelentős számban I. Ferdinánd oldalára álltak. → privilégiumokat kaptak jutalmul. A török uralom végnapjaiban a szerbek ismét a Habsburgok mellett harcoltak. DE! csatavesztés → Belgrád is elesett (1690) A török megtorlástól tartva 1690 végén Csernovics Arzén pátriárka vezetésével 36000–37000 szerb család Magyarországra menekült.

Az ide érkezők számos helyen telepednek meg: Szerémségben, Bácskában, a Tisza és Maros mellett tömegesen Az ország különböző városaiban pl.: Aradon, Szegeden, Pécsett, Mohácson, Székesfehérvárott, Budán, Szentendrén, Egerben, Nagyváradon, Esztergomban, Komáromban, Győrött

Miután kiűzték a törököket, 1691-ben Lipót császár megerősítette a szerbek kiváltságait. →őket mint politikai nemzetet ismerte el (nemzettudat) A kiváltságok újabb megerősítése: I. József (1708) és III. Károly (1713, 1715) által. (Bindorffer– Sólyom 2007) ↓ Újabb, számottevő beköltözés az ország nagyobb városaiba. Egerben is ekkoriban találkozunk már jelentősebb számban szerbekkel!

A szerbek Heves megye „szívében” A lakosság visszatelepítésének igénye. Merkantilista felfogás! A Habsburgok számára különösen fontos volt a németek betelepítése. A Kollonich-féle tervezet öt év adómentességet ad! a XVII. sz. végén megindult a szerbek csoportos betelepítése.

Egerben Nagy J. (→ Evlia Cselebi ) délszláv lakosokat is említ, aki 1638–40 között telepedtek le a városban. Ebben az időben is összefoglalóan rácokról beszélnek a források, akik eleinte martalóc segédcsapatokként harcolnak a törökökkel együtt. Bihari a XVII. sz.-ban már talál Egerben szerb egyházközség működésére utaló nyomokat ben 40 rác családról tudnak, akik néhány évvel korábban már Egerben lehettek (Nagy 1978: 162).

A törökök kiűzése utáni időszakban megindult a kincstári tulajdonba vett egri házak kiárusítása. →1688-as feljegyzés Pap Éliás görög pap és Nagy István házvásárlásairól is említést tesznek, akik kapcsán görögökről és rácokról beszél a szerző.

Bihari Iványi Béla országos levéltári adataira utalva ban 600 polgárról tud Egerben, akik között több rác is található ben már 36 rác családot (kb.180 fő) írtak össze a városban 1693-ban jelentős létszámemelkedést lehet megfigyelni, amikor 633 főről tesznek említést a források, akik között 10 pap és barát is található. A rácok Egerben gazdasági szempontból is meghatározó tényezőkké váltak! ↓ A település életének fontos döntéseibe aktívan bevonták a közösséget.

Erre utal a város szempontjából meghatározó szerepet betöltő Fenessy - egyezmény tárgyalásaiban való részvételük is. (1694) (rácokat Bajai Zsigmond és Fekete János képviselte) A rácok és a görögök letelepedni csak úgy tudtak, ha uniáltnak. Az egyezmény miatt sokan – közel olyan arányban, mint amilyenben korábban ide érkeztek – elköltöztek a városból!

A szerbek és a kereskedelem  Az 1699-ben megkötött karlócai béke előnyös hatása a görögökre.  Több konfliktus főleg a görög kereskedőkkel!  1713 a rác kereskedők által megfogalmazott panaszos beadvány: →fellépnek az „idegen nemzetből álló Arnót kereskedők”- kel szemben, kérve kiutasításukat (Breznay 1934) Cserébe vállalják pl.:  gazdátlanná vált boltoknak a korábbival azonos összegű bérlését  katonai beszállásolást és minden egyéb teher viselését Telekessy István egri püspök elfogadta a megállapodást.

1718-ban megkötött pozsareváci béke a problémákat csak súlyosbította. Ui. a török állampolgároknak áruikra továbbra is csak 3% vámot kellett fizetni! Újabb beadványok → kevés eredmény→ külpolitikai okok Görögök kezén egyre nagyobb tőke halmozódik fel! A későbbiekben sikerül a két nemzetiségi csoportnak a komolyabb gazdasági kérdésekben a kompromisszum. Helytartótanács évi határozata: az egri görög és szerb kereskedőknek engedélyezik a kiskereskedelmet

Különösen fontos termékek ekkoriban:  különböző fűszerek  kelmék  külhonból bor  háztartási cikkek, élelmiszer  állatbőrök, illatszerek, festékek Később már exportálnak egri bort is elsősorban Lengyelországba! Ismertebb borkereskedők a század közepén: Sztajovics Mihály, Topiczky György, Duzy Demeter Számos városban megfordulnak!

Gazdasági jelentőségük a XVIII. sz. közepére számottevően megnő! ↓ „Kompániák” Az egri rácok és görögök kompániái országosan kiemelkedőek! Különösen ismertek voltak: Nikola Ádám, Csetiri-Báró, Sárpe János, Báró Demeter, Rakó Kristóf, Albánszky György–Báró György kereskedők által vezetett kompániák.

Az ügyes kereskedelemre utal a számos céh panasza, melyekben tiltani akarják a görögöket és a rácokat pl.: 1754-ben a nyest, róka és egyéb bőrök árusításától 1792-ben a cipészek tiltakoznak a szíjgyártók 1788-as folyamodványa már az elején visszautasították A városi magisztrátus a minőségi munkára próbálja ösztönözni a helyi mestereket.

A kereskedelem terén tehát a rácokat és a görögöket számos esetben azonos módon emlegetik, vagyis gyakran nem lehet pontosan megkülönböztetni a forrásokban a két csoportot egymástól. A súrlódások a XVIII. sz. végére alábbhagynak. Sőt (!) a nagy volumenű üzleteket együttesen valósítják meg. 1775–76-ban közösen alakítottak bányatársulatot. ↓ 1788-ra meg tudta szervezni a dédes-tapolcsányi magánrészvényes vasgyárat a parádi timsóbányával közös üzleti vállalkozásba.

A vasgyár 35 részvényét, az összes részvény több mint 40%-át Totovics Antal egri szerb kereskedő birtokolta főrészvényesként. Más szerb kereskedők is – pl. Csetiri György – rendelkeztek jelentősebb tételekkel. Totovics még boltot is üzemeltetett Egerben görög kereskedőtársával Bezuha Jánossal. Az üzlet 1821-ig működött (Bihari 1956).

A szerb iskola Egerben Az iskola működése 1763-tól bizonyítható! Az iskolában elsajátítandó ismeretek:  eleinte inkább az egyházi liturgia alapos megértése miatt ó-szláv nyelvet oktattak a szerb helyett  később az anyanyelv kerül előtérbe  1771-es városi jelentés még több információt ad:  az épület nem túl jó állapotú  De! van mellette tanítói lakás  ingyenesen oktatják az odajáró, ~ 60 gyereket,  az oktatás költségeit a gazdagabbaknak kell állni  stb.

Az iskola oktatójának személyére, felkészültségére vonatkozóan is lehet utalást találni az okiratban: felkészült szakember egyéb feladatokra nem kötelezik jövedelme 140 rajnai forint éves szinten A görög iskolával jó kapcsolatot ápolnak, kölcsönösen látogathatják egymás intézményeit. (Vitkovics Mihály példája!)

1816-tól fokozatos létszámcsökkenés. Totovics János tanító panaszos levele a tankerületi Főigazgatónak:  a szülők egy része nem járatja rendesen a gyerekét iskolába,  valamint idő előtt kiveszi az intézményből 1868 körül a görögkeleti vallásúak lélekszáma olyannyira csökkent Egerben, hogy iskolát sem tudtak fenntartani.

Irodalom: Balázsy Ferenc 1897: Heves vármegye történet e I. kötet. Eger, Érseki Lyceum Könyvnyomdája. Letöltés: Bél Mátyás (Bán Péter szerk.) 2001: Heves megye ismertetése 1730–1735. Eger, A Heves Megyei Levéltár forráskiadványa, Csathó és Társa Nyomdaipari Kft. Bihari József 1956: Fejezetek az egri szerbek és görögök történetéből. In: Bakos József (szerk.): Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve II Eger, 392– 456. Bihari József 1959: Az egri görög sírfeliratok és könyvek. In: Bakos József (szerk.): Az Egri Pedagógiai Főiskola Évk. V Eger, 233–261. Bindorffer Györgyi–Dóczé Nikolett–Kállai Ernő 2010: A magyarországi nemzetiségi közösségek történelme és jelene. In: Gyulavári Tamás-Kállai Ernő (szerk.): A jövevényektől az államalkotó tényezőkig – A nemzetiségi közösségek múltja és jelene Magyarországon. Budapest, Országgyűlési Biztos Hivatala, 118–124. Breznay Imre 1934: Eger a XVIII. században. 2. kötet. Eger, Egri Nyomda Részvénytársaság. Kristó Gyula: Etnikai viszonyok Magyarországon Szent István király korában. Kisebbségkutatás, 2000/ 3. szám. Letöltés: Gyulavári Tamás–Kállai Ernő (szerk.) 2010: A jövevényektől az államalkotó tényezőkig – A nemzetiségi közösségek múltja és jelene Magyarországon. Budapest, Országgyűlési Biztos Hivatala. Hóman Bálint–Szekfű Gyula 1933: Magyar történet VI - A tizennyolcadik század. Budapest: Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, 212. Iványi Béla 1930: Eger város rangemelési törekvései I. Budapest, Székesfővárosi Házinyomda. Juga Velimir 1913: A magyar szent korona országaiban élő szerbek. Budapest, Franklin. Kállai Ernő 2011: Bevezetés a magyarországi nemzetiségi közösségek társadalomtörténetébe. Eger, eLearning tananyag. Letöltés: Kállay Béni 1877: A szerbek története 1780–1815. Budapest, MTA. Kerékgyártó Imréné: Nemzetiségek Érden: rácok és németek. Letöltés: Lengyel László 1992: A barokk Eger és Heves megye. Budapest, Magyar Képek. Nagy József 1978: Eger története. Budapest, Gondolat. Pálosfalvi Tamás 2010: A Brankovicsok a középkori Magyar Királyságban – Szerb, magyar, török érdekharcok a 15. században. Letöltés: Szabó István 1990 (1941): A magyarság életrajza. Budapest, A Magyar Történelmi Társulat Kiadása, Az Akadémiai Kiadó Reprint Sorozata. Szalay László 1861: A magyarországi szerb telepek jogviszonya az államhoz. Pest, k. n. Szederkényi Nándor 1893: Heves vármegye története. IV. kötet. Eger, Érseki Lyceumi Könyvnyomda. Thim József: A horvátok és a hazai szerbség a magyar történetben. Letöltés: Varga J. János: A nemzet elnyomója vagy a nép felemelője? Kollonich Lipót. Letöltés: Vujicsics Sztoján 1997: Magyarok és szerbek. Újvidék, Fórum Könyvkiadó.

Köszönöm a figyelmet!