Növényrendszertan gyakorlatok 2. gyakorlat Vadgazda mérnöki szak

Erdőszéli csiperke – Agaricus arvensis

Karbolszagú csiperke – Agaricus xanthoderma

Nagy őzlábgomba – Macrolepiota procera

Nagy őzláb – Macrolepiota procera

Nagy őzláb(gomba) - Macrolepiota procera

Késői laskagomba – Pleurotus ostreatus

Lila pereszke – Lepista nuda (Tricholoma nudum) cs: Pereszkefélék – Tricholomataceae

Lila pereszke –Lepista nuda (Tricholoma nudum)

Gyűrűs tuskógomba - Armillariella mellea r. Agaricales

Gyűrűs tuskógomba - Armillariella mellea

rhizomorfa

Mezei szegfűgomba – Marasmius oreades

Tintagomba nemzetség – Coprinus sp. egyenes, üreges tönk gyakran csoportos elfolyósodó kalap cs: Tintagombafélék – Coprinaceae

 A termőtest apró vagy közepes  A kalap kúp alakú, néhány fajnál kiterül  A lemezek szabadon állnak, feketék lesznek, majd elfolyósodnak  A tönk vékony, törékeny, gallér lehetséges, gyakran csoportos  A hús elfolyósodó  A spóraszín barna, fekete  Szaptrotrófok  néhány faj ehető, a többi nem fogyasztható  coprint tartalmazhatnak, mely az alkohol-dehidrogenáz enzimet blokkolja, alkohol nem fogyasztható 3 napig Coprinus sp. – Tintagomba nemzetség

Gyapjas tintagomba – Coprinus comatus

Diszulfirám típusú mérgezés (tintagombamérgezés, koprinuszszindróma) Gomba és alkohol egyidejű fogyasztásakor lép fel a mérgezés, alkohol nélkül a gomba nem mérgező. Tünetei: A megbetegedés a néhány perctől 72 óráig tartó tünetegyüttest jelent a gomba fogyasztása után. Pár perc múlva megfigyelhetők a tünetek: forróságérzet, intenzív vörösödés az arcon, nyakon, mellkason; izzadás, remegés, jellegzetes fémes íz a szájban, szívdobogás, vérnyomásesés, kollapszus. Az esetek nagy részében a tünetek néhány óra (2-4 óra) múlva spontán elmúlnak, terápia nem szükséges. Komplikációk csak különleges esetekben pl. magas vérnyomásos vagy szívbeteg személyeknél adódik. Mindenesetre ajánlatos mindenféle alkoholfogyasztás (pl. még egy üveg sört sem!) 3 napig felfüggeszteni.

Susulyka fajok – Inocybe sp. cs: Pókhálósgombafélék – Cortinariaceae

Inocybe – Susulyka nemzetség A termőtest kicsi vagy közepes. A kalap kiterül, de púp marad a közepén, gyakrabban sugarasan szálas, pikkelyes, behasadozó, több faj fátyolmaradvánnyal díszített. A lemez a tönkre nő vagy a tönköt érintő; fiatalon sok fajnál múlékony pókhálószerű fátyol fedi; fiatalon halvány, majd piszkosbarna színű lesz. A tönkön gallér vagy gallérzóna ritka; több fajnál gumós A hús gyakran feltűnően kellemes szagú: virág, körte ill. gyümölcs, muskátli vagy édeskés illatú, több fajnak undorító, föld vagy lisztszaga van. r. Agaricales

Néhány faj zöldül, vörösödik, van feketedő is. A spórapor dohánybarna, piszkosbarna. Mikorrhizások, egy faj szaprotróf. Erdőben, talajon, mohában, bolygatott, bokros helyen, egy faj fán nő. Mérgezők. Inocybe fastigiata – Kerti susulyka

Kerti susulyka – Inocybe fastigiata

Rövid lappangási idejű mérgezések (15 perctől 4 óráig) Susulyka vagy muszkarin típusú mérgezés (muszkarin-szindróma) A légyölő galócáról kapta nevét, később kiderült, hogy a faj csak kis mennyiségben tartalmaz muszkarint, más méreganyagokat tartalmaz nagyobb mennyiségben, ezért másik mérgezési csoportba került. Tünetei: A mérgezés lappangási ideje rövid (15 perc-2 óra, legtöbbször perc). A jellegzetes, paraszimpatikus idegrendszeri tünetek (izzadás, remegés, könnyezés, nyálfolyás) jelentkeznek kezdetben. A pulzus lassul, a pupilla beszűkül, a vérnyomás csökken. Asztmához hasonló légszomj és látási zavarok is felléphetnek. A mérgezés végkimenetele a dózistól függően akár halálos is lehet. Egereknél a letális dózis 0,46 mg/kg, embernél a halálos dózist kb. 180 mg-ra becsülik.

Hatóanyaga: muszkarin. Az ingerület átvitelben szerepet játszó acetilkolin átalakítását végző enzimet gátolja. Ellenszere az atropin, amely a szimpatikus idegrendszert stimulálja Előidéző fajok: susulykagombák (pl.: téglavörös, kerti), fehér tölcsérgombák (pl.: mezei, viaszfehér), kígyógombák (pl.: retekszagú, rózsáslemezű). téglavörös susulykakerti susulyka

Téglavörös susulyka – Inocybe patouillardii

Hypholoma - Kénvirággomba  A termőtest kicsi-közepes.  A kalap domború idővel ellaposodik; szélén fiatalon pókhálószerű részleges burokmaradvány lehet: Sárga, sárgásbarna, barna.  A lemez tönköt érintő vagy a tönkre ránő; eleinte sárgás, halványzöldes vagy szűrkés, később zöldesbarna, olívbarna lesz.  A tönkön fiatalon pókhálószerű részleges burok van, mely idővel eltűnik;  nem galléros; több faj csoportos.  A hús enyhe vagy több faj keserű vagy kesernyés ízű.  A spórapor szürkésibolyás, feketésibolyás, szürkésbarna.  Szaprotrófok.  Korhadt fán, mohában (tőzegmohában), fűben nőnek.  A többség étkezésre alkalmatlan, egy faj ehető, egy súlyosan mérgező. r. Agaricales

Sárga kénvirággomba - Hypholoma fasciculare

Sárga kénvirággomba – Hypholoma fasciculare

Galambgomba nemzetség – Russula sp. rövid, egyenes tönk tölcséresedő kalap sűrűn álló, törékeny, fehér lemezek gömbsejtek (pattanva törik) r: Galambgomba-alkatúak – Russulales

Russula - Galambgomba  Kis-közép-nagy termetűek.  A kalap félgömb, domború, majd ellaposodik, bemélyed, néha tölcsér formájúvá válik.  Többnyire száraz, néhány fajnál nyálkás; a legtöbb fajnál fénytelen.  Színük nagyon változatos, sokszor még egy fajon belül is.  A lemez a tönkre ránő, néhány fajnál kissé lefutó; többnyire törékeny, merev, fiatalon többnyire fehér, idősödve több faj sárgul, szürkül, barnul. A hús íze fontos határozóbélyeg (csíp, enyhe); általában morzsalékony, pattanva törő (a kerek sejtek un. szferociszták miatt), színe leggyakrabban fehér.

A spórapor színe fontos határozó bélyeg (fehér, krém, okker). Mikorrhizás fajok. Erdőben fordulnak elő, néhány faj csak bizonyos fafajhoz ragaszkodik. Az enyhe ízűek ehetőek, a csípősek mérgezőek vagy étkezésre alkalmatlanok.

Kékhátú galambgomba - Russula cyanoxantha

Kékhátú galambgomba – Russula cyanoxantha

Varaszöld galambgomba – Russula virescens

Lactarius - Tejelőgomba  A termőtest kicsi-nagy termetű.  A kalap: ellaposodik, középen benyomott vagy tölcséres lesz; több faj zónázott.  A lemez a tönkre nő vagy lefutó; gyakoriak a köztes vagy villásan elágazó lemezek, sokszor a tejnedv miatt foltos.  A tönk hengeres, a bázisnál elkeskenyedő.  A hús szferocisztákat (kerek sejtek) tartalmaz; vékonyfalú hifákban tejnedv vagy savószerű lé van; színe fontos határozó és csoportelválasztó bélyeg (fehér, sárga vagy hosszabb- rövidebb idő után sárgul, narancsszínű, vérvörös vagy narancsból lesz vörös, fehérből vörös vagy rózsaszínű lesz, szürkül, lilul). Russulales – Galambgomba alkatúak

Csak kevés faj enyhe ízű, a többség keserű vagy csípős; a legtöbb faj szagtalan, néhány faj azonban jellegzetes szagú. A spórapor fehér, krém, okker. Mikorrhizás fajok. Lomb- és fenyőerdőben, gyakran egy-egy fafajhoz kötötten. Néhány faj ehető, a többség étkezésre alkalmatlan, egy-egy faj mérgező. Lactarius deliciosus – Ízletes rizike Lactarius piperatus - Fehértejű keserűgomba

Ízletes rizike – Lactarius deliciosus

Lucfenyvesi rizike - Lactarius deterrimus

Phallus - Szömörcsög  A kifejlett termőtest közép-nagytermetű, fiatalon kis- középtermetű, gömbszerű („boszorkánytojás"), a föld alatt fejlődik, külső burka bőrszerű, fehéres, puha tapintású, alján micéliumzsinórral;  később tojás alakura megnyúlik, a talajból kissé kiemelkedik, piszkosfehér, okkeres vagy lilás színű lesz  a gomba a külső burkot felszakítja és a tönk néhány óra alatt magasba emeli a süveget.  A süveg olajzöldes színű, felülete gödrös; nyálkás csúcsán fehéres gyűrű van; a tönk vastag hengeres, üreges, fehér színű, alsó részén a burok maradványa, a bocskor található

Erdei szömörcsög – Phallus impudicus Pöfeteg-félék – Gasteromycetales

Erdei szömörcsög – Phallus impudicus

Scleroderma - Áltrifla  Kis-, közepes termetű, gömbölyded, ülő vagy kis tönkje van, alján vékony micéliumköteg van.  A burok lehet vastag, kemény vagy vékony, törékeny, sárgás, okkeres, repedező vagy szemölcsös.  Éréskor a burok szabálytalan repedéssel felnyílik, a spórák kiszóródnak.  Termőrésze a termőtest egész belsejét kitölti.  Húsa fiatalon rugalmas, hamar megsötétedik, márványossá válik, majd termőrétege szétporlik.  Spórapora barna.  Szaprotrófok.  Lomb- és fenyőerdőkben, egyes fajok réteken, legelőkön fordulnak elő.  Mérgezőek.

Áltrifla – Scleroderma citrinum Pöfeteg-félék – Gasteromycetales

Áltrifla – Scleroderma citrinum

Lycoperdon - Pöfeteg  Kis vagy középes termetű, gömbölyű vagy körte alakú  A külső burok fehéres, szemcsés, tüskés, a belső sima, érett állapotban a tetején keletkező nyíláson távozik a spórapor.  A termőtest alsó részén szivacsos, meddő rész található.  Termőrésze a termőtest felső, kiszélesedő harmadában található.  Húsa fiatalon rugalmas, fehér, később szivacsszerű, sárgászöldes, majd elfolyósodik és szétporlik, a meddő rész megszürkül.  Spórapora barna.  Szaprotrófok.  Lomb- és fenyőerdők talaján, korhadt faanyagon fordulnak elő.  Amíg belsejük fehér, ehetőek.

Bimbós pöfeteg – Lycoperdon perlatum Pöfeteg-félék – Gasteromycetales

Bimbós pöfeteg – Lycoperdon perlatum

Zuzmók – Lichenes kéregtelepű leveles bokros moszat + gomba együttélése révén létrejövő új szervezetek telepes felépítésű, szimbionta lények, alaki és élettani egységek alsó kéreg gombafonalak moszatsejtek gyökérszerű hifák (rhizina) felső kéreg bél

Szaporodásuk moszat-, gomba- és zuzmómódon történik: a moszatok kettéosztódással és zoospórákkal szaporodnak, ivarosan nem a gombák termőtestet (pl. apotécium, peritécium) fejleszthetnek, amelyek kiemelkedő, bokor, serleg, csésze, tölcsér stb. alakú teleprészeken, ún. podéciumokon képződnek. Lecanora conizaeoides zuzmó apotéciumai (Farkas Edit és Lőkös László felvétele)

a zuzmószaporodás vegetatív úton : teleprészekkel (teleptöredékkel) szorédiumokkal (osztódó moszatok + körülvevő hifák a telep belsejében)  lisztszerű képződmények izidiumokkal (a telep felületén található kéreggel borított kinövések) piknidiumokkal (a telepbe besüllyedő gömb vagy körte alakú képletek  apró piknospórák) Peltigera praetextata zuzmó izidiumai (Farkas Edit és Lőkös László felvétele)

Kéregtelepű zuzmók telepük egész felületével tapadnak az aljzathoz, leválaszthatatlanok az aljzat (szubsztrátum) lehet: kőzet, fakéreg, antropogén aljzat bizonyos fajok a kőzet vagy fakéreg belsejében élnek a telep lehet összefüggő, repedezett (mezőcskés), szemcsés, szemölcsös, szegélyezett, stb.

Térképzuzmó – Rhizocarpon lindsayanum A telep általában 2 cm-nél nagyobb kiterjedésű, sárga, zöldessárga, szürkészöld, a mezőcskék laposak, ritkán domborodók, összefüggők, szögletesek vagy szabálytalan alakúak. A bélréteg fehér, az apotécium kerekded vagy szögletes, lapos, fekete. Szilikátkőzeten, mérsékelten gyakori a Magyar- középhegységben és a Nyugat-Dunántúlon.

Térképzuzmó – Rhizocarpon lindsayanum

Leveles (lombos) zuzmók telepük az aljzatra lazán ráfekvő, könnyen leválasztható a telep levélszerű, lapos, szélein többé-kevésbé felemelkedő az aljzat lehet: kőzet, fakéreg, talaj

Sárga falizuzmó – Xanthoria parietina A telep leveles, akár 10 cm-nél is nagyobb lehet. Sárga- narancs­sárga színű, karéjai részben átfedők, aljzathoz simulók. Számos apotécium található a telepen, ezek színe a teleptől kissé elütő árnyalatú, szorédiumok nincsenek. Fákon, mésztartalmú sziklán és kőfalon is előfordul, nitrofrekvens, települések közelében is megtalálható. Az országban általánosan elterjedt.

Sárga falizuzmó – Xanthoria parietina

Rénszarvaszuzmó – Cladonia rangiferina

Szakállzuzmó – Usnea hirta