dr.Vécsei Pál Lakásállomány területi alakulása 1960 és 2008 között Budapest, január

A TeIR-ben visszatekintően rendelkezésre álló adatok közül - a népesedésiek mellett - a lakásépítés ütemét, a lakásállomány gyarapodását, a lakáshelyzet változását jellemző információk számolnak be legpontosabban az az elmúlt évtizedek területi folyamatairól. A rendszerváltást megelőzően – 1960 és 1990 között - országosan a lakások száma közel kétszer, az egy lakosra jutó lakások száma pedig mintegy 20 százalékkal dinamikusabban emelkedett, mint azt követően. A korszak lakásépítési dinamikája, s összességében a lakásállomány gyarapodása, a lakáshelyzet változása azonban területileg rendkívül egyenlőtlen volt, s alapvetően összefonódott a korszak területi társadalmi-, gazdasági- és urbanizációs egyenlőtlenségrendszerével, ill. dinamikájával. Tehát általában a magasabb társadalmi-, gazdasági- és urbanizációs státuszú és dinamikájú, centrálisabb helyzetű, agglomerálódó térségekben, településekben az országos átlagot lényegesen felülmúlóan – és általában a népességnövekedés ütemét is meghaladóan - alakult a lakásépítés, illetve a lakásállomány gyarapodásának üteme, míg az alacsonyabb státuszú, elmaradott, periférikus helyzetű, rurális- és demográfiailag is hanyatló térségekben és településekben jóval az általános trendtől elmaradó volt a növekedés. Sőt az ország legelmaradottabb, leghátrányosabb helyzetű, aprófalvas térségeiben az általános emelkedéssel szemben csökkent a lakások száma, bár annak üteme általában elmaradt a népességvesztés ütemétől.

A megelőző korszakhoz képest a rendszerváltást követő (1990 és 2008 közötti) periódus egészét tekintve számottevően mérséklődtek a lakásállomány gyarapodásának, ill. a lakásépítés ütemének területi különbségei, s részben előbbiek következtében alapvetően meggyengült a területi társadalmi-, gazdasági- és urbanizációs viszonyokhoz fűződő kapcsolat. A strukturális összefüggések változása egyfelől a korábban dinamikus térségek, települések átlagot lényegesen meghaladó visszaesésére, másfelől pedig a korábban lemaradók lényegesen fokozódó és az átlaghoz közelítő dinamikájára vezethető vissza. Például míg a községek összességének dinamikája 1990 előtt csak mintegy hatoda volt az országos átlagnak, addig 1990 után több mint megduplázódva megközelítette azt. Ugyanakkor például a megyei jogú városok az országos átlagot korábban több mint kétszeresen felülmúló dinamikája közel negyedére esett vissza, s 1990 után már csak csekély mértékben múlta felül az országos ütemet. Az 1990 és 2008 közötti időszak egészét jellemző viszonyokat döntően a kilencvenes években érvényesülő tendenciák formálták. Az ezredfordulót követően ugyanis - lényegében a lakásépítés és vásárlás állami finanszírozásával szinkronban, valószínűsíthetően részben annak társadalmilag és térben koncentrált konjunktúraélénkítő hatására - elsősorban a magasabb társadalmi-, gazdasági és urbanizációs státuszú, centrálisabb helyzetű, agglomerálódó térségek és települések lakásviszonyai dinamizálódtak, s ennek nyomán újra fokozódtak a területi egyenlőtlenségek.